MONOCHROME CLACK I. paint mapping installáció
Festmény: Köves Éva
Animáció: Sztojánovits Andrea
Sergei Rachmaninov’: The Theme of Paganini, variations 19-24. darab inspirálta
Méret: 3.4 x 0.8 méter (15 db 40 x 30 cm, 3 db 20 x 50 cm)
Időhossz: loop

Modernity X Hungary – A festival of Hungarian Modernism in NYC, 20160507, Alma Gallery, New York, http://modernityxhungary.com/
Ludwig Next: Monochrome Clack, 20131220 – 20140119 Ludwig Museum, Budapest, Hungary, http://ludwigmuseum.hu/site.php?inc=program&menuId=11&programId=4086
Hotel Nemzeti, 20121212, Budapest, Hungary
Live Performers Meeting – Live video performers, visual artists and vj meeting, 20110519-22, Nuovo Cinema Aquila, Rome, Italy, http://liveperformersmeeting.net/event/2011-rome/report/
Donumenta, 20100916-1106, Regensburg, Germany, http://www.donumenta.de/en/our-story/hungary.html
Útvesztő, 20100117-19, Gödör Klub, Budapest, Hungary, https://ariadnae.wordpress.com
Interfészek, 20091201-25, Fészek Galery, Budapest, Hungary, http://www.feszek-muveszklub.hu/f91201.html

A kollekcióban a Monochrome Clack csapat a hagyományos képalkotási kultúrát (az adott esetben a festészetet) és a korszerű elektronikus művészetet kapcsolja össze. Valójában a „hagyományokat” itt a huszadik század első felének az akkori tradíciókkal szembeforduló műfaji irányzatai képviselik, főként a Bauhaus geometrikus törekvései. A mű alapját adó festmény-installáció a maga sajátos képalkotási módszereivel, újszerű technikájával kapcsolódik ehhez az irányzathoz, elsősorban a Moholy-tradícióhoz.

Az animáció speciális digitális módszerrel leköveti a festmény-installáció struktúráját, újrakomponálja az elemeket álló- és mozgó részekkel. Mialatt a vizuális loopok struktúrája igazodik az avantgárd festmény összetételéhez, ezzel egyidőben eltér tőle.

Mint önmaga mozgó mása ( a maszk, ami ugyanaz, mint a kép, bemozdul), az eltérések által folyamatosan reprodukálja magát az installáció (tehát a mozgó azonos animáció struktúrája mindig máshol éri a festmény szerkezetét), az azonos struktúra (vagyis az animáció alapja) elevenségéből eredő állandó változás a kompozíciót az idő tengelyére helyezi. A két média: az olajfestmény és a digitális animáció együttesen egy eltérő, keresztmetszeti vizuális tartalmat hoz létre, mely új – harmadik – jelentést társít a képhez.

MONOCHROME CLACK II
Paint Mapping installáció, 2010
Festmény: Köves Éva
Animáció: Sztojánovits Andrea
Hang mix: Kovács Kinga aka DJ Sanyi
Méret: 3.4 x 0.8 méter (15 db 40 x 30 cm, 3 db 20 x 50 cm)
Időhossz: 10 minutes
Magánkollekcióban

Szövegek a hanganyagban:

music: TOMITA: Pictures of an Exhibition (Promenade)
text: PETER FINCH: His white room / longer than wide / play it / paint / paint / paint over brick / and that’s always exciting
text: ERNST JANDL: – ja ja jazz yess
text: PETER FINCH: you should always take something that’s new / always try something out / push out at an edge somewhere / and see what happens / small groups of colleagues gather / to watch them explore diagrams / and see how its done

music: TOMITA – pictures of an exhibition (Dance of the Chicks in their Shells)
text: TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY: “Moholy Nagy László Londonból”
text: ERNST JANDL:Komm Komm Jaa komm ja komm
text: PETER FINCH: the work of someone I’ve never heard of / and that’s always exciting / I enclose, here are, I am sending, please find, please find, i submit / could you, will you, please, it’s important that, I hope, I must, I have / to, I’m the best, the system is down, you are the light, you are the last / beacon in this verbal wilderness, I have faith, help me / fast rewound / plays it again

music: TOMITA: firebird suite
text: PETER FINCH: too much bad language says the supervisor with a hat / see what happens / see how it’s done / this looks quite something / you should you should go on tv / see how it’s done / sea

A paint mapping-ről:
A digitális vizuális művészet és a klasszikus festészeti hagyományok metszéspontján kialakult egy új, hibrid műfaj, a paint mapping. A paint mapping a projection mapping egyik alműfaja, mely a festmény és a rávetülő fény találkozásából létrejövő új valóságérzet indukálását hívja életre. A digitális animáció leköveti a festmény architekturáját, ezáltal a tér, a szerkezeti viszonyok, a fény (vetített nonfiguratív animációk) és a mozgás speciálisan integrált egységét alkotja meg.
A tapintható térben elhelyezkedő objektum és a virtualitás, mely a fény útján keresztül szövi a pixeleket a festmény pigmentjeibe, új absztrakt kontextust teremtenek a festmény és az animáció értelmezésének. A fizikai és virtuális jelenlét között elmosódik a határvonal, a festmény ‘digitálissá’ alakul és megmozdul, a rávetülő animáció ‘fizikai’ stimulussá formálódik. Ebben az új atmoszférában, friss tapasztalatban a vizuális improvizáció hagyománya is megelevenedik.