Beszélgetések partykról, audiovizualitásról, vjing-ről 4: Maonál

Ebben a beszélgetésben vj-k voltak, akik hellyel-közzel a fiatalabb generáció képviselői. A téma javarészt a vj, mint személy helye a partyn, vagy azon túl, a potenciális lehetőségek tárháza, a kívülállás, a szerepkör, az audioreakció és vizuális lekövetés. Vetítés mostani helyzete, a party struktúrájával való együttműködés. Effektek, a hangeffektek képi megfeleltetései.

Laczkó Juli / vj fleshy/Loopé, a Moholy-Nagy Egyetem hallgatója, Miklós Anna vj/Shortcut csapat, Kálmán Mátyás vj mao/Exlex csapat, Besnyő Dániel vj redlight/Exlex csapat vettek részt ezen az alkalmon. A beszélgetés első lépéseként a vetítés képformáló, alakító dinamizmusán volt a hangsúly, egy részről, mint „a pszichedélia folyékonnyá tétele”, másrészt pedig a képalkotás folyamata, mint „töredékekből” összerakott „egész”. A vetítés figurája, maga az emberi tényező is elemzésre került, mint az a személy, akinek feladata a térkialakítástól kezdve – ténylegesen a fa-vagy falmászástól – a képek levezénylésén keresztül halad. A női szerepkör témáját is feszegettük, lévén Magyarországon a kialakulását tekintve egy férfi központú műfaj, ha arról az oldalról szemléljük, hogy a szereléstől kezdve a fizikai munkán át a vj-nek kell megoldania a térkialakítást is, viszont véleményem szerint – bár az ember néha kerül emiatt furcsa helyzetekbe – ilyen típusú szegmentáció a hozzáértők részéről nincsen. A kívülállás viszont egy érdekes kérdés. A vj berendezi a saját területét, lényegében belakja, mivel ott nincs cserélődés, mint a djknél, hanem egész idő alatt az általa lakott területté avanzsálódik. Mivel a zenében való elmerülés alapfeltétel szinten van jelen, ez kiválthat egy olyan indukciós folyamatot, hogy a vj magába zárkózik, tehát egy konkrét kívülállóként vesz részt az egész party folyamatában. Más szempontból, lévén szerves részét képezi az eseménynek, a kívülállás egy virtuális kívülállói szerepet jelent.

A beszélgetést a szakdolgozatomhoz készítettem 2009-ben.

*BESZÉLGETÉS MAONÁL 20090320

KEZDETEK

Dani 2005-2006 környékén egyre többet kezdtem el bulizni járni. Felfigyeltem arra, hogy a bulik alatt projektoron, vagy egyéb kijelzőn képek mennek. Akkor már fotózgattam, videózgattam. A djzés volt az, hogy úgy gondoltam, hogy a jövőben zenélni szeretnék és akkor jött szóba, hogy milyen jó lenne, ha a bulikon a zene alatt valami kép menne, de úgy tudna működni, hogy ütemre mozognak, tehát valami együttlét legyen a zenével és a képekkel. Sok közös ismerősön keresztül megismertem Maot, kiderült, hogy öt percre lakik tőlem és elkezdtünk találkozgatni, hogy megmutassa ezeket a dolgokat. Megmutatta a Resolume program kezelését és egyre jobban rákaptam arra, hogy loopokat gyártsak, eleinte rövidfilmekből, reklámfilmekből vágtam ki jeleneteket és ezekkel kezdtem el játszadozni. Az első igazán komolyabb dolog 2006-ban a Parádé bónusz fesztivál volt, az nagyon megfogott. A Mao elhívott, szereztem laptopot, összeraktam az első szettemet.

Juli Nekem homályba vész az első konkrét emlékem, hogy egy partyn vagyok és vetítek, de nem emlékszem, hogy kerültem oda. Nem tudom, emlékeztek-e még a Kashmir nevű helyre? Ez egy goaparty volt és valahogy, nem tudom, ciki, de nem emlékszem, azt tudom, hogy 2003-ban volt és mindig is foglalkoztam fotóval meg videóval, akkor voltam 17 éves és ez egyszer csak lett. Ez sosem volt nekem egy full-time job, csak mindig elnyomva vagy mellékszálon futott a vetítés. Az első pár év goapartykkal telt, aminek van egy sajátos, most azt mondanám egyszerű metodikája, inkább dekoráció mint bármi más. Aztán d’n’b, techno bulik jöttek, nyilván ismerősök hívtak, de én sosem csináltam olyat, hogy csapatot alapítani, vagy reklámozni, vagy nagyon sok loopot csinálni, hanem volt, mert szeretem csinálni. Talán a harmadik évre mondom azt, hogy egy normális rutinom kialakult, vagy egy struktúra, ami mentén működik az, hogy hogyan rakom a képeket, de ezt utólag rekonstruáltam magamban. Megfigyeltem, hogyan viselkedem, mint vetítő ember. Aztán megismertem a Dani nevű haveromat, barátomat, testvéremet, akivel elkezdtem együtt vetíteni, ez egyre több munka, kicsit sok is volt. Ennek elkezdtünk egy nevet adni, hogy Loopé, de lehetett volna bármi más is és valahogy a sok egyszeri felkérés innen onnan, nekem mindig volt egy határ, vagy kellemetlen tapasztalat, hogy a sok pénzzel járó munka az kellemetlen, mert nem azt csinálod, amit szeretnél, hanem amit ők akarnak tőled, de megpróbáltam. Aztán nem adtam energiát az egész dolognak. Kimentem majdnem egy fél évre Franciaországba és aztán csak azok a bulik maradtak, amiket szerelemből csinálok s gondolkoztam azon, hogy abbahagyni vagy csinálni, hogy szeretem én ezt, nem tudom abbahagyni, mit akarok ettől, szóval bennem nagyon sok kérdés van ezzel kapcsolatban. Nagy élmény volt annak idején, amikor az Élőkép Társulat bemutatta a Lepkévé válást három vagy négy éve, és most egy nagy élmény, hogy velük dolgozom.

Mao Láttam már mindenféle vetítést mielőtt elkezdtem volna ezt művelni, de igazán akkor  szembesültem vele, amikor odamentem a 2004-es Cinetrip vj tornára. Ez egy esszenciája valamelyest az egésznek, részben, részben persze nem, tehát ott valamennyire tervezettebb szettek jönnek létre meg iszonyú sokfélét lát az ember nagyon rövid idő alatt. Mindig érdekeltek a filmek közül is azok, amik játszanak a dramaturgiával, meg ahol felcserélhetőség van, az idővel való játék, meg akár a formával is, ez vonzott. Ott annyira töményen jött, hogy nem tudtad eldönteni, hogy animáció vagy film, azt láttam, hogy olyan az egész, mint egy gyurma, maga a mozgókép és azt csinálsz vele, amit akarsz. Letöltöttem egy vj-programot, keresgéltem a neten, hogy mi ez, ez volt márciusban. Aztán nyáron volt egy hatalmas házibuli, ahol először vetítettem. Leányfalun egy hatalmas házra a kert túlsó feléből egy sátor alól, végig rettegtünk, hogy mikor fog beázni és nagyon jó volt maga az élmény. Elkezdtem tudatosan keresgélni olyanokat, akik ezzel foglalkoznak, meg mégis merre lehet ezzel elindulni. Aztán októberben volt az első buli, ahol vetítettem. Nem tudom, iszonyat nagy ellenségem a technika, fekete-fehérben ment az egész vetítés végig, de szép lett, nagyon szerettem. Voltak nagyobb bulik, amiken vetítettem, de amik megmaradtak, azok mind belterjes és kisebb helyen jelentek meg, azokat tudtam általában a legnagyobb sikerként megélni. Aztán volt szilveszterkor a Mono-ban egy 42 órás buli, ahol végig dj- meg vj-szettek mentek, akkor ott vetítettem. Utána felhívtak, hogy nem lenne-e kedven néha vetíteni ott és az lett belőle, hogy több mint egy évig minden héten ott nyomultam, ami jó volt, nagyon imádtam, de kicsit besokalltam tőle egy idő után, ettől a mennyiségtől. Az egészet akkor tudom élvezni, akkor jó, ha intuitív, ha nem szenvedek, mert kevés az anyagom, meg még többet kéne, meg életforma-szerűen, hanem hogy ha jön az egész magától. És hát persze nekem sem volt arra soha időm meg energiám, hogy erről szóljon minden, bár volt néhány rövidebb időszak, de az ember egyre inkább látja a saját korlátait és azt, hogy mit kéne még tanulni. Ez kicsit szemben áll azzal, hogy minden héten vetítsek.

Ancsa Rendezvényszervező oldalról kerültem át ebbe. Jártam bulizni fiatal koromban és magát azt, hogy elmegyek egy buliba, ott vagyok jól érzem magam, kezdtem attól elveszíteni, hogy nem csinál ott az ember valójában semmit. Szerintem egy party önmagában unalmas 6-8 órán keresztül. Valahogy a rendezvényszervezés része ezen túllendített, de az sem volt olyan igazán jó. Jött egy lehetőség, egyszer csak ott voltunk, kell kenyérre pénz, ugorjunk be csináljuk, de ez teljesen felkészületlenül ért. Hihetetlen technikákkal csináltuk, leselejtezett számítógép, aztán volt egy ilyen időszak, hogy csináltunk részben olyat ami kifejezetten hakni és pénzkeresés, részben meg olyat, amik valamennyire önkifejezésre alkalmasabbak. Hosszú időn keresztül vergődtünk azzal, hogy ez most hogy működik, mit mibe kell bedugni, de annak is megvolt az a szép része, hogy ebben azért van egy kihívás. Tehát ott vagy, hihetetlenül ellenséges szerkezetekkel, legyőzöd őket és működik és csinálod, és ott még mindig kicsit másodrendűbb, hogy mi az amit kiadsz, mert örülsz, hogy egyáltalán valami kint van és még színes is. De hogy azon az adott számítógépen milyen szoftver fog elfutni, tehát amikor nem azt mondod, hogy van egy elképzelésed, aminek a megvalósításához megkeresed az eszközöket, hanem vannak eszközeid, amin valamit meg kell valósítani. És az a valami meg lehetőleg legyen egyfajta színvonalnak megfelelő, mondjuk hogy külső vagy belső elvárás az igazából a helyzetben ítélődik meg. Valószínű, hogy először a Szigeten láttam partyvizuált. Azt amúgy mondhatjuk, hogy a Cinetripnél kezdődött, ahol voltak olyan munkák, amiket muszáj volt elvinni, mert másnak úgyse kell meló volt.

Juli Nekem is Sziget egyébként, Tilos sátor. Akkor voltak a Bodóczky Tóniék 19-20 évesek. Na jó, nem ennyire fiatalok, de akkor voltak a topon.

VJ

Ancsa Ha önmagában van egy party, azon vetítés, az nem számít különlegesnek. Azt mindig szem előtt tartom, hogy ez egy szolgáltatás, ugyanolyan szolgáltatás, mint a hang, meg a fény. Persze elsősorban az ember feleljen meg saját magának, de annak azért van egy közönsége, és nem feltétlen megfelelni kell a közönségnek, de legalább egy olyan tartalmat adni, ami hat rá valahogyan.

Juli Valahol nekem mindig az volt a fontos, hogy egyfajta…. Na jó ezt az egész elméletet nem én találtam ki, de rájöttem, hogy ez az egész partykultúra olyan, mint egy vallás, nyilván a maga szertartásaival, a maga ünnepidejével, ismétlődő kis rituáléival és a maga meghatározott szerepeivel és a pszichedelia folyékonnyá tételének a szerepe az a vetítés szerepe. És ezáltal szerintem hatalmas felelősség az, hogy nagyon érzékeny és felfokozott állapotban lévő embereknek mit tálalsz fel, amit meg fognak enni és lehet, hogy nem veszik észre, de akkor is megeszik. Például az első időkben nagyon sok brutális képet vetítettem, mert hogy az milyen jól néz ki meg milyen durva, horrorfilmekből, ez a killer-porno dolog, hogy persze ez így milyen vagány. De mindig abba próbáltam bele gondolni, hogy én mit élveznék egy partyban. Azt gondoltam, hogy van például egy szertartás helyszíne, mondjuk egy templom, próbáltam megfeleltetni a szerepeket, hogy van az Isten, aki nincs jelen, csak a művével, mondjuk a zenész, a dj, aki kvázi pap és akkor a vj az micsoda? A gótikus ablakokra gondolok mindig, vagy az építészeti elemekre, tehát azokra a vizuális dolgokra, amik segítenek neked abban, hogy elléptesd a saját jelenlétedet a hétköznapi létezéstől. És nyilván a különböző szereknek, például ostya, ez a kibillentés szerepük van. Szerintem nagyon fontos, hogy milyen szerek kapcsolódnak egy adott bulihoz, amiben vetítesz. Nagyon meghatározó. Nekem például rendszeresen volt olyan élményem, amikor goapartykon vetítettem, sötét volt, fogalmam sem volt, hogy kik táncolnak. Elképzeltem, hogy helyes kis erdei manók ropják egész éjszaka. Kivilágosodott és szanaszét amfetaminozott nagyon nagyon csúnya emberek még mindig táncoltak és olyankor nagyon csalódott voltam. Ez egy olyan dolog, hogy van olyan hogy valami valahova passzol, valahova meg nem. Amin belül van szabad tered, de van felelősséged is.

Mao Ez a felelősség… Nem tudom, lehet, hogy csak a szóval van bajom, de persze nyilván hatást váltasz ki, tehát felelősséged van úgy mint a dj-nek például, de ezt azért nem szabad túl komolyan venni.

Juli Csak tisztában kell lenni azzal, hogy amit csinálsz, annak hatása van, akkor is ha provokatív.

Mao Igen, csak ezt nagyon sokan félre tudják érteni. Inkább az van, hogy vagy egy környezetben, ami egy tér, vagyis inkább egy akusztikus környezet és valami olyat kell csinálnod és látványban még hozzátenned, ami beleillik a képbe, de ez nem is az alkalmazkodást jelenti. Belenyúlhatsz, hihetetlen mozgástered van, van egy kész helyzet, ami a tér meg a hang és akkor ehhez képest te bármit csinálhatsz és játszani kell ezekkel a dolgokkal, ami egyáltalán nem feltétlen azt jelenti, hogy ki kell szolgálni a szemet.

Ancsa Nem kell kiszolgálni, meg ráadásul ez egy olyan dolog, hogy a dj az tudja, hogy jót vagy rosszat csinál abból hogy az emberek táncolnak vagy nem táncolnak. De vjként visszajelzést mondjuk valamikor kap az ember, de vagy nagyon ritka, vagy nagyon furcsa.

Dani Amikor zenét akarnak tőlünk kérni, és el kell magyarázni, hogy mi igazából a vj-zéssel foglalkozunk

Ancsa De igen, vannak ilyenek hogy odajönnek és mondják, hogy hú de király és a II János Pál integet és azt nem tudjuk kivenni, mert egy 15 fős társaság arra tombol.

Juli Ez attól is függ, hogy milyen az adott technikai környezet. Például nekem van olyan élményem, hogy lehúztam a vetítést és az emberek nagyon durván méltatlankodtak. Ez a Medúzában volt. Mert ott olyan szinten érvényesült. Te nyitott szemmel táncolsz például? Én csukott szemmel táncolok mindettől függetlenül, mert nem bírom elviselni az embereket körülöttem, nem szeretem.

Dani Én meg pont az vagyok, aki figyeli az embereket.

LOOPTARTALOM

Ancsa A Flxerben például van egy nagyon erős társadalmi mondanivaló, motiváció, tehát ők nagyon súlyos mondanivalókat is felvállalnak. Amit nehéz elképzelni, hogy itthon egy partyn beteszel, mondjuk homoszexuális pornójelenet szépen kivitelezve, vagyis pont csak a ráutaló magatartás kivágva

Dani Mindig figyelem azt, hogy az adott vizuálnak van-e valami mondanivalója. Eleinte én erre nem figyeltem oda, voltak loopok, voltak, amik színre tetszettek és azokat kezdtem el összerakni, de egyre jobban rájöttem, hogy ha nem is mondanivalót adni konkrétan, hanem kisebb blokkokra osztani, vagy egy olyan kis részekből álló story, ami a végén valamit kirak.

Ancsa Amit még szeretni szoktak az emberek, azok olyan filmrészletek, amikre odajönnek, mert ismerősek.

Mao Én teljesen máshonnan közelítem, nagyon jó azzal játszani, és ez mondanivalótól szinte független, azzal nagy szabadságod van és egy teljesen egyedülálló dolog, mert ilyet nem nagyon lehet máshol látni, hogy azzal játszani, hogy adsz egy alapot, amibe nagyon sokféle dolgot bele lehet látni. Akár ez a gyakorlatban például hogy sosem láss arcokat, csak kapkodó kamerát, ahol épp lemarad minden. Igazi töredékekből áll össze az egész és ez benne a fantasztikus, hogy ezáltal sokkal inkább arról szól, amit nem mutatsz meg, megmutatod ezerféleképpen de pont az a rész nincs benne, tehát nincs egy valódi dramaturgia, hanem mikro dolgok, hogy ez a kettő, három vagy tíz hogy működik egymás mellett meg egymáshoz képest. A Flxeresek loopjai, amennyire ismerem, önmagukban is szólnak valamiről, vagy sok olyan van. Az is érdekes, ha nem ilyen konkrét, és mondjuk 10 emberből 8 nem gondol semmire, kettő meg mást mond.

Ancsa Nem kell, hogy feltétlenül konkrét legyen vagy súlyosan terhelt vagy valami sokkoló. Ezt akartam beszúrni az előbb, hogy mondtad egyszer, hogy homeopátiás vetítés, vetíteni nagyon durva dolgokat, mint a homeopátiás gyógykezelés, adagolni a rosszat.

Igen, ami rossz van a világban, azt mind kivetíteni és akkor hátha fordul.

Dani Ehhez fontos, hogy olyan zenét találjunk.

Ancsa Azt akartam ezzel mondni, hogy ha neked van valamivel bármilyen gondolatod, akár olyan, hogy most megmutatom, hogy mit nem mutatok meg, az már valakiben le fog csapódni, ha nem is pont ugyanez, lehet, hogy valami más de annak már van egy éle.

És mit gondoltok, ott van egy ember, eleve a táncról beszéltünk már, hogy nem társastánc, hanem  egyéni tánc, akár lehet az ősközösségekhez hasonlítani, mint például körtánc, egyben is járták, de rituálé, tehát egyedül is táncoltak

Juli Egyedül de benne a közösségben. Abszolút közösségi élmény, amit feloldódásként élsz meg.

hallod a hangot, amire elkezdesz táncolni tegyük fel hogy nyitott szemmel táncolsz és látsz vetítést. El tud ez kalauzolni egy virtuális világba, teljesen kizökkenteni a mindennapokból? Szerintetek ez hogy működik?

Dani Nagyon sok körülménytől függ. Én máig azt érzem, hogy tud ez olyan lenni, de akkor olyan hatást kell-e kelteni, ami technikailag is… Tehát ha vagyok egy térben ahol körülöttem mindenhol, bárhova nézek vagy embereket látok, vagy képeket, videókat, akkor az ráviszi a figyelmemet rá és el tudom magam képzelni egy térben.

Ancsa Atmoszférát teremt.

Dani De maga az, hogy egy kis térnek egy kis része van bevetítve, egy kis helyre kell fókuszálnom ahhoz hogy ezt lássam, azt nagyon nehéz lekövetni.

Ancsa Sokszor van egy dj, akiről nagyjából tudod, hogy milyen stílusban fog játszani, de nem tudod, hogy pontosan mit fog játszani. Vagy te a saját anyagaiddal, amikből le tudod szelektálni nagyjából hogy mi illik rá de te sem tudod pontosan hogy mit fogsz játszani és ebben van egy véletlenszerűség, hogy ezek a dolgok hogy állnak össze, van benne egy kis delay, hogy mire megtalálod, hogy erre mit kéne és akkor azt és ez igazából egy nagyon esetleges dolog. Vagy létrejön az az adott atmoszféra, vagy nem. Persze nagyon jó az is, hogy az embernek gyorsan kell reagálni, de a nagyon jó az az lehet, amikor a zene meg a kép tényleg úgy van megkomponálva, hogy előre, hogy azt a hatást, amit kivált a dj a zenével azt a képpel megerősíteni. Vagy akár fordítva, de ez már részletkérdés.

Mao Igen, ezzel így nagyon jó dolgokat lehet csinálni, viszont az is szimpatikus vonása ennek az egésznek számomra, hogy ez egy játszótér, mindent ki lehet kísérletezni amit aztán tudsz adaptálni klipekbe, audiovizuális projektekbe vagy bármibe de kell az is hozzá, hogy halj egy zenét, elkezdj játszani és figyeld magadat is meg a vetítést is, hogy mik azok a pontok, ahol úgy azt érzed. Nekem mondjuk van hogy egyik partyn egyáltalán nincs, van hogy van kétszer félóra ilyen élményem, hogy ez most nagyon működik együtt.

Dani Én sokszor akkor tudok összehozni valami nagyon jót, ha a zene, amit hallok az éppen nagyon tetszik. Azok a zenék amik nagyon tetszenek, azok tudják azokat az érzéseket kiváltani, ami alapján sokkal jobb dolgokat össze tudok rakni.

Juli Mintha a szexualitással is így működne, hogy hiába próbálsz akármilyen jó szexuális viszonyt kialakítani valakivel, erről beszéltünk már régebben, hogy valamilyen értelemben egyfajta intellektuális erotikus viszonyba kerülsz a zenével, a te képeiddel, függetlenül attól hogy férfi vagy nő játssza. Hozzá akartam tenni még egy hattal ezelőtti gondolathoz, csak lemaradtam, mert nem voltam elég agresszív, hogy azt kéne összehasonlítani, visszatérve a hétköznap kontra ünnep témára, hogy milyen egy film, amit hétköznap este megnézel és milyen egy vetítés, amit mondjuk szombaton este nézel. Olyan, mintha az egész idő, meg az egész party rituálénak ez is egy metódusa lenne, hogy a hétköznapi idő az nagyon lassú, egyszerű és követhető, lineáris, a party idő pedig egy nagyon sűrített, burokszerű, burokban működő nagyon tömény valami, amikor leomlanak a linearitás szabályai időben térben, zenében. És ha mondjuk azon gondolkozol, hogy milyen zenét hallgatsz hétköznap és milyet partyn

Ancsa Nektek hogy a jobb, amikor vetítetek ha benne vagytok a térben vagy ha elkülönítve, ez például a Mono-ról jutott eszembe, mert ott így egy kabin? Van, nem hallod a zenét, nem látod a bulit.

Dani Valamennyire ellehetsz de nekem az fontos hogy lássam a dj-t és lássam a közönséget és azt is amit vetítek. Valamennyire szoktam figyelni a közönséget. Azt, hogy ki az aki odafigyel a vetítésre, ki az aki felfigyel rá és hogy mi a tapasztalata vagy legalábbis ahogy nézi.

Ancsa Ez a visszacsatolás. Azt akarod hogy tetsszen.

Mao Nem is hanem inkább hogy furcsán nézzenek.

Ancsa Te perverz vagy.

Mao De nem az, hogy furcsán, hanem ne az legyen hogy már ötvenezer ilyet láttam és mindet szerettem és ez is jó hanem újdonság legyen. Az szerintem fontosabb.

Juli De az is rossz, amikor az összes sör a te pultodon köt ki. Tehát valahol a kettő között kell lennie egy megoldásnak. Azon gondolkozom, hogy hol éltem meg a legjobb térmegoldást, nekem talán az első Hannán, amin vetítettem. Amikor először voltam a Hanna Fesztiválon, nekem nagyon hamar megjelent a vetítős életemben az, hogy különböző performanszokhoz kapcsolódó, tehát performatív vetítés, nem tudom, hogy kéne ezt nevezni, vagy videoperformansz.

A wikipédián az a megnevezése a vj-nek hogy video performance artist például.

Mao Akkor vpa mostantól?

Juli Egy társulattal mentem le a Hanna Fesztiválra, ami a második volt és ők ott még nem  láttak projektort soha, de már akkor is volt két helyszín, pár száz ember de még nagyon pici volt az egész és a Speciális Heurisztikák árnyjátékos performansz csapattal volt egy előadásunk és utána ott maradtam a helyszínen vjzgetni, ami nagyon jó volt, de láttam hogy nincsenek más vjk, fogalmuk sincs erről a műfajról a szervezőknek akikkel közben jóba lettem. A következő fesztiválon a fesztivál alatt úgy alakult ki, hogy először odamentem vetíteni, a technikát mi adtuk a Danival meg még egy pár barátunk és útközben úgy alakult, hogy mindenki hozzám jött az összes problémájával, vjk, ami nem jelent sok embert 4-5 emberről beszélünk de valahogy teljesen automatikusan el kellet döntenem, hogy felvállalom-e azt a szerepet, ami rám hárult teljesen véletlenszerűen hogy én ne mint alkotó, mint vizuális alkotó, hanem mint emberi tényező vegyek részt a fesztiválon. Akkor úgy gondoltam, hogy milyen nagyon jó lett volna az, ha előző évben megteszi ezt valaki értem és akkor én is megtehetem másokért. De hát miért ne tehetném, minden adott hozzá. Tehát így lett. Ez volt a harmadik fesztivál, a második amin ott voltam és a legutolsó, az idei azon már ti is, arra már nagyon sok vjt elhívtam. A következőn szeretném továbbemelni úgy az egészet hogy ne az legyen hogy mindenki elhozza azt, amit otthonról el tud hozni és odateszi hanem hogy kialakuljon valami integráns alkotás, ami ott a helyszínen együtt történik kvázi workshop-szerűen. Úgy kitalálni a tereket és a vetítést hogy arra ne azt mondják hogy ez vjzés, hanem azt hogy ez egy videoinstalláció. Mindezt azzal a felelősséggel, hogy aki már volt a fesztiválon az tudja hogy milyen szellemiséget ad át. Aki meg nem az majd meglátja.

Vannak még olyan műfajok amivel ez összeköttetésbe hozható, vagy maga önmagában a vetítés milyen műfaj? Performatív?

Juli Szerintem ez emberfüggő.

Mao Szerintem kísérleti mindenképpen, mármint hogy amiről az előbb beszéltünk az illik rá hogy vannak mindenféle audiovizuális projektek meg klipek meg kísérleti filmek, de ez egy iszonyú jó terep arra, hogy az ember megnézze, hogy hogyan működik a kép. Önmagában is meg a hanggal együtt is. Miket lehet variálni, miből mit lehet kihozni, abszolút „free your mind” és szerintem ez nem egy olyan műfaj ami bulikon ki tud teljesedni.

Juli Viszont beszivárog más műfajokba.

Mao Abszolút beszivárog más műfajokba és a bulikban is jó. Jó lenne, ha minden vjnek lennének audiovizuális projektjei, ez nyilván nem lesz így. Szerintem jó hogy lelkes emberek lemennek bulikba és játszanak a képeikkel. Minden irányba beszivárog, az nem kérdés. Már a filmnek is, ha beülsz egy moziba, sokkal tágabbak a keretei, mint 10 éve volt, sokkal több benne az audiovizuális elem, bár ez nem feltétlen a vjnek a szerepe de mindenképp az audiovizuális kultúra az nagy fejlődésben van szerintem. Nyilvánvaló hogy a klipek egyre inkább tartanak ilyen irányba meg van egy csomó audiovizuális projekt. De szerintem a vj-nek nem is célja, hogy egy nagyon kész és kompakt dolog legyen, sőt pont arra jó a leginkább hogy itt lehet kikísérletezni egy csomó mindent, ami aztán később adaptálódik. Ez nem azt jelenti, hogy ettől jobb vagy rosszabb mert tényleg nagyon intuitív tud lenni és helyben tud reagálni sok mindenre, amire esélyed nem lenne. Tehát az improvizációra csak így van lehetőség.

És ez milyen felkészülést igényel?

Mao Nem függ össze szerintem a minőség azzal, hogy ki mennyire készül elő. Ha minél megkomponáltabb az amit csinálsz, minél komplexebb, összetettebb meg készebb dolgokból dolgozol, annál nehezebb lesz improvizálni velük. Például flashnél ez jó, az egy nagyon jó technika, bár én nem nagyon vetítek abban, de abban az a gyönyörű hogy pillanatok alatt egybe tudsz gyúrni és tökéletesen egybe tudsz gyúrni egy csomó elemet és nagyon meg tudod válogatni azt, hogy mennyire készek ezek az elemek. Tehát lehet valami például egy kontúr és megcsinálod ugyanannak az ötven féle verzióját, amit aztán egybe tudsz gyúrni és együtt tud működni tökéletesen. De nem muszáj annyira előre tervezni, ennél sokkal szabadabb az egész.

Dani Nyilván növeli a kreativitásodat az, hogy buliról bulira készítesz új loopokat és amellett, hogy vannak egyes loopok, legalábbis nálam, amiket már megszoktam, hogy összerakva az egy biztos jó dolog tud lenni és amíg azt elindítom, addig akár újabb dolgokat is össze tudok rakni.

Mao Az ember érzi, hogy mi hiányzik egy idő után.

Dani Szerintem az is érdekes, hogy ki hogyan követi a zenét a vetítéssel. Maga ugye az, hogy a képek ütemre mozognak, vagy az hogy ha a zenében hirtelen bejön egy kiállás, akkor mennyire érzi azt az illető hogy egy másik videót kell arra a kiállásra berakni. Én mindig úgy szeretem, vagyis szoktam figyelni amikor adódik egy kiállás és ott egy pillanatra amikor lelassul a zene, megáll a zene, az emberek is kicsit megállnak itt szerintem jó, ha valami lassabb dolog elindul. Aztán ahogy egyre fokozódik a zene és újra visszatérünk abba a sebességbe ami ment, ez a szám sokkal jobban be tud indulni.

Juli Szerintem minden improvizációs műfaj annál gazdagabb és annál értékesebb, és annál érdekesebb minél több improvizációs tapasztalat és minél nagyobb eszköztár van mögötte. Jelen esetben nyilván az eszköztár az nem csak abból áll hogy milyen loopjaid vannak bár az a legfontosabb, hanem abból is hogy milyen programot használsz és milyen fizikai device-okat használsz és mennyi a gyakorlatod.

Vannak olyan technikai eszközök, amik merőben megváltoztatják a képhez való hozzáállást?

Juli Ez az a műfaj, amiben iszonyatosan sok múlik a technikai eszközön, ami arra kerül vissza megint, hogy iszonyatosan sok múlik pénzen nyilván, de valahol azt gondolom, hogy a kreativitás egy olyan dolog, ami nagyon sokszor helyettesíteni tudja a pénzt, ki tudja váltani sokkal érdekesebb dolgokkal, mint az hogy megvásárolsz valamit, amit már megcsináltak. De nyilván nincs elég jó gép meg nincs elég jó keverő meg kontroller, projektor sem. Semmiből sincs elég jó soha.

Alkotás vagy kiszolgálás?

Mao Én nagyon rosszul érzem magam, amikor kiszolgálóként állok hozzá.

Juli Ez a kiszolgálás ez nem cél, de ez egy nagyon képzős beszólás volt. Úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy alkalmazott vagy felesleges.

Ez meg iparos volt.

Juli Szabad kezed van vagy pedig vannak mankóid abban hogy járjál. Szerintem mind a kettő jó

Ancsa Nem jó szerintem a mankó kifejezés.

Juli Nem pont a vetítésben, mert nekem volt. A színházas vetítős munkákban nagyon nagy szükségem van arra, hogy legyen egy keret amin belül gondolkozhatok, amin belül szabadon gondolkozhatok.

Ancsa A legrosszabb elvárás egy kötetlen partyn, ami nem hakni volt az legföljebb az, hogy mit ne ha lehet. Péniszt meg Jézust meg kommunistákat, valami ilyesmi típusú elvárások.

Dani Hát vagy reklám meg logókat ne, de ez szerintem magától értetődő.

Ancsa Az meg egyébként is egyfajta igényesség.

Mao Szerintem simán lehet „lopni”, átalakítani. Mondjuk a flxer például rengetegszer használ fel közismert logókat akár és ezeket abszolút lehet.

Ancsa Az off-cut-ok azok egyfajta remixnek tekinthetőek ahogy azért a gépzenében is nagyon sokszor vannak benne samplingek, tehát ez ugyanúgy egy keverés, ezt nem vitatom, csak azt, hogy szerintem ezt nyugodtan el lehet választani egymástól, hogy meg lehet oldani nehéz vagy rossz feladatot is kreatívan nyilvánvalóan meg lehet azt mondani, hogy van olyan terep ahol az ember kiélheti magát és foglalkozhat azzal, ami a fejében van.

KONKRÉT PROJEKTEK

Mi volt nektek az a projekt vagy terep, amikor úgy éreztétek, hogy van egy olyan projekt, akár színházi akár party, adott egy olyan tér ami teljes szabadságot ad, de ténylegesen korlátok nélkül és sikerült is valamilyen szinten egy olyat létrehoznotok mondjuk az est végére, hogy azt mondtátok hogy igen, ez az volt, ami én vagyok?

Mao Nekem még ilyen nem volt. Ha mást nem, akkor az időt éreztem hihetetlen korlátnak, de az nem baj mert az ember kicsit közelebb kerül a realitáshoz meg megtanulja hogy ennyi időből mit lehet kihozni, de azt hiszem ha egyszer lenne egy olyan buli ahol totálisan megvalósítanám önmagamat akkor ott befejezném.

Ancsa Ez kitérő válasz volt.

Juli Dolgoztam egy együttessel többször, 5-6-7 alkalommal vetítettem nekik, a Szonár-nak és a 4. 5. alkalomnál már éreztem azt, hogy valami közös kezd kialakulni ami az én reakcióimnak egy halmaza az ő zenéjükre, amit már majdnem stílusnak lehet nevezni, ami nem az én vetítési stílusom általában, hanem az én stílusomon belül egy saját stílus nekik. És ez például egy nagy élmény volt. Nekem olyan élményem, hogy tényleg valami hatalmasat alkottam vetítéssel kapcsolatban az nem a legutolsó, hanem az azelőtti fesztivál volt, amikor tudtam azt, hogy azelőtt én voltam az egyetlen árva vj az egyetlen árva otthoni projektorral és az utána való évben az utolsó este végigmentem és nem konkrétan az én kezem munkája volt, de mindenhol ahol jártam tök szép vetítések voltak a fesztiválon és tudtam, hogy amit csináltam az kulimunka, művészeti szempontból abszolút értékelhetetlen zéró, tehát szereltem, állványokat csináltam, egy kiszolgáló munka, ami nélkül nem jött volna létre az, ami az egész fesztiválnak a vizuális hatása. Nekem például ez valami hatalmas élmény volt. Úgy is hatalmas élmény volt, hogy rajtam kívül senki nem tudta, hogy ezt én csináltam.

Dani Én pont úgy élem meg, mint kihívás. Mikor megérkezünk egy helyszínre, ahol alapból azt mondják, hogy hát ide nem lehet felrakni egy projektort, ide nem lehet vásznat tenni, akkor megnézi az ember és elkezd gondolkozni, hogy a körülötte lévő tárgyakból hogy tudja ezt felállítani, hogy tudja ezeket a dolgokat felhasználni.

Juli Egyébként ha vj iskolát csinálnánk szerintetek milyen kurzusokat kellene ott tartani. Hogy ha belegondolunk

Mao Barkács óra?

Juli Hogyan használjunk egy csípőfogót, hogyan másszunk fel egy falra, amire nem lehet felmászni, csak a vetítésről nem lenne szó az első évben, az tuti.

Dani Edzés

Juli Mindig a Hans solo meg a Yoda jut eszembe ilyenkor, hogy cipelteti magát meg azt a hatalmas táskát a csávóval.

Ancsa Nekem az jut eszembe,  hogy egy dj-nek bőven elég hogy ha legföljebb a lemeztáskáit cipeli, de normálisan, tehát fejlett kultúrával rendelkező nyugati országokban nem tudom. De valahogy ez alap, hogy odamész, mint előadó és odarakod az előadói perifériádat és ennyi és minden más kész van.

Juli Berlinben volt ilyen élményem, nagyon furcsa volt, mert két ember egy napig azon dolgozott, hogy engem kvázi kiszolgáljanak, én éreztem magam zavarban. És ők néztek rám hülyén amikor felmásztam a létrára.

Ancsa Mondjuk az A38-on volt most elég jó élményünk, pont ellentétes azzal, ami korábban volt, amikor a Nagáékra vetítettünk. Valahogy ott most lecserélték a brigádod és nagyon gyorsan és ügyesen megcsinálták. Meg volt már egy-két hely, ahol megvolt ez az érzés, hogy legalább segítőkészek az emberek.

Mao Egy pillanat, eszembe jutott egy sikeres projekt, amibe a Dani is benne volt. Egy mozgásszínháznak vetítettünk és forgattunk velük , ott is százszor akkora dolgokat álmodtam meg persze, mint ami aztán végül lett belőle, de mégis lett egy silány lenyomata a gondolataimnak meg az előzetes elképzeléseimnek.

Dani Általában mi inkább a spontaneitást tudjuk jól megfogni. Ott is valamit elképzeltünk, baromira más lett, de mégis tudtunk belőle egy új valamit létrehozni.

Ancsa Valahol kicsit ez ilyen kreatív túlélőmunka. Ott vagy a helyzetben, nincs előzménye, nincs folytatása, ismeretlen, mint mindig.

Mao Érdekes volt, mert a tánc, legalábbis abban a táncelőadásban eléggé sok volt a monotonitás meg az ismétlődő dolgok, amik nagyon jól működnek együtt ezzel az egész loop műfajjal.

AZ ÉLMÉNY

Ha már szóba került a monotonitás, miért pont a monotonitás?

Juli Transz.

Mao Transz abszolút. Meg egy teljesen végtelen dolog, ami folyik és itt is persze a helyzet szülte, mint sok esetben, de azért nagyjából úgy állt össze a végére, hogy voltak különböző loopok, amik mentek, azokból a mozdulatsorokból kiragadott filmjelenetek, amik folynak a színpadon és volt egy állandó ráerősítés arra, ami a színpadon történik. Viszont voltak adott dramaturgiai pontok, ahol egészen kizökkentő és szürreális, ugyanúgy velük forgatott táncjelenetek történtek, egymásra játszottuk, időben eltoltuk és akkor lehetett hihetetlen hatásokat kiváltani és kiemelni momentumokat meg variációkat forgattunk arról ami a színpadon történik, tehát majdnem ugyanaz csak valami máshogy pont az ellenkezője és ezekkel jól lehet játszani egy ilyen viszonylag egyszerű előadás esetében például. Csak még hónapok kellettek volna, de koncept szinten megvalósult egy csomó minden, amin láttam hogy jó irány, sok mindenről meg láttam hogy rossz irány.

Ancsa Nekem még két dolog jutott eszembe. Például amikor együtt dolgozunk egy zenekarral, akkor azon túl, hogy a zene az tetsszen valamennyire, mennyire fontos az, hogy az emberekkel milyen a kapcsolat. Például nekem volt olyan élményem már, hogy elmentünk zenekarnak beugrani, volt ami úgy sült el, hogy hosszan utaztunk a zenekarral és mire odaértünk már annyira kész voltunk tőlük, hogy az a vetítésen is meglátszott.

Juli De ez más dolog. Ezt nagyon meghatározza az, hogy egyedül mész, vagy ketten mentek ha ketten mentek akkor már alapból egy ellen kulturális közösséget alkottok.

Ancsa Nem feltétlenül. Például lementünk ugyanígy beugrani Kaukázusra, amit nem nagyon szeretünk, meg egyáltalán nem stílus, csak szóltak, mentünk, miért ne. És ott például az egész nem volt különösképpen kellemes de maga az, amit vetítettünk az nem volt rossz annak ellenére, hogy bár kaptunk egy számsorrendet amire készültünk aztán teljesen nem az volt az egész koncert, tehát harmadik szám után káosz és akkor nálunk is volt egy kis ilyen  hogy hát jó akkor improvizálunk mert mást nem tudunk csinálni, nem tudjuk mi fog következni. Ennek ellenére egészen jól sikerült, konkrétan olyan hogy ordító hiba ami lejön a vászonról az kevés volt benne, tehát így egy-kettő, és figyeltem is, hogy az első pár sorban az embereknek tetszett. Végén kérdeztük is, hogy hát hogy tetszett a vetítés, mondta is a manager csak, hogy nem tudom, biztos jó volt, végig hátul ültem. Ez meg egy másik fajta igénytelenség, ami jellemzi is ezt a társaságot. Mégis azt mondom, hogy míg az egyiknél volt egy kis idő megismerkedni, a másiknál meg csupa – ugyan beigazolódott – de mégiscsak prekoncepció volt, mégis az sikerült jobban, aminek kevésbé kellett volna.

Juli Lehet, hogy nem az emberekre koncentráltál, vagy nem volt benned egy kialakult kép, tehát akkor jobban koncentráltál a zenére meg önmagára a térre, mint hogy ha az embereknek a lénye lett volna már benned.

Ancsa Lehet, hogy egyszerűen csak sok volt az az idő összezárva egy nagyon kis helyen.

NŐI SZEREPEK

Juli Erről mindenképpen kell beszélni, mert ez egy érdekes kérdés, probléma meg élmény szinten is egy nagyon fontos dolog, legalábbis nekem, hogy nőként milyen vetíteni.

Mao Dani?

Dani Hogy nővel milyen vetíteni?

Juli Ezt nem tudom egyébként, nővel együtt egy keverőn még nem vetítettem.

Nőként én egyrészről érzek hátrányt , egyrészről érzek előnyt olyan értelemben…

Mao Nincs elvárás :)

Volt, hogy odajöttek biztonsági őrök hozzám a Tilos Sátorban, mert felmásztam a sátortartó oszlopra és azt hitték, hogy öngyilkos akarok lenni, mondtam nekik, hogy csak a diavetítőt szerelem.

Juli Nekem a kedvencem az volt, hogy amikor megérkeztem a helyre, lepakoltam, jött a manager hogy szevasz, hol van a vj? Mondom, hogy én vagyok a vj. Jó, de hol a pasi, aki vj

Ancsa Volt, hogy ugye megáll az ember a pultnál jópofizni, haverkodni és állandóan jöttek oda hozzám és akartak elzavarni a Multifilter nem tudom mibe, hogy biztos hostess lány vagyok. Volt olyan is egy csomószor, hogy csak állok és körém gyűltek hosstess lányok, azt hitték, hogy rájuk várok. De egyrészt van egy meglepetés ereje

Nekem volt, hogy azért nem adtak bérbe egy dolgot, mert lány vagyok és nem bírom elcipelni. De amúgy különben ez magyarországi specifikusság. Külföldön egyáltalán nincs különbség, ahogy látom.

Juli Az is nagyon érdekes, hogy ha te vetítesz együtt egy fiúval, akkor alapból azt fogják gondolni, hogy a barátnője vagy és táncolsz ott. Tehát hogy valamilyen fölösleges ember vagy a színpadon. Erre nekem a legkedvesebb élményem azt mindenképp elmesélem, mert nagyon szeretem, tehát egy nagyon nagy élmény volt nekem, amikor először vetítettem a Medúzában az önmagában is egy elég nagy élmény volt. Egy fiatal sráccal vetítettem, aki nem régóta vetít, akkor még nem is volt saját gépe, meg nem voltak saját videói, hanem a Dani barátomnak a gépén vetítette az ő videóit és ketten voltunk a vj-pultban, ami a meghosszabbítása volt a dj-pultnak. Folyamatosan útban levőnek éreztem magamat, az összes neves, hatalmas külföldi dj kerülgetett, nekem nem mutatkozott be, a fiatal srácnak bemutatkozott, szóval ez a tipikus megszokott bunkóság, amit mi így már fel sem veszünk nyilván. És eljött a buliban egy olyan pillanat, amikor csak egy dj-lány és én voltunk a színpadon és mindenki valahol máshol volt, ő zenélt, én vetítettem. És azt a döbbenetet! Az első kétszáz emberen, akik látták, hogy nők vannak a színpadon és nincsen vége a bulinak, azt én sose felejtem el. Megálltak, elfelejtettek táncolni! Lemerevedtek és nézték, hogy most mi lesz. És ment tovább minden nagyon szépen és elkezdtek borzasztóan örülni egy idő után és akkor már rájátszottunk erre nyilván, de ez valami hihetetlen volt, hogy össze-vissza forognak az emberek a színpadon, 3-4-5 ember, nincsen pasi nélkül a színpad általában, de hogyha mégis van és rájönnek arra, hogy helló, te ott nem azért vagy, nem dísznek vagy ott. Másrészt ez meg egy nagyon különös emberileg, ami engem érdekel, hogy emberileg egy nagyon különös szerepbe helyez engem, mint nőt mondjuk azokhoz képest, akik tényleg gg? Tehát alapból van egy féltékenység játszma minden alkalommal, nyilván én nem úgy vagyok felöltözve, mint aki azért megy oda, hogy szép legyen, nyilván a legkoszosabb, dzsuvásabb kényelmesebb ruhámban megyek el, de közben egy olyasmit csinálok, amit ők nem tudnak és ezáltal kialakul egy ellentmondásos helyzet, miközben én végzem kvázi a munkámat vagy csinálom azt, amit szeretek, vagy játszom, aközben kiváltok automatikusan ellenérzést emberekből emiatt.

Ancsa Ez szerintem normális és természetes. Alapvetően ha a színpadképet magad elé képzeled, akkor ez egy reális dolog, tehát hogy vannak a dj-k, vannak körülöttük a barátnőik meg azoknak a barátnői, akik bejutottak a lány mögé és vannak akik be akarnak jutni, mert számot akarnak kérni a dj-től. Ez van. Ebben tényleg meglepő lehet egy olyan nő, aki nem azért van ott.

Juli Szerintem ez egy pszeudo női szerep, amit nagyon kevesen ismernek és egyébként én nagyon szeretem ezt a szerepet, mert hogy nincs előre megírva, hogy milyennek kell lennie, hanem ez egy kísérleti út és egy játéktér ez is nekem valahol.

Ancsa Hogy ha az ember megtanul néhány szakkifejezést, s-kábel meg rca, vga, akármit, egy tizenötöt és ezt bedobod a technikusoknak, utána már könnyebb.

Vagy megvan a respekt vagy nagyokat néznek.

Juli Tettek váltanak ki dolgokat általában.

De komponálás, reagálás szintjén van különbség?

Juli Szerintem biztos van, de még az összerakáshoz egy szót, hogy ti hogy reagáltok arra, amikor elkezdesz szerelni és azonnal egy csávó ott terem, hogy majd ő megoldja, mert te erre nem vagy képes. Udvarias és segíteni akar.

Én azt mondom, hogy ok, csináld. Tehát ha azt gondolja, hogy ott mászom és nem tudom megcsinálni.

Mao Szerintem ez egy lovagias dolog. Attól függ, hogy hogy kommunikálja le. Ha úgy, hogy ezt úgysem tudod, akkor nyilván az rosszul esik.

Ancsa A hajón egy srácot minden egyes apróságért külön meg kellett keresni, külön könyörögni, nem azt adta, amit kértünk, ha szóltunk, akkor megsértődött. A vége az volt, hogy valami toldókkal háborúztunk, hogy bnc-rca kéne nekünk, akkor mást hozott és a végén odajött egy toldóval és összetoldotta a két kábelvéget, amit mi külön-külön akartunk ledugni. És akkor állt, hogy na most mi van

Ti éreztetek magatokban egy más hozzáállást, amikor lánnyal vetítetek együtt?

Juli Ti ketten a Nórival együtt vetítettetek sokáig?

Dani Igen, sokáig. Nem volt különbség, én ugyanúgy megbíztam benne meg ugyanúgy éreztem, hogy ugyanarra képes, mint én és ugyanúgy megállja a helyét mellettem, mintha egy bármelyik másik vj lenne. Semmi különbséget nem éreztem. Abban talán igen, hogy nem biztos, hogy bíztam volna minden kábelezést, meg ilyesmit, de ez már csak udvariasság.

Ancsa A kábelezés olyan, hogy valami beleillik-e valamibe vagy nem. Tehát igazából meg lehet fejteni.

Egyáltalán nem ezt látom külföldön. A flxer-esekkel voltam első körben kapcsolatban és simán ott a Valéria is lány

Juli Nézd meg, hogy a 20 éves férfinek milyen anyagi keretei vannak arra, hogy azt arra költse, hogy vegyen magának egy laptop-ot, vagy lemezeket vagy bármit, akár dj, vagy vj. Már az anyagi kereteket is ha megnézed, az is szerintem különböző, mert fiatalkorban is a társadalmi különbségek termelődnek.

Ancsa Ez nem feltétlen férfi nőiségen múlik.

Mao A nők egy jó részébe van egy kicsi túlmisztifikált tartás a technikától, mert például én meg vagyok róla győződve és nem egy ismerősöm van lány, akit láttam már, hogy vetít és azt gondolom, hogy neki is jól menne és tényleg nem kell hozzá olyan technikai tudás.

Ancsa Nem mert pl. egy Resolume-ot nem nehezebb kezelni, mint egy Word-ot.

Mao Szerintem az ember elkezd játszani, akár nőként és pillanatok alatt gyönyörű dolgokat lehet csinálni és onnantól már adja magát.

Juli De ahhoz össze kell szednie a bátorságot.

Mao Igen, túl nagy a tartás, tartás van a technikától.

Dani Egy ismerősöm ránézett és megijedt ettől az egésztől és elmondtam neki öt perc alatt.

IDŐ – TÉR – TUDATMÓDOSÍTÁS

Dani Ebben a vj-zésben nagyon nehéz dolog nekem, hogy míg egy dj lejátszik egy két órás szettet, mi ott ülünk 8-9 órát éjszaka, vagy még többet a pult mögött és hát 8-9 óra alatt senki nem tudja a maximumot hozni. Tehát nekem nagyon sok kemény mélypontom van éjszaka, amikor azt mondom, hogy nekem szükségem van valami pihenésre, mert ezt nem bírom tovább csinálni és nyilván ezért törekszem most már arra, hogy párokban vetítsek, de az is kevés. Nagyon nagy határt szab, hogy anyagilag sem megoldható meg sokszor technikailag sem, hogy 5-6 vj-t elhívjunk. Meg az itthoni vj-k között sem működik az, hogy akkor hívjunk el még négy embert és kétóránként váltogassunk.

Mao Nincs pénz, és nyilván senkinek sem jó eljönni ingyen.

Dani A tízezer forintomból én sem szívesen mondom azt, így is úgy is ott vagyok reggel 6-ig.

Juli Ne a pénzről beszéljünk, inkább arról, hogy szerintetek van-e különbség egy adott partyban a partyzók droghasználata és a vj droghasználata között. És hogy mikre vezethetők vissza ezek a különbségek.

Mao Vj igazolvánnyal ingyen.

Juli Igen, nekem jogom van a látomáshoz!

Ha mondjuk az alkoholt úgy tekintjük, hogy tudatmódosító szer, akkor igen.

Ancsa Elvileg működnie kéne ennek a transzcendentális mechanizmusnak. Jó ok nyilván a partykat elsősorban nagyrészt a drogozás működteti.

Mao Jó, sokaknak kell a drogozás ahhoz, hogy felvegyék a hangulatát, meg a tempóját egy-egy bulinak.

Juli De mondjuk egy vj-nek nem az a motivációja, hogy elengedje önmagát, hanem két okból drogozik akár, az egyik, hogy ébren tudjon maradni és éber tudjon maradni, a másik pedig hogy megtalálja magában azt a látomást, amit meg akar mutatni.

Mao Meg hogy ráhangolódj a zenére, az is fontos.

Juli Ez teljesen más motiváció, amiért egy ember, aki egész éjjel táncolni akar.

Mao Én berúgva kifejezetten rosszul érzem magam, ha vetítenem kell, mert ahhoz nekem úgy nehezebb koncentrálni.

Juli Én abszolút nem iszom, amikor vetítek.

Mao Fűnél kockázatosabb, de jó dolgok sikerülnek néha, meg nagyon fel tudom venni zenével a hangulatot, meg a tempót, nagyon rá tudok hangolódni időnként. Viszont van a másik oldala, hogy el is tudok veszni benne, és akkor nehezen találom meg a kiutat, hogy tudom, hogy most rossz, amit csinálok. Nem biztos hogy úgy tudom kezelni a helyzetet, mint amúgy józanul. Nekem egyszerűen nagyobb kockázat, nagyobb siker és nagyobb kudarc lehetősége. Hallucinogén droggal még nem próbálkoztam.

Ancsa Ha nem unalmas a zene, akkor lehet, hogy gyorsan reagálsz.

Dani Én úgy érzem, hogy ez nem kell, hogy kelléke legyen egy vetítésnek. Teljesen józanul is tudok jót alkotni.

És maga a zene önmagában?

Dani Hát a zene a legfontosabb. A zene az mindent visz.

Mao A zene is utaztat, persze.

Bír tudatmódosító hatással?

Dani Abszolút, nagyon

Mao Sőt általában elég simán, nem érzem hiányát soha a drognak. Ha vetítés közben akkor még annyira sem. Egyáltalán nem koncentrálok magára a drogos élményre, hanem az egész beleépül abba a hangulatba, amiben vagyok.

Juli Használod. A partyzó meg azt akarja, hogy a drog használja őt.

Mao Nem, ez sincsen.

Dani Sok embernél, ez nagyon emberfüggő. Ismerek olyan embert, akinek szüksége van ahhoz, hogy elengedje magát, legalábbis pszichésen elhitette magával azt, hogy ha iszik, akkor ő jól érzi magát bármilyen zenére.

Ancsa De vajon ez egy normális igény?

Juli Annyira izgalmas dolgot olvastam most egy könyvben, ami biztos másoknak nem új, de én most olvastam. A szeretet művészete. Arról ír az elején, hogy minden ember az elszigeteltségtől fél nagyon és a magánytól és azért konformista a legtöbb ember mert hogy ebben megtalálja azt a fajta közösséget, amiben egy nyáj szellem, tehát legalább kicsit társak között érezheti magát. Ez nekem a partyban is valahogy benne van, hogy egyedül táncolsz, de közben feloldódsz egy nagyobb valamiben és ilyen értelemben a vj az egy örök magányos egy partyban.

Mao Ez nagyon rosszul hangzik.

Juli Mint egy láthatatlan mágus. Csak akkor tűnik fel, hogy ha nincs.

AUDIOVIZUÁL – KÉPI LEKÖVETÉS

Ancsa Én azon szoktam gondolkozni, visszakanyarodva a szolgáltatós témához, hogy zene nélkül ugye nincsen buli, fény nélkül nincs de vj nélkül simán. Persze nyilván jobb egy buli, hogy ha van vj.

De pont ez a fejlődés mechanizmusa.

Ancsa De ha egy partyszervező spórolni akar, akkor nem bérel vizuáltechnikát.

Juli Engem idegesít, hogy ha nincs és idegesít hogy ha rossz.

Mao A szakmai ártalmak, néha én is felfigyelek, hogy rossz.

De mit neveztek rossznak?

Juli Rossz az, ami nincs semmiféle kapcsolatban semmivel, ami körülötte zajlik. Rossznak azt nevezem, ami stílusban, hangulatban, ritmusban, mondanivalóban nem veszi át sem az embereket akik partyznak, sem a zenét, sem a teret.

Ancsa Ezt látod, amikor ránézel egy képre, hogy mi történik. Tehát annak, aki azt a képet kirakta, van-e elképzelése.

Juli Integráns-e a közeggel.

Dani Rossznak számíthat az, hogy ha egy idő után feltűnik, hogy 10 perce ugyanaz a videó megy.

Juli El tudok képzelni olyan videót ami 10 percig fut.

Dani Vagy mondjuk fél órája ugyanaz a dvd ismétlődik.

Mao Szerintem az a rossz, ami nem tetszik.

Dani Nehéz ezt a dolgot keretek közé rakni, de mindenféleképpen azt látom rossznak, az én véleményem, hogy van egy gyors ütemű zene és a videó ezt abszolút nem követi. De sok ember meg úgy gondolja, hogy ez egy különálló dolog a bulin, ez a vizuál és ennek nem szükséges követnie a zenét. Tudok ilyet mondani, aki nem arra figyel, amikor vetít, hogy ezek a képek ütemre vagy sebességre váltakozzanak. Ez egy érdekes hozzáállás.

Ancsa Én olyat ismerek, aki képtelen erre.

Dani Igen, de nekem arról az a véleményem, hogy az nem a partyra való vetítés.

Mao Múltkor volt a Kolos, akit láttunk, egy cseh srác, zseniális grafikákat csinált. Kis sztorijai vannak, iszonyú lassan megy az összes loop, annyi látszik, hogy mondjuk van egy jól megkonstruált lepke geometrikus elemekből és megy és mozog a háttér. Ő azzal játszik végig, hogy van egy tér, mondjuk egy kis város és annak a legapróbb részleteiből elindul, egy ablakpárkánynak a sarka és aztán 20 perc alatt felépül, csak statikus képekből, ahogy mennek a buszok, de maga a kamera az áll, tehát tényleg nagyon statikus beállítások, amiken mindig van valami kis mozgás és húsz perces anyagok vannak, amik bemutatnak egy-egy ilyen teret. Nála azt látom, hogy néha egyáltalán nem figyel arra, hogy zenével működjön együtt, el tud veszni ezekben, de néha nagyon jól kijött pedig nagyon masszív electro szólt alatta, amihez egyébként passzol ez a grafikai világ, a nagyon lebutított, tényleg pár szín, geometrikus elemekből felépített figurák. Csomószor egyáltalán nem volt zavaró az, hogy ezek lassan váltakoznak, mert az emberben azért nagyon működik az, hogy kapcsolatot keres a kép és a hang közt, ami egyszerre történik. Iszonyú toleráns ilyen szempontból, tehát nem kell hogy minden pontosan akkor vált, hanem elég hogy ha van egy olyan belső mozgás a videóban. De még csak az sem kell feltétlen, tehát nem kell didaktikusan favágó módjára elvágni. Lehet ezzel is nagyon játszani, hogy néha igen néha nem, vagy mikor igen.

Dani Ezzel van nagy összeköttetésben az, hogy minden videónak más a dinamikája, más a sebessége, meg maga a loop-szerű dolog, hogy mennyire ismétlődik. Engem ez mostanában kezdett el érdekelni, péládul a Lov-ék, a Luma Beamerz elmesélte, hogy kifejezetten figyelnek arra, hogy a videókat, amit kiexportálnak, mindegyik egyenlő sebességben legyen és úgy vágják őket össze, úgy állítják be a kiexportált videót, hogy minden egyenlő sebességben legyen. Így adott az hogy a képek ütemre követik egymást.

Mao De mi az hogy adott sebesség? Lehet az, hogy 25 fps, vagy valaki fél másodperc alatt húzza el a kezét a képen vagy öt. Vagy beráng a kamera egy adott pillanatban vagy folyamatosság van. Minden attól függ, hogy hogy használod.

Dani Ezek között is meg kell találni a közös pontot meg azt, ahogy ezeket össze lehet rakni.

KÍVÜLÁLLÁS ÉS SZOCIOFÓBIA

Juli Nekem két témám van ha érdekel. Az egyik a kívülállás a másik a szociofóbia.

Ancsa A kettő összefügg. Én például szociofóbiás vagyok de mégis elmegyek bulikba, mert azt szemlélni ami körülöttem van, az mégis csak jobb, mint otthon nézni a négy falat. A vj-zés erre egy tökéletesen alkalmas valami.

Juli A kérdés, hogy előbb volt-e a vj, vagy előbb volt-e a szociofobia?

Ancsa Előbb voltam szociofób.

Mao Volt ilyen időszakom, de már nem vagyok szociófób és vj-nek tartom magam.

Juli Én úgy érzem, hogy nekem a vetítéstől alakult ki a szociofóbiám, de lehet, hogy már előtte is kívülálló voltam, nem tudom.

Ancsa Lényegesen jobb egy pult mögött állni, mint benne a tömegben, ahol lökdösnek. Vj-ként ugye benne tudsz lenni a kis kockádban tehát igazából nem fontos leszakadni a képernyődről, de dj-ként mondjuk mit látsz, a lemezjátszóid, a cd-id, tehát mi az ami egy dj-szett alatt a legtöbbet van a látókörödben?

Dani Hát főleg ez a két dolog, de ez nagyon függ attól, hogy mennyire tapasztalt a dj. Tehát nagyon sok embernek iszonyat odafigyelésre van szüksége ahhoz, hogy azt a zenét összerakja és hogy ez hibátlanul működjön. Aki már több éve műveli, csinálja ezt a műfajt, az képes elvonatkoztatni ettől és a közönséggel együtt táncolni, és a közönséggel együtt élvezni ezt a dolgot. Neki egy irányító szerepe van és ez egy nagyon nagy felelősség. De mindenképpen nála is fontos hogy figyelje a közönséget és az alapján is válogassa a zenéket. Én amikor a dj-zést próbáltam akkor nagyon csak a zenére figyeltem és arra, hogy minden jól működjön. Tehát nekem az volt az elsődleges, és sokszor zavart ha valaki folyamatosan dumálni akart hozzám.

Mao Nekem nem annyira meghatározó dolog ez a kívülállósdi.

Juli Az is nagyon érdekes szerintem, ha van egy party, ahol van egy dj a tér egyik oldalán és kétoldalt van a vetítés akkor az emberek biztos a dj-t fogják nézni. De miért? Mert ő mit csinál? Semmi olyat nem csinál, amit ne csinálna minden hétvégén, semmi olyat nem csinál ami vizuálisan olyan nagyon érdekes lenne de tőle jön az információ, ott van a hangfal, a szentség.

Dani Én olvastam nagyon sok kritikát meg sok dj-nek a bevallását és képzeljétek el, hogy japánban vannak olyan bulik, ahol az egész diszkó úgy van beállítva ahol a közönség más irányban van mint a dj. Azt hiszem a Tiesto írt erről egy cikket, amikor ő játszott Japánban, egyszerűen zavarta az, hogy az emberek nem rá figyelnek és nem az ő irányába táncolnak, mintha nem ő irányítaná ezzel a dolgokat tehát baromi zavaró volt számára. Ugyanakkor az emberek ugyanúgy figyeltek meg élvezték, csak az elhelyezkedés más. Sok dolog felvetődik, hogy merre megy tovább ez a dolog. Én egyre jobban afelé terelődök, rövid szettekben látok fantáziát, olyan szettekben amik abszolút összekötöttek a zenével, audiovizuál live-act szerű dolgok. Azzal hogy a zenei live-act megjelent, szerintem ez négy-öt éve van az, hogy a dj-k live act-ezni mennek. Szerintem továbblépés lenne csinálni a dj-vel közösen egy munkát. 1-2 órás live-act-et csinálnánk ami az egész vizuálnak egy témát és egy mondanivalót tudna adni. Akár egy történetet tudna kialakítani vagy legalábbis valami érzést a befogadóban de ugyanakkor zeneileg is megtáncoltatná.

JÖVŐ/KÉP

Mit láttok jövőképnek?

Mao Nekem vagy a műfajnak? Szerintem jó, hogy a bulikon vannak vetítések, ezt lehet még fokozni, mindig új szoftverek vannak új lehetőségekkel, nyilván idővel az egész még jobban fog közelíteni ahhoz, amit az elején mondtam, hogy gyurma-szerű lesz és akár touch-screeneken. Igazából technikai fejlődés akkor van leginkább, vagy azok a legértelmesebbek, amik ahhoz segítenek hozzá, hogy minél intuitívabban tudjad kezelni, ezalatt azt értem, hogy ha eszedbe jut valami, akkor azt nagyon gyorsan meg tudd csinálni, az is kell hozzá, hogy hozzászokj meg hogy tudj ezekben a technikákban gondolkodni, hogy személyre szabott legyen, ki tudd alakítani a saját platformodat, nyilván nem fog mindenki programokat írogatni. Ezeknek olyanoknak kell lenniük, meg abba az irányba is tart nagyon helyesen hogy személyre szabható lesz az a felület is amit kezelsz és a gyorsaság az fontos, hogy gyorsan meg tudd valósítani a képi elképzeléseidet. A másik oldal pedig, hogy az emberek is egyre felkészültebbek, többet látnak vizuálokat, a dj-k is jobban tudnak majd idővel ebben gondolkodni. Az igény, hát sokakat zavar eleve az egész mert sok rossz vj van meg tényleg nem optimális hogy nyolc órán keresztül, de ebben azért megfigyelhető némi fejlődés, hogy az embereknek feltűnik azért valamennyire, hogy ha nincs ott semmi, ez már egy jó dolog. Sok helyen van most már térinstalláció, színház, tánc, tehát abszolút meg tudnak valósulni komoly dolgok. Az már nem a kísérletezés terepe lesz, az már más. A klipeknél is ugyanez van, hogy az már egy sokkal inkább formába öntöttebb és tervezettebb valami, amit ott látunk. Ami engem most a legjobban érdekel az az utca, hogy kivinni, az utcán eljátszani a terekkel, a városképbe illeszteni pár pillanatra, pár órára, pár percre dolgokat, amik nincsenek ott, vagy megmutatni olyanokat, amik nem szemmel láthatóak. Persze bele lehet vinni egészen konkrét társadalmi üzeneteket is, de simán lehet egyszerűen csak egy játék a terekkel, illúziónak a konkrét megjelenése.

Dani Én azt figyeltem meg a technikai fejlesztéseket követve, hogy még a tervezők sem tudják, hogy milyen irányba vigyék. Nemrég láttam, hogy kijött a Pioneer által gyártott keverő – ami a legjobb dj-keverőket is gyártja – amit pont arra terveztek, hogy ne kelljen külön vizuálost felbérelni, hanem berakja a dj a dvd-ket és ezen a dj keverőn kiválogatja akár a loopokat is róla. Nem is a dvd-cd, hanem a dj-pulton a dj össze tudja keverni maga a videókat meg kiosztani egy-egy zenére. Sok dj úgy jár el zenélni, hogy az mp3-as zenéire készen vannak a klipek és ahogy a zenét keveri úgy a kimeneti kép is keveredik.

Ancsa Én ezt egyel sötétebben látom. Azt gondolom, hogy a party el fog menni egy egyre automatizáltabb irányba, ahol a dj-re és a vj-re sincs igazából, mint személyre szükség, hiszen egy üzemről beszélünk.

Dani Én is látom ezt, hogy a gép megcsinál helyetted mindent, de nem biztos hogy így van.

Ancsa Hosszabb távon a szórakoztatóipar az mindig az egyszerűsítés felé ment.

Mao Jósolták már sok mindennek a halálát de igazából nem nagyon tudok olyat mondani, ahol ez meg is valósult legalábbis művészeti szinten.

Ancsa Én úgy gondolom, hogy a valós élő művészetekbe, nem jó szó, hogy valós, de most nem vitatom, mert ez is sokáig tartana. Legalábbis Budapesten, Magyarországon, mert külföldön már jobban megy, hogy jobban bekerül a vizuál mint kiegészítő. A szórakoztatóiparból szerintem viszont ki fog szorulni, a médiaszerver is arról szól, hogy egy ember egy gépen röhögve élőben ott összevágja amit akar. Egészen elmegy az automatizálás felé, mondjuk ha azt mondod, hogy egy 3d-s animációt te már élőben le tudsz renderelni úgy, hogy megadsz neki 15 paramétert és kijön az ember és sétál és röpülnek a lepkék, ez nem egy távoli jövő, ezek már valós létező dolgok csak most még olyan áron van, hogy nem beszerezhető. Ennél sokkal hatalmasabb és látványosabb dolgokat meg lehet valósítani, mondjuk úgy, hogy egy ember van benne és nem egy húsz fős stáb.

Mao Élő műfajról beszélünk.

Ancsa Amikor van egy gépek által generált zene amiben az ember csak annyi, hogy fölteszi azt a lemezjátszóra a bakelitet, de tulajdonképpen az a gép ott élőben is tudná generálni ugyanazt a zenét annak a 15 paraméternek a megadásával, amit megadsz egy olyan szoftvernek ami képet állít elő erre véletlenszerűen vagy paraméterek alapján, tehát igazából gyakorlatilag egy technikus bőven elég ahhoz, hogy egy party lemenjen.

Mao Processzingben is van ezer jó cucc, de tényleg, ami audioreaktív de én nem gondolom hogy ez felcserélné. Abban nem hiszek, hogy ez megszűnne teljesen, abban hiszek hogy ezeket integrálni lehet majd a vj-programokba és egy csomó minden könnyebb lesz és ezáltal még több dologra tud odafigyelni az ember, mert lesz ezer féle programozott alap, grafikák, videók és még sokkal intuitívabbakat lehet csinálni, mert akkor is ha eljut oda a technika, hogy ki lehet váltani a vj-t egy-egy géppel, hogyha ott lesz egy-egy gép és plusz egy ember aki még ezt kezeli, akkor tuti, hogy sokkal jobbakat lehet majd csinálni.

Ancsa Azt mondom erre, hogy úgy legyen, hogy legyen olyan partyszervezés és közönség amelyiknek igénye van erre.

Mao Nem láttam még olyan bulit, ahol ne állna senki a dj-pultban, pedig meg lehetne csinálni, beraksz egy mixet.

Dani Hála az égnek azért még vannak ennek technikai hátrányai, még máig nem sikerült zenében olyan dj programot kifejleszteni, ami pontosan meg tudja határozni a zene ütemét és sebességét.

Mao Ok, de betehetnének egy mixet, a legtöbb buliban lehet, hogy fel sem tűnne az embereknek de nincs ilyen buli, a művészeti akármilyen dolgokhoz szükség van emberekre.

Juli Személyiségre. Örülnék, ha a saját személyes jövőmet látnám derengeni ebben a műfajban, nem hogy globálisan átlátni. Azt tudom, hogy én mire vágyom azzal kapcsolatban, hogy a vj-zéssel felhalmozott tudást és tapasztalatot hogyan akarom továbbvinni másba. Azt nagyon homályosan látom magam előtt és ez az út sok tanulással és sok kísérletezéssel jár, de igazából ez engem már nem annyira foglalkoztat.

Mao A partyvetítésről beszélsz? Szerintem az megmarad egy játszóháznak és ez nem lenézés. Enélkül nem lenne.

Juli Nekem nem tetszik hogy az animációk egyre nagyobb térhódítását látom mert én különös hatalmat látok a fotografikus képben, ami nekem hiányzik a mostani trendi dolgokból.

Mao Engem is egyébként a valóságból kiinduló dolgok érdekelnek, ez viszont valahol ízlés is meg hozzáállás is. Meg imádnám, ha tudnék rajzolni, szóval van sok dolog, aminek érzem a korlátait. Vannak dolgok belül, de tudom, hogy az életben nem tudnám papírra vetni.

Juli De miért kéne papírra vetni? Nyilván a jövő az imaginációs projektor, ami a harmadik szemedből lövelli ki a fényt és csak az indigógyermekek lehetnek vjk.

Mao Szerintem a legeslegnagyobb szükség arra van, hogy az emberek tényleg kísérletezzenek rengeteget és aztán jönnek olyan egész konkrét projektek, ahol már nem fér bele az, hogy az ember nagyon sokat kísérletezzen, bár mindennél fontosabb az a hozzáállás, hogy ne a vázlatunkhoz meg az első pillanatban a fejünkben megfogant dolgokhoz ragaszkodjunk foggal-körömmel. De ez az alapja mindennek ami a partykon történik, minden olyan műfajnak, amiről itt szó volt, tehát színház, tánc, utcai installációk vagy bármilyen térinstalláció, kell hozzá sokat kísérletezni és látni, hogy működik ez egy térben, miből mit lehet kihozni. Kb az iskolája a partyvetítés minden másnak és egy olyan iskola, amit nem szabad abbahagyni.

Juli Egyébként meg önmagában jó.

Dani Az, hogy ez az egész vizuál műfaj még nagyon kialakulóban lévő dolog szerintem. Egyrészt ez abból is adódik, hogy még nem eléggé terjedt el a befogadó közönség között sem.

Juli Magyarországon.

Dani Szerintem máshol sem annyira, tehát világszinten nem is kap akkora hangsúlyt meg nem is jutott el még az emberek tudatáig ez a dolog. Amíg kialakulóban van addig nagyon nehéz megjósolni, kitalálni, hogy ez hogy fog tovább menni.

Sztojanovits Andrea

Fényművész, VJ