Beszélgetések partykról, audiovizualitásról, vjing-ről 3: Margit-sziget

A beszélgetésben résztvevők: Karcis Gábor / vj , Blaha Tamás / vj Enikő, Kovics Tibor / tb.

Léteznek-e műfajok, tendenciák a vjzésen belül? Technikai eszköz adta fordulópontok ma? Ember és gép. Új képalkotási rendszerek, struktúrák, software-ek. Képi kommunikáció.

A beszélgetés vonala a mai vj felfogások mentén zajlott. A beszélgetésben kialakult egy vitahelyzet. A gondolkodásmódok adta különbségek a digitális kép alkotása és a digitálisan manipulált videókép felfogása és az ezeket használó programokban lévő különbözőségekre terelődtek. Úgy vélem, hogy egy építő vita keletkezett, mely magában foglalta a loop fogalmának boncolgatását, a technikai lehetőségek, mint eszközök érintőleges tárgyalásait, az értelmező nézés, vagyis mondanivalóval felruházott kép és a háttérkép, mint háttérvetítés közötti ellenpontokat.

A beszélgetést a szakdolgozatomhoz készítettem 2009-ben.

*BESZÉLGETÉS MARGITSZIGET 20090419

KEZDETEK

Meséljetek egy pár szót magatokról, hogy kerültetek kapcsolatba a vjzéssel, vizualitással?

Gábor Film- és színház gimibe jártam, filmes voltam. Ott igazán először a vágás érdekelt, az első pár évben próbálkoztam a vágó szakra bekerülni és aztán vágóasszisztensként dolgoztam egy srác mellett, főleg ez a része érdekelt. Teljesen véletlen egy barátom, akivel együtt dolgoztunk a vágással kapcsolatban mondta, hogy van egy házibuli és csináljunk valami vicces vetítést. Ott régi archív anyagokból vetítettünk, nem azért hogy vjzünk, csak úgy vetítettünk. Egy ismerősöm, aki ott volt a bulin kérdezte, hogy nincs-e kedvünk vetíteni a lemezbemutató koncertjükön – akkor ugye kezdő zenekar voltak – és egy haverunk, a Mao-ék is mondták, hogy ők is vetítenek, elhívtak egyszer a Monoba. Megtetszett a dolog, az archív anyagokról lassan áttértünk arra, hogy saját anyagokat csinálunk.

Tamás Műszaki középsuliba jártam, a vizualitás utána – illetve már közben mondtam anyunak, hogy vegyen ki, de hát nem, mert azt el kell végezni. A vetítéssel kapcsolatban az Intermédián elsőben láttam meg hallottam, hogy ilyen van meg érdekel, akkor kattantam rá. Azóta meg technikai médiumok elmélete.

Tibi Nekem semmilyen filmes előéletem nincsen, a partykultúrából csöppentem ide. Az még akkor kezdődött, amikor elkezdtem aktívan partyzni és azt hiszem, ami a legelső emlék ebben a dologban az a Szigeten volt a Love Barikade, talán még emlékszel rá, Zsigáék csinálták. 97-98 valahogy így lehetett, talán még hamarabb is, nem tudom pontosan. Ott láttam először ilyeneket, legalábbis az emlékeimben kutakodva ez volt a legelső. Megtetszett és az első lökést azt hiszem a Vj-torna adta, amire elmentem és láttam ilyeneket. De akkor már nagyon érdekelt a dolog, régóta akartam ezzel foglalkozni. De soha nem volt semmilyen motiváció rá mert nem ismertem senkit, csak annyit tudtam, hogy elmegyek egy partyba, jól érzem magam és szerintem a kilencven százaléka az embereknek nem is nézte egyébként ezt az egész vetítős dolgot, engem meg valahogy lekötött. Azt vettem észre, hogy ez valamilyen formában engem érdekel. Annyi előélete van ennek úgy érzem, hogy édesapám festőművész volt egy ideig, utána jött a család.

ÉRTELMEZŐ NÉZÉS

Mit gondoltok, mi a vetítés? A partyhoz kapcsolódik, vagyis a partyn a zene eleve ott van, létezik, milyen szerepe van ott a képnek vagy egyáltalán ez a vj stílus – ha lehet ennek nevezni – hol máshol jelenhet meg a partyn kívül?

Gábor Szerintem mindenki, de nyilván csak a magam nevében tudok nyilatkozni, aki vetít, szeretne kiszakadni kicsit a party részéből a dolognak. Általában amikor egy bulin van egy vetítés akkor nem a vetítés a központi dolog, amin a fókusz van, hanem egy buli, aminek egy párhuzamos ága az, hogy van vetítés, de nem amiatt mész el egy bulira hogy ki vetít, hanem azért mert xy játszik. Nyilván teremt egy atmoszférát a vetítés, vagy a környezet, ahol bulizol, de szerintem mindenkinek aki vetít sokkal érdekesebb, vagy sokkal nagyobb kihívás az, ha valami olyan terméket, dolgot csinál, ami csak a vetítés miatt van adott helyen adott időben egy bizonyos felületre vagy térre kitalált dolog és a vetítésről szól maga a dolog, nem érzi azt, hogy mellékes. Nem azt mondom, hogy alárendelt, csak ez izgalmasabb.

Te olyan szerepben érzed magad, hogy ha ott vagy, akkor jó, viszont ha nem vagy ott, akkor is mennek a dolgok?

Gábor Nem feltétlenül, nem érzem feleslegesnek a dolgot, mert fontos, mert mint bulizó ember is tudom, hogy fontos, hogy milyen környezetben bulizom. Az egyik legerősebben hozzájáruló tényező a vetítés egy buli környezetéhez, atmoszférájához, mint például szabadtéri bulin és jó az, hogy milyen helyszínen van, hogy mit látok magam körül. Fontos elemnek érzem, csak hogy ez nem az, ahol valamit tudok közölni, vagy hát ez sem teljesen igaz, de ott nem az a fő cél.

Tibi Úgy érzem, hogy az egész vizuál története szerves része ennek az egész partykultúrának és itt a részen van a hangsúly, tehát önmagában szerintem nem működhet. Emiatt nem szabad kicsit túlreagálni a dolgot, mert ez igazából csak egy része az egésznek. Régen nagyon sok olyan buli volt, ahol egyáltalán nem volt vetítés, tíz évvel ezelőtt azért ez még ritkaságszámba ment és akkor is jókat lehetett bulizni. Most van egy tendencia, hogy már nem nagyon képzelhető el vizuál nélkül buli, ami nem feltétlenül jó dolog, tehát kicsit szkeptikusan állok ezzel a dologgal szemben. Attól függetlenül most jól érzem magam abban, amit csinálok, csak enélkül is van buli. Én azt hiszem, hogy ezért nem tud kifejlődni önálló művészeti ággá ez az egész dolog, mert egy része valaminek.

Gábor Én ezt lehet, hogy kettébontanám, hogy vjzés vagy nem, nem tudom honnan hívjuk ezt vjzésnek és honnan nem. Engem például mindenképp az motivál, amikor kiszakadok, mint vetítés abból, hogy ez egy party elem. Nem is feltétlen egy partyn vetíteni, hanem mint egy önálló közlésmód, mint amikor festek egy képet vagy fújok egy falra. Amikor nem egy buli részeként, hanem mint egy csatorna, amin keresztül közlök valamit.

Mennyi köze van a mozihoz a vetítésnek, mint klasszikus mozi?

Gábor Hát mozgókép.

Tamás Szerintem amúgy a totális képbeliségben élünk és elképzelhetetlen a partykultúra vetítés nélkül. Másrészt szerintem ez valami olyasmi szerepet kap, mint mondjuk egy focicsapatban tag vagy.

De mint összművészet?

Tamás Nem, a partyban, szerintem ugyanolyan tagja vagy, mint a zenész, ugyanúgy hozzáadsz. Az, hogy ha nem tudatosan csinálod és nem is akarsz üzenni semmit, akkor szerintem menj haza.

Gábor Nehéz. Ott vagy mondjuk tíz-tizenkét órát tegyük fel és akkor nem feltétlen érzed úgy, hogy az az a platform, nyilván a képi világban rád jellemző, ami van a vásznon, az te vagy, a te ízlésed, de nekem mindig az a bajom, hogy nem feltétlen az a platform, ahol én tényleg üzenek vagy mondok valamit.

Tamás Akkor miért vetítesz?

Gábor Pont ez az, hogy ezt kettébontani. Van az a része amikor a vetítés a vetítésért van ott.

Mint egy piros fény mondjuk, vagy világítóeszköz?

Gábor Nem. Amikor az a program, hogy vetítés van és tudom, hogy emberek nézik és meg is akarják érteni. Egy hat órás bulin nem tudok – nyilván fel van építve, én vagyok, olyan képek vannak, ami az én képi világom, de valamit üzen, elárul abból valamit, hogy én mit gondolok, de nehezebb kommunikálni emberekkel úgy, hogy hat órán keresztül megy, de sokkal jobban lehet kommunikálni egy olyannal, amikor egy házfalon vetít valaki egy egyórás dolgot, vagy mindegy, nem időhöz kötött, de azért vagy ott, hogy megnézd, befogadd és tényleg megpróbálsz befogadni. Egy bulin nem hiszem hogy az emberek úgy fókuszálnak a vetítésre. Kapnak hangulatokat, meg érzeteket, de nem egy értelmező nézés van. Ez olyan mint mikor tévét nézek vagy moziban vagyok. Amikor moziban vagyok nem tudok kimenni vécére, kajálni közben, nem tudok mosogatni és arra figyelek. De amikor megy a háttérben a tévé, akkor ugyan befogadok valamennyit a tévéből de megy a tévé. Erre gondoltam, hogy egy bulin azért lesz az üzenet része nehézkes. Ott inkább egy másodrendű befogadó a partyzó.

Tamás Nagyon érdekes a világod a képbeliséggel kapcsolatban.

Tibi Én úgy érzem, hogy ezt lehet úgy is minősíteni, hogy két lehetőség van. Most te odamész és kiszolgálsz és azt mondod, hogy te a party része vagy, te most vetítesz azoknak az embereknek akik ott vannak, hogy érezzék jól magukat, vagy pedig odamész, mint egy “művész” és a te képi világodat próbálod megmutatni másoknak. Azt hiszem ez egy teljesen két ellentétes intuíció és el lehet dönteni, hogy ki mit akar csinálni.

DIGITÁLIS ÜZENET VS VALÓSÁG MIX / ZÁRT ÉS NYITOTT RENDSZEREK

És ha mondjuk nézel mint a moziban, az milyen érzés? Tegnap volt egy esemény, ültem bent másfél órát, nagyon sokat direkt azért, mert moziteremben volt a vetítés, játszottak a zenészek és ment a vetítés. Lényegében arról szólt, hogy ülsz és nézed, tehát nem buliztak emberek hanem nézték. Egyrészt zavart éreztem, hogy vagy nagyon fel kell erre készülni, hogy moziban ülnek emberek és azt nézik, amit te csinálsz, vagy amit én tegnap észleltem az az, hogy mint egy sima partyn egy mix tehát mixeltek emberek, viszont volt bennük mondanivaló, egy csomó loop önmagában is mond.

Gábor Erre gondoltam, amit most mondasz, hogy más ha úgy vetítesz, hogy tudod, hogy az emberek értelmezik és nézik.

De pont ezt mondom, hogy nem volt különbség.

Tamás Szerintem ezzel nem kell foglalkozni egy vjnek, hogy a partyban ki fogja nézni, meg ki nem fogja nézni, ez ugyanolyan, hogy bekapcsolom a tévét vagy nem kapcsolom be a tévét. Ez nem rajtad múlik, hogy ő fogja-e nézni vagy nem. Hogyha nem akarsz üzenni, akkor nem tudom minek csinálja az ember, ha akar üzenni, akkor nyilván fontos amit vetít és akkor odafigyelnek.

És te mondjuk mit akarsz üzenni?

Tamás A személyes vetítés? Azzal azt akarom üzenni, hogy felejtsék el az emberek például a videógondolkodást meg egyáltalán ezt a gondolkodást.

A kockát?

Tamás Igen, ezt. De az életben is. Mert az életben is az emberek úgy viselkednek, amit a tévében látnak felveszik a mobiljukra a jó pillanataikat, ötezer jpeg-em van róla, szóval.

Az emlékezetfelvétel igen, az megy.

Gábor Például amikor hat – hét órát vetítesz, akkor nehéz egy történetben gondolkodni.

Tamás Csak történetekben vetítek. És nem is idő. Szerintem az idő az nem számít a vetítésnél, nem időalapúan kell gondolkodni egy vetítésnél, hogy most 11-től 4-ig.

Gábor Például amikor vetítek, akkor hallok egy zenét és arról hangulatok meg impressziók eszembe jutnak és arra fűzök fel dolgokat. De ott mégsem érzem azt, hogy elmesélek valamit, hanem csak hangulatokat fűzök egymásba, amik nekem mint impresszió a zenéből jön. Amikor egy installációt találok ki, akkor pedig van egy konkrét mondanivalóm és arra próbálok meg felfűzni. Ezt látom fő különbségnek készítés közben. Nyilván ez szubjektív.

Tamás Szerintem ez nem így van. mert ha van egy ötleted és te az ötlet megvalósításához a legjobb lehetőségnek az installációt látod, nem a festményt nem a szobrot, hanem az installációt azért, mert az én ötletem, mert így lehet a legjobban kifejezni, ezen a csatornán keresztül. Szerintem például a vetítés is egy ugyanilyen csatorna, hogy ha az ember képekről akar gondolkodni és ráadásul egy nagyon jó századba születtünk bele, mert végleg elfelejtheted azt, hogy videót veszel a kezedbe. Ha videóalapút akarsz vetíteni, akkor ott van a klasszikus videókeverő meg a vhs rendszer, vetítsél azzal, vagy super8-assal. Ha komputerrel vetítesz, akkor felejtsd el ezt, mert a komputernek is van egy nyelve. Az hogy te ráerőlteted a videó nyelvét a komputerre az megint egy téveszme.

Ebben nagyon van valami.

Tamás Persze segít a videóban, hogy könnyebben megcsináld, de alapból nem arra találták ki, hogy te videót csináljál. Programokra.

De segédeszközként?

Tamás Igen, az hogy kibővült erre oké, semmi gond nincs ezzel, csak nem ez a nyelve.

És maga a loop? Tehát a videóloopok?

Tamás Például hogy lehet loop, mikor véges egy szalag? Csak super8-assal tudsz vagy analóggal loopot csinálni, mert összeragasztod a végén és akkor megy örökre.

Na jó, de ez egy virtuális loop. Ez ugyanúgy loop, tehát ugyanúgy a filmnek egy részét vágod ki és összeragasztod a végét az elejével és ugyanúgy tudja loopoltatni, tehát ez dettó ugyanaz, mintha összeragasztod, csak digitálisan.

Tamás Értem értem. Ami megkönnyíti, nem kell super8-asokat fűznöd, persze ebben segít. De ha az én álláspontomat is megvizsgálod akkor szerintem tényleg ez a nyelve. A Flxer vagy a Composer vagy a hasonló típusú programok, nem pedig a Resolume vagy a Modul 8.

Na. Programok, keverés. Ha már ide lyukadtunk ki én úgy érzem hogy kettőtöknek más elképzelései vannak és amikor az előbb vitatkoztatok, akkor egy más dologról vitatkoztatok, mert neked tényleg egy videóalapú rendszered van.

Gábor Nem tudom, ez folyamatosan változik. vagy fejlődik vagy irányokat vált és én ezt úgy gondolom, hogy ez egy új rendszer, egy új dolog és nincsenek lefektetve a határai. Akár az, hogy mi az a nyelv amivel vetítesz vagy mire használod a géped, ennek még nincsenek határai és remélem nem is lesznek. Pont azért szeretem és érdekel, mert folyamatosan kísérletezhetsz és gondolkodhatsz olyanon, ami előtte nem volt, vagy ha volt is, akkor máshogy fogod meg. Nem látom ennek a kereteit még szerencsére.

Tamás Szerintem nagyon is zárt keretei vannak, mert egy zárt rendszert viszel bele egy olyan segédeszközbe, ami ugyanazt a zárt rendszert digitálisan produkálja neked.

Gábor Nem a gépen van a hangsúly, ez olyan, hogy ecsettel festek vagy kannával.

Tamás Dehogynem. Nagyon sok múlik hogy kannával festesz-e vagy ecsettel.

Gábor Persze hogy sok múlik rajta, az sem mindegy hogy milyen géppel vetítesz, rengeteg minden számít, csak maga a vetítés hogy kapok egy vásznon infót, dolgokat, akár képeket, akár videót, fraktáltól kezdve a teljesen nyers videókig akármit, magán a vásznon keresztül jut el a nézőhöz és az, hogy én a vászonra milyen eszközzel jutok, az a kísérletezős része. Nyilván a gépnek vannak lefektetett korlátai, hogy nem tudom már azt megcsinálni, mert nem bírja, vagy nem tudom megcsinálni, mert nem tudom, hogy hogy kell. De az hogy a vásznon mi jelenik meg és azt hogy jelenítem meg, abban látom a kísérletezés részét. Akár a gépben is ez folyamatosan változik, az új technológiák új panorámákat adnak, hogy merre felé indulhatok el. Ha egy jobb gépem van, ez kijjebb nyílik.

Tibi Ha jól értem, akkor arra gondolsz, hogy inkább a számítógépet egy eszközként fogod fel akár a videózáshoz is.

Gábor Mindenképp.

Tamás A számítógép a videó protézise.

Gábor Szerintem az a jó benne, hogy ez a vj kultúra, vagy nem tudom, hogy hívjam remélem hogy annyira széles és annyira sok irányban mozoghat, hogy nem vagyok egy ilyenhez kötve, mármint kicsit igen, de nem ez a fő.

Azt gondolom, hogy – végiggondoltam magamban az elmúlt két hónapban, hogy mi is a vj, meg mi a szerep – és úgy érzem, ahogy olvasgatom a történetét, hogy volt a djzésben is az, hogy elindult egy szelektori szerep. Tehát te szelektálsz. Elindult a vjzésben is ugyanígy egy olyan szerep, amit a Tamás is mondott, hogy loopokat kezdtek el csinálni, kiszelektáltak filmekből olyan részeket 16 meg 8 mm-re, vetítették mint az őrültek és a mai napig csinálják ezt emberek és ez nagyon jó. Ugyanúgy ez a szelektori szerep folytatódott a számítógépen is, hogy kiszelektálsz filmjelenetekből részeket amit te fontosnak tartasz, vagy felveszel részeket, az is egy szelekció és ott a partyn is egy szelekciós folyamat megy végbe, de az már egy random-szerű, érzet-szerű szelektálási folyamat, viszont egy adott rendszerből szelektálsz. Amit látok most, hogy elkezdődött egy másik ága, ami emellett párhuzamos. Amit a Tamás mond. Tehát egy olyan hozzáállás, hogy nem eleje és vége van egy dolognak, tehát nem looprendszerben gondolkodik az ember, hanem konkrétan magában a rendszerben gondolkodik, az összetevői rendszerben és nem abban a végtermékben amit úgy nevezünk, hogy loop hanem a helyszínen hozza létre.

Tibi Én úgy érzem, hogy mind a kettőnek van létjogosultsága mert ettől lesz színes. Gondolkodom a két véleményen, ami látszólag ellentétes, amit a Gábor és a Tamás mond és mind a kettőben van némi igazság. Egy dolgot nem értek Tamás, és ez inkább egy kérdés feléd, hogy szerinted el tudsz képzelni egy több órás szettet csak ilyen koncepcióval, ez működik?

Tamás Működik.

Tibi Én úgy érzem, hogy ha vegyíted a kettő technológiát, abból sokkal sokrétűbb vagy színesebb dolog.

Szerintem tisztázzuk azt, hogy mi a két technológia.

Tamás Egy darabig úgy vetítettem, hogy a párom, akivel vetítettem ő Resolume-al vetített.

Tibi És működött a dolog ezek szerint.

Tamás Nem, mert már külön vetítünk.

Ezek technikák, eszközök, gondolkodások, mik?

Gábor Szerintem alapvetően nincs akkora különbség a két dolog között, mert  – ez lehet hogy furcsán hangzik – de a cél ugyanaz, hogy valamit kommunikálni akarsz. Ez egy itt és most dolog. A party része a vetítésnek nem az előre átgondolt installáció, hanem az itt és most műfaj.

Szerintetek kommunikáció?

Gábor Mindenképp, feltétlenül kommunikáció, már onnantól hogy valamit közlök egy vásznon és azt sok ember látja amit vagy értelmez vagy nem de mindenképp látja.

Egyirányú?

Gábor Nem, semmiképp nem.

Tamás Az a visszacsatolás, amikor kurjongatnak hogy ez az! Még egyszer! A kockát!

Tibi Persze hogy van visszacsatolás.

De visszacsatolás maga a kommunikáció?

Tibi Az is kommunikáció, persze.

Tamás Marshall McLuhan.

Gábor Persze mert én látom őket, ők látják azt, én hallom a zenét, ez sok irányba összevissza csatol. De pont erre mondom, hogy akkora különbség nincs, ez csak két nyelv, vagy nem tudom, hogy hívjam, igazából ugyanarról van szó, hogy valamit közölni akarok egy kockán, vagy oválison, vagy valami felületen.

Tamás És itt válik el, hogy ecsetet használsz vagy fújós festéket.

Gábor Igen, de még mindig festek. csak más nyelven. Ugyanaz történik, csak mást kommunikálok, más koncepció szerint.

Tamás Nekem az nagyon fontos volt, meg mindig is az volt a problémám a vetítéssel, hogy előre sokszor használtam filmből kivágott részeket, ami már eleve rossz, mert a filmgyártás az a legstatikusabb dolog. Ott a forgatókönyvtől kezdve minden ki van találva, onnantól fogva miért érzem azt, hogy nekem fontos, hogy ez az én nyelvem. És ezért kezdtem el foglalkozni a Flxer-el meg a Flash-el, mert az lehetőséget ad arra, hogy ne kelljen ilyen keretekben gondolkoznom hogy kamera.

És mi a lehetőséged?

Tamás Az nekem egy nagyon nagy lehetőség, hogy eleve hét réteg van ami önmagától lyukad, például ez egy csodálatos dolog, hogy így ráfogok a nénire és arrébb húzom, nincs ez a csőlátás.

Igen, ott a helyszínen pakolod össze a kompozíciódat és úgy változtatod, ahogy te akarod a kép részeit össze-vissza.

Tamás Meg nyilván a komputer adta lehetőség ad olyan vizuális megjelenítést, amit például a motion tweenek vagy a tween-ek, amiket videó alapúval nehéz megcsinálni meg csúnya.

Igen, ebben egyetértek.

Tamás Én ezért szajkózom ezt, hogy a komputernek ilyesmi a nyelve, vagy ez közelít afelé.

Egyrészt a Flxer az nekem is egy nagyon nagy fordulópont, a Quartz composer az dettó. Elkezdtem élvezni, hogy nincs kerete a képnek, tehát ha csinálok egy objektumot, ami azon belül van, a videoloopomon belül van , akkor azzal az objektummal bármit tudok kezdeni, nincs levágva, nincs széle, ki-be tudok zoomolni és megtartja önmagát. Ez tényleg egy irány szerintem, ténylegesen abban az értelemben nincs nagy különbség, hogy a vége, a célja az ugyanaz, hogy megy kint a vetítés a vásznon.

Tamás Annyiból lehet ennek is egy célja, sőt talán ez az egyetlen olyan mozgókép felület, ahol a legradikálisabb dolgokat csinálhatod, ilyet nem csinálhatsz videoklipben, filmben

Videoklipben miért nem?

Tamás Hát az is zárt, három perc negyvenöt másodperc egy szám, itt az eleje, itt a vége. Ráadásul tévén nézed. Visszaküldöm ugyanabba a zárt rendszerbe.

Érdekes dolognak tartom, amit a Tibi mondott még a beszélgetés előtt, hogy sok vj elkezd videoklipeket csinálni.

Tibi Igen, erről már elkezdtünk beszélni és teljesen jól megfogalmazta a Tamás azt, hogy a videózás az tényleg egy statikus dolog. Szerintem azzal, hogy valami statikus dologból, vagy lineárisból kivágsz egy részletet az máris nem lesz lineáris. Pont ez a kulcsa ennek az egész videós loopnak, hogy megszakítod azt a lineáris folyamatot és ki tudsz ragadni belőle olyan pillanatokat, vagy képi világot, amivel egy picit át tudod fordítani.

Gábor Én is ezen gondolkodtam, amikor felmerült a filmből kiragadni részleteket, annak az értékelődését. Én is persze jobban szeretem ha én veszem fel és olyan amilyet én akarok.

Tamás Az nem olyan, az olyan, amilyet a kamera tud.

Gábor De hát nyilván minden a technika keretei között van, eszközöknek vannak keretei de arra gondolok főleg, hogy mondjuk ha kiveszek egy filmből egy részletet, az azért nem értékelem le, vagy nem gondolom hogy ez probléma ha azokat animálja, maszkolja. Amiben most élünk, tehát abszolút arról szól ez a világ – legalábbis nekem – , hogy látok mindenféle információt a múlt felhalmozott – zene, kép, akármilyen – anyagaiból és azt megpróbálja az ember saját magáévá tenni, tulajdonképpen remixeli az ember a körülötte lévő dolgokat. Mind a zenében, ha megfigyelem, hogy mi a zenei tendencia, mind képileg, ha látok egy vizuális élményt, azt magamévá teszem és akár ha megnézed a ’80-as évek óta merre tart a street art, vagy a videókísérletezgetés, zenélés, minden arrafelé tendál, hogy ha kapok egy infót, akkor azt magamévá teszem, ha kapok egy zenét, akkor magamnak mixelem, egy videóanyagot, akkor kiszedem és valami mást csinálok belőle. Úgy érzem, hogy megtehetem, hogy magamévá tehetem. Ha van egy fal, azt megjelölhetem. Mindenféle ingert megváltoztatok a magam képére valamennyire.

Ez szerintem egy olyan dolog, hogy emlékezetfelvétel, nekem van egy loopom, hogy a rec jel helyére beírtam a recording memory-t és villog a kis piros felvétel. Nekem rengeteg ilyen loopom van, gyár kattant vagyok, imádom a porladó felületeket, a lelakott falakat, a leégett gyárakat, gyönyörűek. Elgondolkodtam azon, hogy valamivel tisztáznom kell magammal szemben azt, hogy én ezeket mire tartom. Amióta emlékezetfelvétel, azóta rendben vagyok. Lehet, hogy saját magamnak kategorizáltam be, mert nem tudtam hova rakni azt, hogy pont az amiről beszéltünk, hogy miért vetítem azt, amit látnak az emberek mondjuk minden nap az utcán. Átalakítom persze de

Tamás Eleve miért nyúlsz máséhoz? Más képi világát felvenni, szerintem ez a reklám gondolkodásból jön, meg ez generációs probléma.

De miért? Olvastam egy könyvet, azt írta, hogy “Olyan volt az ég, mint a tévé adásszünet közben”. Mentem egy úton, ott volt egy gyárépület, annyira jött oda ez a kép, hogy az ég helyére beletettem hangyaháborút, mert arra az olvasott képre nekem egy ilyen vizuális benyomásom jött, hogy az az a gyár, megláttam random a városban, hogy ezt oda el tudom képzelni. Mondom, ez nekem emlékezetfelvétel.

HANGKÉP

Tibi Én már elég sok embernek elmondtam erről a vizuálról a véleményemet, ezzel a témával kapcsolatban, a vizuálnak és a zenének a kapcsolatáról, hogy úgy érzem, hogy a jó vizuál az, ami hozzá tud adni a zenéhez és ezt a minimalizmusban érzem, a minimalizmus kiteljesedésében. Próbálok afelé törekedni, hogy minél minimalistább képi világot megrajzolni a vásznon, pontosan azért, hogy ne vonja el a figyelmet a zenéről. Nekem még volt szerencsém hál istennek olyan bulikban részt venni, ahol egyáltalán nem volt vizuál és ez egyszerű sztori egyébként.

De volt stroboszkóp.

Tibi Igen, de az egy másik történet. A lényeg az, hogy ha megoszlik a figyelem, akkor már nem tudsz annyira koncentrálni egy dologra és ha a vizuált kicsit leegyszerűsíted, akkor megvan az esélye annak, hogy nem kerekedik az egyiken felül a másik. Azt hiszem, hogy valami egyensúlyt kellene ebbe vinni, nem pedig azt, hogy a vizuál vigye el a bulit, vagy csak a zene vigye el a bulit. Úgy tud működni, ha összhangban van. Abban látom a megoldást és lehet, hogy a Tamással egyet is értünk ebben a dologban, hogy ha túlságosan sok a képi világ, tegyük fel videó, és te túlságosan sok információt akarsz belevinni a vizuálba, akkor elvisz egy olyan irányba, hogy már csak a vizuált nézed és nem figyelsz a zenére rendesen. Az gáz, az nem jó.

De az lehet annak az eredménye hogy maga a vizuálos, aki csinálja nincs összhangban önmaga a zenével.

Tibi Lehet. Én vettem azt észre bulikon, hogy túl sok volt az infó a falakon és nem tudtál odafigyelni rendesen és ez csak úgy működik, ha kiegészíti egymást a kettő. Én a minimalista látásmódban látom a jövőt, efelé kellene elmozdulni magam számára. lehet, hogy nem túl népszerű képi világ, amit én szívesen vetítenék minden helyen, de legalább nem lenne agyonnyomva mindenféle információval.

Nekem például most olyan gondolatok vannak a fejemben, hogy van egy darab kockám és mit csinálok vele. Én ilyen értelemben mondom, szeretnék olyat csinálni és fogok is, hogy negyed órán, húsz percen keresztül egy darab kocka megy kint, semmi más, azzal játszom, azzal manipulálok.

Tibi Jó, de mit csinálsz akkor, ha a zene gömbölyű?

Hát akkor az éppen nem a kockának a zenéje lesz. Ez ennyi.

Gábor Ez abszolút bulifüggő, hogy hova éppen mit. Nekem az egyik nagyon régi, nagy hatással levő vizuális élmény: a Planetáriumban volt egy Krush buli még sok-sok éve és tulajdonképpen csillagokat láttam, ott, akkor arra a zenére, abban a szituációban nagyon hatásos volt. Teljesen sikerült megteremteni a környezetet.

Tibi Krush zeneisége annyira színes, hogy már vizuál nélkül is fantasztikus. Ahhoz tényleg nagyon nehéz hozzátenni.

Amiről mindenképp szerettem volna beszélgetni, de már vitáztunk az a szoftverek közötti különbség.

Tamás Nekem ezért fontos a Flxer, mert a kimenő kép ugyanaz, mint amit én is látok a monitoron, tehát nincs esélyem sem arra, hogy azt mondjam a közönségnek, hogy rossz passzban vagyok, vagy alsó hullámban és akkor most deck-et váltok, ott a közönség is látja, hogy mit csinálsz és rögtön meg tudja ítélni, hogy oké most leült elszívni egy cigit de csak ennyit tud. A Flxernél két esélyed van. Vagy csinálod végig normálisan, vagy nem. Míg a videóalapúaknál ott inkább a köztes része, ami zajlik. Beállítom a Resolumba a három deck-et, kijelölöm rózsaszínnel, melyik megnyomom a kaos-t azt hazamegyek.

Tibi Egyébként ez tetszik nekem is a Flxer-ben hogy ennyire manuális. Úgy veszem észre a mostani szoftver fejlődésben, hogy van egy olyan tendencia, hogy rámennek az automatizmusokra. Ez szerintem baj. A gép egy picit átveszi az irányítást és ez nem jó. Szerintem az a jó, ha a gép csak egy eszköz marad.

De lehet az automatizálás is egy eszközöd. Ha azt mondom neki, hogy ezt zenére csinálja, akkor számomra onnantól kezdve, ha éppen zenére szeretnék egy formát mozgatni, nem azzal kell bíbelődnöm, hogy zenére mozgassam, hanem gondolkodhatok a kompozíción, nem az köti le a figyelmemet és eszközként ha tudom használni az automatizálást, akkor eggyel előrébb vagyok.

Tamás Ezek a nem videóalapú szoftware-eknél működnek.

Igen. Én most konkrétan a VDMX-ről beszélek, ahol tényleg jó beállítások vannak, jó a hangtámogatása és tovább tudok lépni azon, hogy állandóan arra figyeljek, hogy ritmusra.

Gábor Ez nem feltétlen csak a nem videóalapúaknál van. Nálam sokszor előfordul, hogy Modul8-en beállítom a felső öt réteget, hogy az mit csináljon amíg az alsó öt rétegen összerakok egy másik kompozíciót. Az tulajdonképpen egy plusz kezet ad nekem.

Tibi Ez egyénfüggő lehet, hogy ki mennyire akar ott lenni a mixelésben. Valószínűleg ezért van ennyiféle program és ez a jó, hogy mindenki a saját tevékenységét megtalálja benne. Eszközök garmada áll rendelkezésre, hogy kiépíts magadnak egy olyan dolgot, ami neked jó. Valaki egy mac-el kiáll és semmi kontroller és nyomja a touch pad-el. Én nem tudnék a touch pad-el dolgozni, nekem szükségem van más eszközökre ahhoz, hogy gyorsabban tudjak reagálni, vagy pontosabban. Például egy kontroller nekem nagyban segíti a munkámat. Kontroller nélkül is lehet valamit jól csinálni, de pontosabban tudok reagálni ezáltal.

Gábor Nekem is pár hónapja van kontrollerem és olyan, mintha plusz négy kezem lenne.

Tibi Ez totál egyénfüggő szerintem.

Tamás         Persze. Én soha nem használtam és szerintem nem is fogok.

Sztojanovits Andrea

Fényművész, VJ