Beszélgetések partykról, audiovizualitásról, vjing-ről 2: Solymár

A ’90-es évek kezdetén egy furcsa, különös történet vette kezdetét. Az elektronika kezdeti terminusának köszönhetően mind zenében mind filozófiájában elindult a folyamat Magyarországon is mely mind a mai napig hat azon lényekre, kik akár egyszer is bűvkörébe kerültek. Egyfajta lét esszenciális folyamat vette kezdetét, mind tapasztalati, gondolati és érzékelésen túli partíciókra osztva és egyesítve az észlelő, vagyis befogadó sokaságot. A partyk-nak nevezett jelenségeken elektronikus zene szólt, kezdetben klubokban, aztán fesztiválokon nyerve teret önnön realitásának. Ennek a jelenségnek szervező ereje van, kialakította saját összművészeti strukturáltságát, a Wagner-i Gesamtkunstwerk(15) fogalma egyre nagyobb mértékben szivárgott be a ténykedő elektronika szerető és művelő közösségbe. A hazai elektronikus fesztiválokon, mint például a 3as6árh1-i Illegálparty, a Frankhegy, vagy a Budavári Labirintus, a folyamat egyértelmű: a lényeg az alkotás, az együtt alkotás, a nyitottság és a szabadság, mely egyaránt érvényes az alkotókra és a közönségre is. A technotól a kísérleti zajzenén keresztül a pszichedelikus zenéken át vezet az út, közben fényáradat útját járva fel-felbukkannak lézerinstallációk, kivetített illúzió társítások, fényfestészeti galaktikus térképzetek, melyek  egy hatalmas audiovizuális installáció elemeiként egységet alkotva egy tér-idő független világot tárnak fel. Ezt az audiovizuális installációt a szervezők, zenészek, vizuálosok, alkotó emberek és a közönség, közösség együttesen formálják, alakítják.

Ezen beszélgetés kiindulópontja az első generáció, vagyis a ’90-es években ki hogyan kapcsolódott ebbe a folyamatba, melyek voltak az első hatások, mind zenei, képi vagy egyéb szinteken. Továbbá fesztiválok vs. klubok, az Illegálparty, a Labirintus története (16), közösségépítés, találkozási pontok. Magyarország és a külhon viszonya, a mai helyzet. Fordulópontok, melyet egy-egy technikai eszköz, vagy innováció váltott ki. Mit vált ki a kép egy térben, ahol a zene folytonossága eleve elrendeltetés? Erősíti vagy gyengíti a befogadást? Jelent-e kommunikációt?

A beszélgetésben résztvevők: Ádám Zsolt / Illegálparty, Téglás Zoltán / dj Tégla, Imre Olivér / operátor-szelektor-dj, Király István / LaKing-D250, Szerencsés Gábor / FND, Dr. Tokodi Dániel / jogász.

(15) Wilhelm Richard Wagner. „He transformed musical thought through his idea of Gesamtkunstwerk („total artwork”), the synthesis of all the poetic, visual, musical and dramatic arts, epitomized by his monumental four-opera cycle Der Ring des Nibelungen(1876).” – http://en.wikipedia.org/wiki/Richard_Wagner

A beszélgetést a szakdolgozatomhoz készítettem.

*BESZÉLGETÉS SOLYMÁR 20090322

KEZDETEK

István 92-93 körül itthon találkoztam ezzel a jelenséggel. Nekem eleve a zenei kultúra a gyerekkorom óta közel állt hozzám, hisz apukám zenével foglalkozott. Még iskolába jártam és nagyon szerettem azt, hogy a technológia előrehaladásból születnek olyan szellemi termékek, amit megosztanak emberek, és így közkinccsé vált és azonnal elkezdhettem használni, azonnal elkezdhettem hallgatni. Bejártam Európát és végig szembesültem azzal a jelenséggel, hogy mennyire fontos az, hogy az embereknek ez a szellemi kultúra a zenében megvalósuljon.  Igazából az elektronikus zenével, mint olyannal akkor találkoztam intenzívebben, amikor már volt lehetőség arra, hogy elektronikus zene megszülessen, tehát voltak emberek, akik gyártottak olyan gépeket, amik elkezdtek zenélni. Akkor még a számítástechnika maga gyerekcipőben járt. Kaptam talán egy kazettát valakitől, amin rajta voltak az első Das Boot, vagyis annak az érának a nagyjai és volt benne egy-két olyan, ami a nagyja volt, meg voltak kisebbek is, amikhez individuális értékeket kötöttem. Szerettem ezt a közösséget, és mikor megosztottam azt, amit tőlük kaptam, tehát mikor kaptam egy kazettát, tudtam csinálni egy másolatot és oda tudtam adni még négy embernek. És a még négy ember megtiszteltetésnek vette azt, hogy kapott egy kazettát, amit utána ő is meghallgatott és ő is értékelte és neki is lett egy értékrendje azon a kazettán, vagy cd-n amin megkapta. Utána úgy tekintettek felém, hogy adok nekik valamit és kapnak tőlem valamit. Így kezdődött el, mert ez motivált arra, hogy csináljunk egy helyet, ahova el lehet menni, és meg lehet ezt hallgatni. A Vörösvári Balázs nevű barátom ugyanúgy kapta a kazettákat, ugyanúgy játszotta, és ugyanúgy szerették az emberek. Ő idősebb volt  és jobb átlátással rendelkezett az egészen belül, több kapcsolata volt. Végül is abból született a Techno Klub, meg az első diszkónk, hogy ketten elkezdtük szervezni úgy, hogy ő mondta, hogy meghívja az embereket meg hozott egy Technics kazettás magnót, amivel lehetett zongorázni. Gyakorlatilag előretekerés, hátratekerés, és össze tudta a két zenét keverni én meg hoztam apukámnak a hangcuccát, fölállítottam, összedugtam, bekapcsoltuk, stb. Az első Techno Klub gyakorlatilag ingyen volt, csak volt egy névleges összeg, hogy 100 forintot, vagy egy egészen minimális összeget rakjál bele ebbe az egészbe. Volt valami technikai probléma, valami igen nyomós, gyűltek az emberek, csak gyűltek és már tele volt a solymári kultúrház, már benne volt a levegőben, hogy azért jöttünk ide, hogy most valami történjen. Kerestük a problémát, és gyakorlatilag egy dolog rosszul volt összekötve, egy kábel fordítva volt bedugva, egyszer csak rájöttem erre a problémára és amikor bedugtam a rendes kapcsolását a végfokoknak és a Balázs nyomott egy play-t a zenén, az emberek úgy megőrültek, úgy elkezdtek visítani a boldogságtól, hogy mindenki azon nyomban a tánctérre perdült és az egyik legnagyobb buli volt. Gyakorlatilag az azután lévő Techno Klub mindig is azért volt jó, mert az emberekben benne volt, hogy az első is jó volt. Utána annyira gyorsan fejlődött a dolog, hogy egy pillanat alatt kinőttük a kultúrházat.

Zsolt Én a Royalba kezdtem el járni úgy 96-97 környékén. Ott találkoztam először ilyennel, bár előtte hiphopos voltam és aztán bulikra jártam, de leginkább engem maga a hangulat fogott meg. Az hogy nem olyan szemszögből tekintettem rá, hogy zenélni akarok, vagy ezt szeretném csinálni, vagy ezzel foglalkozni, nem is volt bennem, teljesen más irányban tevékenykedtem meg dolgoztam, iskolába jártam, más irányban gondolkoztam. Aztán a LoveParade-en 2000-ben gondoltunk arra – Máté barátom kint volt Bécsben – és mivel Bécsben először rendezik, itt közel van, nem Berlinben, akkor csináljunk mi is egyet, egy kamiont. De hát hogy csináljunk kamiont, mert hát itt vagyunk Pesten, meg azt oda kell vinni. Fél évig ezen gondolkodtunk, mert hát jó lenne ott szórakozni, de ha már ott vagyunk, akkor menjünk föl egy kamionra, de csak nem fognak minket felengedni, akkor vigyünk egy kamiont. Ebből indult ki, hogy szereztünk rá pénzt Bécsben ráadásul, nem is itthon. A Loreál betámogatott minket egy hihetetlen összeggel, nem is tudom, miért, írtunk nekik egy egyoldalas papírt és arra kaptunk tizenötezer schillinget, és abból bőven futotta arra, hogy itthonról vigyünk ki mindent, embereket, kamiont, buszt, mindent úgy ahogy van, díszletet és akkor ott lementünk vele egy kört. Én akkor ismerkedtem meg a Kozmával, nagyon megtetszett neki. Mondta, hogy akkor segítsünk neki a Frankhegyet szervezgetni, koordinálni, így jöttem be én a képbe, hogy elkezdtem szervezkedni bulikban. És ez azóta is így van, csak hát most már nem tudom mennyi ilyen dolgon vagyok túl, de lényegében ugyanott tartok, ahol elkezdtem. Tehát meg nem gazdagodtam belőle, de szerintem marad is ugyanígy mindig. Én így találkoztam ezzel. Amikor a Royal-ban voltam, akkor ott egy helyszínen sokféle zenei stílust hallott az ember, aztán utána elkezdett szegmentálódni minden irányba és kicsit elkezdtem Drum’n’bass irányban bulikat csinálni 2000 év elején, amikor ez még nem is volt úgymond, meg éppen hogy csak hallani lehetett és aztán utána pedig rájöttünk, hogy olyan dolgot kell csinálnunk, ahol minden van külön, de egyben. És most is ez van, tehát ha buli van, akkor minden zenei stílus van, tehát minden olyan embert, aki mondjuk elmegy egy bulira egy zenei stílusért az jöjjön el hozzánk is és majd itt is megtalálja azt, de ismerkedjen meg mindenféle mással is, érje más behatás is, élje meg ezt a közeget is, másikat is. Körülbelül ez van, még a mai napig is ezen az elven próbálok továbbgondolkodni.

Olivér Én is 96-97 körül találkoztam először az elektronikus zenével ugye a dub formájában. Előtte reggae-t és azelőtt rockzenét hallgattam, igazából azt is elég fanatikus módon, tehát nekem is elég sokat jelentettek a kazetták és mixtape-ek, mint ahogy Pistinek is, ahogy régen terjedtek a zenék. Igazából azelőtt általános iskola hatodik osztályában a Radnóti Miklós Általános Iskolában lettünk mi a hangtechnikusok, először is az egész iskolarádió-rendszert kellett kiépíteni, tehát az egész kábelezést hangszórókkal mi csináltuk meg ketten-hárman a technika tanár vezényletével és ezen kívül pedig az iskolai rendezvényeken kellett a hangot biztosítani a zeneiskolában, vagy a tornateremben, udvaron, stb. Tehát voltak rendszeres rendezvények, viszont az iskolarádió volt az első komolyabb élmény, amit miután kiépítettük, el is kezdtük csinálni, de igazából sajnos két hónappal később abbamaradt a projekt, mivel a szünetekben a játszott muzsika a tanulókat megvadította és ezzel véget ért.

Tégla Igazából néhány hónap alatt zajlott le az átfutása ennek. 95-ös év konkrétan. Mindig is azt mondtam, azt hallotta az ember hogy diszkó stb, hogy engem nem érdekel, nem megyek. De volt egy olyan alkalom, mikor egy barátomnak a bátyáék elhívtak, hogy menjünk el Balatonra, Flört diszkó stb. Az ember észrevett egy kicsit más dolgot, hogy ez azért nem így működik, amiről addig szó volt, de persze kommersz irány. Eltelt két hónap, Fortuna diszkó, nevezzük diszkónak, valamiért megfogott az, hogy ilyet lehet művelni a technológiával, pontosan, pont ami hiányzott, az ember érezte magában azt, hogy lehetne, ott láttam azt, hogy hmm, mit csinálnak? Van két darab lemez, a kettő együtt kialakít egy harmadikat. Eltelt három hónap körülbelül és jártam ki a Pistihez például ide, szép lassan működött az amit az ember elképzelt magában. És még csak elkezdődött valami, inkább azt mondom. És pont ebben az évben, tehát 96-os év volt ez már, amikor megláttam a Várban a Labirintus nevű helyet, hogy igen is drum’n’bass van, techno van, electro van, goa stb, jó, hát akkor ezt egy kis mini fesztiválnak, nevezzük mininek, mint amekkoráról beszélünk. Fogjunk itt össze, legyen itt ez. Adott atmoszférában persze. És tetszett az embereknek.

István És szépen lassan lett, tehát nem egyről a kettőre, hanem úgy hogy a Zoli tényleg kitűzte azt magának célként, hogy ebbe az irányba fejleszti ezt az egészet és gyakorlatilag most nézzél rá… és egy labirintusos póló van rajta. Tehát annyira képviseli azt az eszmét, hogy az a hely az mekkora értékelés. Magával a hellyel egy akkora eszmei kötődése alakult ki, hogy most is ott dolgozik.

Tégla Mert mi is labirintusok vagyunk. Amúgy. Lehet terelgetni az embereket szerintem ebben a járatrendszerben, persze járatrendszer idézőjelben, mindenki találja meg magának azt a sarkot. A lényeg, hogy nem úgy indult, hogy biznisz. Fel sem merült az, hogy pénzt kaszáljunk, hanem adjunk az embereknek valamit, érezzenek egy teljesen más világot. Ez a legfontosabb. Persze egy üzletember azt kérdezi egyből, hogy mi ebben az üzlet. Válaszként: az embereknek tetszik, tessék, nevezzük ezt biznisznek. De nem így indult, hogy pénzt akarunk ebből keresni. Csak adtunk egy picike kis segítséget hozzá, van ilyen is, van ilyen lehetőség.

Zsolt Nálunk ez marketingszövegként úgy hangzott, hogy élmény orientált kommunikáció, és ezt a cégek felé így kommunikáltuk. Hogy ez élmény orientált kommunikáció és különben is erre kell költeni. De most már rájöttek, mert itt van mindenféle fesztivál. Előbb-utóbb 10 év alatt rájönnek.

Tégla Igen, és amikor látod, hogy 1500-2000 embert ez érdekel adott esetben egy este, akkor önmaguktól jöttek oda, hogy figyeljetek, hú, nem lehetne ,és ebből volt 3-4 ilyen, cigarettás, sörös.

Zsolt Igen, akkor a cigaretták nagyon pörögtek, volt hogy éves támogatást adtak és 4-5 millió forintokat és akkor azt le kellett bontani bulinként, alkalmanként és persze logót szerepeltetni, ez az amaz. Miután a cégek elkezdtek ebből kijjebb hagyni és akkor mi magunk csináltunk rendezvényt, utána nyilván rendezvényszervező cég, egy saját kis biznisz, tehát kiszorultak azok akik ezt az egészet elindították és akkor volt az, hogy egy szponzort sem akarunk látni sehol, nem kérünk pénzt érte, ingyen van. Tessék, csináljátok, gyertek és mégis ott vannak szponzor nélkül, meg minden nélkül, sok ember.

István Persze nekünk ez az életenergiánkba került, tehát, hogy mi ezzel foglalkozunk, az tőlünk mindenféle erőforrásoknak a felszabadítását igényelte, ugyanúgy egy autónak kell mennie, ugyanúgy oda kell rakni a hangfalakat, fizikai munka és szellemi munka egyformán rakja össze. Igazából annyira elenyésző volt ennek a tevékenységnek a fizikális része, hogy az életünk energiájából bőven kifutotta. Már a kezdetekben is a szerveződés az sokkal effektívebb volt, mint az ész nélküli erő.

Zsolt De mondjuk így, hogy a kezdetekben pont ez volt ész nélküli, mert valamibe belevágsz, amit nem ismersz, nyilván, hogy ha a hangosítócéghez odament egy idegen, hogy hát kéne nekem hang, röhögött a markában és azt mondta, hogy egymillió, ki kell vinni Bécsbe, egy millió öt meg vám, és azonnal lehúztak, mert a következő alkalommal ez negyedannyiba került. Persze tanulópénz minden egyes alkalommal volt és akkor az embernek kialakulnak ezek a bejáratott úgymond csatornái, ahol tudja, hogy nem azért működnek vele együtt, hogy halálra keressék magukat, az igenis sok év, évek, tizedek.

Tégla Meg az a fontos szerintem még, hogy mint közönség kezdtük. A legelején mi voltunk a közönség. Azt éreztük, hogy mi kell az embereknek. Ez kell az embereknek? Mindegy, hogy mi, éreztük, hogy itt valami történik.

Zsolt Hát mi is voltunk közönség. Nekünk a közönséggel kellett együtt nőnünk. Az emberek nem tudták, hogy ez kell nekik, csak előbb-utóbb rájöttek, hogy igen, ez jó és ez kell nekik.

István Tehát a közönség értékelte a mi munkánkat és az minket nagyban motivált. De ez ilyen közösségi szerveződési procedúra volt, mert először átfogott valahány embert és az a közösség az hirtelen nagyra nőtt.

Gábor Aztán elkezdett bomladozni.

Zsolt Szegmentálódni, inkább úgy mondanám.

István Felbomlani a mai napig nem bomlott föl, mert aki ezt az eszmét vallja, az benne van.

Zsolt Csak lehet hogy ő most nem ilyen nagy átfogó bulikra jár, hanem megvan a kis zenei stílusa, hangulata, és lejár a kis aktuális klubjába és ott hallgatja azt. Tehát egy kicsit úgymond be is szűkült a korral.

Gábor Én már a harmadik generációs vagyok, tehát voltam közönség ugyanúgy. Hozzáteszem, nálunk ugyanígy volt sulirádió, tehát felélesztettük a sulirádiót, egyik nap volt drum’n’bass, másik nap techno, hétvégére már leállították az egészet.  Azt hiszem, én egy Labirintus fióka vagyok, vagy nem tudom, hogy hívjam magam, mert életem első bulija a Labirintusban volt. Amikor kijöttem onnan, akkor máshogy ébredtem. És én bevallom őszintén, kívántam is a bulikat, alig bírtuk kivárni a hétvégét, hogy legyen. Akkoriban még nem volt minden hétvégén tíz buli. Volt, hogy havonta volt egy nagy. Aztán a sors úgy hozta, hogy életem első igazi komoly fellépése, vetítése is ott volt a Labirintusban. Tehát ez valahogy így mindig visszatért oda és hát nem tudom, hogy hogy rántott be engem ez a dolog, de most már szinte azt mondom, hogy ennek élek, a vetítésnek. Jó, gyermekkoromban is csinálgattam már demókat meg bármiből próbáltam valami vizualitást kicsikarni, diavetítővel kivetítettem télen égő fákat meg tűzet és megálltak előtte és melegedtek, meg vették a poént. Az vicces volt. És a Labirintusban jött az első igazán komolyabb ötletem is, hogy megpróbáltam leszedni ezt, letépni a vászonról és kihelyezni. Az első felismerésem az volt, hogy akkor igazán szép, amikor rajta van egy élő organizmuson és az is változik úgy, ahogy ő akar. Akkor kezdtem el emberekre vetíteni, mert ez hozta le nekem a negyedik dimenziót.

Dani Nekem az volt, hogy általános iskolában igazából Queen buzi voltam, tehát mindenki vagy a Guns’n’roses-t szerette, vagy a Nirvana-t és amit mindenki szeret, az gyanús, úgyhogy akkor mi szeressük a Queent. És akkor jött a Pisti, visszajöttek Németországból, és megkérdeztem tőle, hogy milyen zenét szeret és kiderült, hogy ő is a Queen-t szereti és ez azért lényeges, mert azért fogadtam el tőle bármilyen kazettát is, mert innen kezdve gondoltam róla, hogy van valamilyen zenei affinitása legalább. Kaptam tőle először 2Unlimited cuccokat, az annyira nem volt jó. ’93-ban volt, 13 éves voltam, amikor az első rave válogatást adta, amin még egyrészt voltak kommersz, vicces dolgok, de volt egy-kettő, amiben energia volt és valahogy szokatlanul más volt, mint amit eddig hallgattam zenét. Azt vettem észre magamon, hogy gyorsabban ver a szívem és ugrálni akarok az utca közepén. De ez még így hagyján, hát van ilyen. Aztán vége lett az általánosnak és adott két kazettát, az egyiken Kraft Eins felirat volt, vagyis mindkettőn, csak az egyik egyes, a másik kettes. Nagyon emlékszem rájuk, mert három éven át hallgattam őket, azt a két kazettát, minden reggel és minden hazafele menet. Hallottam róla, hogy ezeket a zenéket állítólag tudatmódosítókkal kell fogyasztani, de az volt az érdekes, hogy ugye 15 éves gyerek az iskolába menet még nem tudatmódosít, de mégis esküszöm hallucináltam, amikor azokat az acid és minimál zenéket hallottam a fülemben és végül is mindegy volt, hogy csukva van a szemem, vagy nyitva, vagy a tájat nézem, vagy ami a szemem előtt megy, onnan kezdve nem nagyon volt kiszállás. 17 éves korom környékén elkezdtem kicsit mást csinálni, mint semmit otthon és az egyik vonal az az volt, hogy nézzük meg tényleg mi folyik azokon a bulikon, ahol ezeket hallgatják és hát jó volt. Emlékszem azokra az élményekre, amik 16-17 évesen ott szenvedek hogy a Tiloson valami zörgésszerűség legalább bejöjjön. Volt egy karácsonyi ünnepély, osztálybuli volt, mindenki vitte a kétkazettás magnót, ahogy szokott lenni, meg a kekszet és a kólát és Pisti behozott egy komplett dj  pultot stroboszkóplámpával és fél óra múlva ott volt az összes nyolcadik osztály, az összes hetedik, és mindenki, hogy úristen, füstgép, mi az. Vicces volt. Techno Klubból áthoztad a cuccokat emlékszem és még sokan nem láttak olyasmit.

Maga a füstgép meg stroboszkóp volt lényegében az első vizualitás a partykon?

István Hát gyakorlatilag igen.

Zsolt Diszkólámpák azért előtte voltak.

István Maga a világítástechnika  és hangosítástechnika az mindig is hozzá tartozott a zenei kultúrához. A zenei tevékenységek hamar átmentek az éjszakai életbe és ott mindenképp kell világítani. Tehát hangosítani és világítani egy party-hoz egy alapvető követelmény. Aztán megjelent ennek a kulturális előrefejlődésének a vívmánya abban, hogy egy idő után már egy lézer is meg egy füstgép,  bármilyen új technológia megjelent a piacon, az beleintegrálódott  a mi kis készletünkbe és használtuk. Van egy természetes fejlődése ennek az egész folyamatnak. Az emberek kreatívan felhasználhatták ezeket a technikákat, technológiákat arra, hogy jobb legyen valamivel. Ez persze teljesen a technológiának a fejlődéséhez volt köthető. Addig nyilván nem volt lézer, amíg nem volt lézeres lámpa kapható sehol, mert nem tudták, hogy mi az a lézer.

KLUBOK, FESZTIVÁLOK

A klubokban anno nagyrészt lézer volt meg füstgép és utána jöttek a fesztiválok, a technikai fejlődés, hogy alakult át klubokból fesztiválokká, hogy ment át ez az egész szerveződés abba, hogy kicsi helyen és kevés ember és egyszerre csak egy óriási nagy.

István Úgy, hogy az igény az egyre nőtt. egy kis klub az addig működik, amíg az igény fenntartja. ha egy száz fős helyszínünk van, akkor oda befér száz ember, de ha oda nem fér be a 150 ember, aki erre el akar menni, akkor elmegyünk egy másik helyre és csinálunk egy nagyobbat. Ez a kinövési strukturálódás az természetesen ezt is átfogta. A legelső Techno Klub a kultúrházban volt számunkra hozzáférhető, utána béreltünk egy helyet, amit fönntartottunk, az egész épületet azért, hogy ott minden hétvégén összegyűlhessen néhány ember, és utána ahogy fejlődött, egyre nagyobb klubok, egyre több rendezvény volt.  A fesztivál gyakorlatilag a rendezvény hosszának a módosítása, amikor nem egy estére találkozol valakivel éppen egy akkora ciklusra, hogy szórakozol és utána elmész, hanem már konkrétan odaköltözöl a fesztiválra, ami hét napig tart és utána ott élsz, ott vagy, azon a nagy közösségen belül, akik ezt a zenét szeretik és élvezik. Azon belül ellátjuk magunkat, étterem nyílik, stb. Tehát a fesztivál a legnagyobb formája a társas összejöveteleknek gyakorlatilag. A közösség az önszabályozódó dolog, tehát nem tudom, hogy hogy definiálhatnánk a fesztivált logikusan, de lényegében a rendezvény időtartamának a kihúzása.

Zsolt Lehet egynapos fesztivál is. Ez szegmentálódik több zenei stílusra, nagyobb befogadóképessége van, nagy tere.

István Mindenképp egy dimenzionális növelés ez, a nagyságrendi növekedésre mondjuk azt egy rendezvényre, hogy fesztivál.

Zsolt Meg ez azért van, mert mondjuk télen nem mondunk semmire fesztivált, maximum a borfesztiválra, de télen nincsenek olyan jellegű helyszínek vagy helyek, ahol lehetne úgynevezett fesztiválokat rendezni.

Gábor Ez egyébként nem így van, mert vannak ilyenek, mint például a jégkunyhókat, szállodákat felépítik, az is egy fesztivál. És miért ne lehetne. Meg kell oldani akkor a fűtést is

István Gyakorlatilag a szüleink is fesztiválokra jártak már, tehát a hippiközösségben terjedt el ez a fesztivál, meg már azelőtt is.

Zsolt De ez akkor is a nyárhoz köthető, egy olyan térhez meg időjáráshoz, ahova az emberek kimennek.

István Alkalmatosságokhoz meg érdekközösségekhez. Nyilván egy borfesztivált nem lehet összehasonlítani egy sziget fesztivállal, mert egy teljesen két külön fogalom.

De mondjuk az elektronikus zenei fesztiválok hogy alakultak ki, tehát hogy jött?

Olivér Sound system kultúrából nőtte ki ez magát szerintem leginkább.

Zsolt Ez nálunk annyira nem, ez helyspecifikus, Magyarországra ez nem jellemző, mert itt nincsenek úgymond sound systemek, akik fogják magukat és jönnek mennek. Lehet, hogy külföldön így, de szerintem nálunk abszolút nem így.

Gábor Ez itthon teljesen önszerveződő, tehát, ahol meg fölülről irányította egy vendéglátós vagy egy más figura, annak valahogy mindig ilyen romlott szaga volt. Tehát például gyermekkoromban féltem a diszkóba elmenni és nem is mentem, mai napig kerülöm. Valahogy más közeg jön ott létre, az egésznek a struktúrája más, máshogy épül föl, soha nem éreztem azt, hogy valahol is beleillenék.

Tégla Persze, mert felszínes.

István És egyébként bármilyen struktúránk alakult ki, abban a pillanatban, hogy valami centrális irányítás erősen átvette az irányítást, abban a pillanatban ez meg is szűnt.

Azt vettem észre, amennyi fesztiválon voltam, hogy általában szinte egy alapelv, hogy egy olyan helyen legyen, ami nem ismert, egy olyan területen, ahol még talán út sincsen, teljes elszeparálódás a reális léttől, tehát akár a hétköznapoktól, akár bármilyen egyéb léttől, tehát egy olyan, szinte egy szublét létrehozása ebben a világban, ami azoknak az embereknek, akiket ez érdekel vagy akiket ez mozgat belülről, azoknak ott egy realitást hoz létre. Ez mennyire van benne? Maga a helykeresés, maga a különlegesség?

István Ez teljesen így van.

Dani Ez természetes, hogy ha az ember nyáron kimegy a haverokkal pl. pecsenyét sütni a zöldbe, s ha már ott van, akkor kicsap két hangfalat és ez már majdnem egy fesztivál, ha úgy vesszük. Tehát ez természetes igénye az embereknek, hogy nyáron miért a négy fal között üljek egy füstös szórakozóhelyen, menjünk ki valahova, aztán ott lerakjuk a hangfalakat.

De hogy alakult ki  lényegében mondhatom azt, hogy műfajjá alakult az, hogy dj valaki, tehát zenész vagy vj, folyamatos fejlesztések vannak, folyamatos építés, innováció, tehát minél jobban, tehát egy téren belül minden egyes szegmens építése hihetetlen nagy figyelmet kapott, hol voltak ennek a gyökerei?

István Ez minden egyes emberben individuálisan.

Tégla Ugyanezt akarom én is mondani. Ugyanez. Esténként jön. Az ember otthon van saját magában és jön, jönnek ezek a dolgok, valakinek jön, valakinek nem jön. Gábort felhívom, megint új ötlet, megint.

Gábor Másrészről szerintem pedig rettenetesen nagy igényünk van arra, hogy elvarázsoljuk ezeket az estéket. Mint ahogy az álmaink is, nem a valóságon alapulnak, mi is ezt akarjuk elérni akkor, hogy kiszakadjunk, minél jobban kiszakadjunk ezekből a szürke hétköznapokból. Ehhez most már beveti mindenki minden technikáját és úgy néz ki, hogy ez is kevés. Egyre jobban unják a bulikat az emberek, egyre jobb hangrendszerek vannak kint, egyre több technika és egyre laposabb az egész.

István Igen, de ez azért van, mert megerőszakoljuk gyakorlatilag a kialakuló struktúrákat.

Zsolt Meg hát már túlkínálat van.

István Így van, tehát abban a pillanatban, hogy megjelenik egy Coca-cola cég vagy egy valamilyen márkanév egy party mögött, ő egy bizonyos erőt biztosít, de mégis valahol egy bizonyos mérget is kever az egésznek a struktúrájában, mert bizonyos döntések onnantól kezdve gazdasági döntések. Hogy megéri-e vagy nem. Egy profitérdekeltség mámorában emberek butaságokat csinálnak.

Tégla De Pisti, hogy ha egyszer eleve az emberek nagy százalékát, beszéljünk 1500 főről érdekelt, aztán találnak meg, akkor azt mondjuk, hogy jó, ok, már eleve érdekel 1500 embert, miért akarok még többet? Eleve működik.

István Azért, mert egy 1500 fő számára felmerülő igényt akarsz te kielégíteni

Tégla Nem akarom kielégíteni, ez működik, ez egy tény. Eleve működik valami, nem egy cég, egy Coca-cola, vagy egy Gauloises cigaretta, beleadok még 3 kilót és akkor jönnek az elvárások. Nem kell ez.

István Igen, jönnek az elvárások, tehát az elvárásoknak a nem megfelelése is, rossz döntések hozása az tönkreteszi a rendszert. Tehát ha ezek kerülnek érvényre, azért mert valaki a pénz miatt igényt tart valamire, akkor ezzel kicsit pusztítja ezt az egészet, és valahol ez így egy önpusztító folyamat.

De ez mondjuk egy elég aktuális dolog, tehát maga a szponzorkérdés…..

Tégla Nézd meg Andi. Tényleg. Bizniszből csinálják az összes mai klubot. Vegyük a Merlint. Pénzre épül. A38 hajó. Mindegy, mit mondok. Pénzre épül. Hozzuk ide az embereket. De hiányzik belőle az a kis fűszer, ami megvan azokban a bulikban, mint Illegálparty, vagy Labirintus, vagy Frankhegy. Az emberek érzik azt, hogy ott egy kicsikét többet kapnak sokkal kevesebb pénzért.

István Nem is az, hogy pénzért, nincs is az a pénz benne. Tehát a mi partyjainkra nem azért jöttek az emberek, most az utolsó Illegálpartyk-ra.

Zsolt Pontosan azért jöttek, mert nincs pénzük elmenni bulizni.

Tégla De hogy egy vendéglátós arc azt mondja, fogalma nincs arról, hogy mi kell az embereknek, azt mondja, hogy te értesz hozzá?  Ok, tessék itt van ez, meg ez, csináljátok meg. Ez már nem ugyanaz.

István A motivációt megölik azokban az emberekben, akik efelől motiválódnak. De végül is az a baj, hogy az ember maga megy bele ebbe a „kerékmókusba”, mókuskerékbe, maga hajszolja bele ebbe a hajtásba, mert abban a pillanatban, hogy 1500 embernek felmerül az igénye, tényleg ez nagyon nagy munkát igényel.

Tégla Úgy is működik, saját magától működik, nem fog tudni, hiába csillivilli, még hozunk szponzort, még rakjunk oda egy uv-t … Nem kell túlspirázni. Ez olyan, mint a zenében, pl. a goában a hatásvadászat. Még rakjunk bele egy hangot, attól biztos jobb lesz, vagy még egy színt rakjunk bele a szórólapba.

István Valószínűleg egy nagy átstrukturálódásra van szükség, aminek itt végbe kell menjen, de mindez az emberek fejében kell, hogy zajlódjon. Elértük a kritikus pontot.

Zsolt Én azt látom amúgy, hogy a mennyiség az mindig a minőség rovására megy. Tehát azt gondolom, hogy mivel sok és telítődött úgymond a piac, ha ezt piacnak lehet nevezni, minden középiskolából kijött tini úgy gondolja, hogy ő most bulit csinál, mert ez a divat és akkor valamelyik hétvégén valami külföldit elhívunk, mert ez alap, hogy angolul beszélünk, hogy mindent le tudunk kommunikálni és a szülőknek van pénze, hogy ha esetleg az első nem jön össze, akkor még a másodikig finanszírozzák, aztán utána becsődölünk vele. Ebből én azt gondolom, hogy elég sok van mostanában, és így ez a „kerékmókus” persze bedarálja előbb-utóbb. Mindenféleképpen abba az irányba fogunk mi elmenni, hogy a minőség lesz az és nem a mennyiség, ami számít és ugyanúgy fenntart egy közeget és egy közönséget, mert várni fogják az emberek azt, hogy elmenjenek újra valamire, ahol kapnak valami pluszt és ez a bizonyos várakozás ez benne van abban, hogy kivárják. Nyilván ott lesznek azon a következőn is. És nőni fog a közönségszám is azért mert elmondja, hogy három hónapja várok már arra, hogy megint legyen, és majd gyere el velem és megmutatom, hogy miről beszéltem neked eddig. A klubozásnak is van egy szépsége amúgy.

Tégla De elveszik az a kis fűszerpont. Eltűnik, ami hiányzik.

Zsolt Nem, én úgy nevezem, hogy ami Budapesten van, legalábbis én most Budapestben gondolkodom. Ott a klubok idézőjelben klubok. Tehát én nem mondanám azt rá, hogy egy klub az ténylegesen klub, mert nem egy törzsközönség, nem egy törzsközeg jár oda, hanem mindig más. Lehet, hogy vannak, vagyis van minden klubnak egy bizonyos magja, egy pár fő, de nincs is olyan tér, nincs is olyan hely, helyszín Budapesten, ami ténylegesen azt gondolnám, hogy alkalmas lenne, és jó lenne egy olyan jellegű klubnak, ami tényleg egy klub. Minimum úgy képzelek el egy klubot, hogy van három, vagy négy különböző terme, ami nem terem, de legalább 150-200 főt befogad. Tehát ha klubban gondolkodom, akkor több térre osztott nagy területben gondolkodom, nem pedig egy kicsi helységben.

Gábor De ez miért kéne, hogy törvényszerű legyen?

Zsolt Nem kell, hogy ez törvényszerű legyen.

Gábor Mert szerintem mindenkinek mások az igényei is. Ezért van sokféle klub és sokféle zene és sokféle ember. Tehát hol fogjuk ezt meg, mert hogy ahány ember, annyiféle elképzelés.

Zsolt Igen, de én arról beszéltem kizárólag, hogy Budapesten milyen alkalmas tér, vagy milyen tér van arra, hogy szerintem egy normális klubról beszéljünk. Szerintem nincs. Mert hogyha vesszük azt például hogy Mono, én például nem szeretem azt a helyet, mert odamegyek, egy pici luk, füstös, büdös vagyok 10 perc múlva és kijövök, mert nincsen szellőzés. És ez idézőjelesen egy klub, egy jól menő klub a belvárosban.

Tégla Meg is kérdeztünk ott embereket, tehát rendesen sörözés közben vadidegen emberekhez odamentünk a Gáborral és kérdeztük, hogy nektek ez tetszik? Persze kicsit finomabban, ez jó? Hova jártok, mit csináltok? Mit szeretnétek?

Gábor Elkezdtünk közvéleményt kutatni.

Tégla Ha lenne egy fullos, idézőjelben diszkó, kiépítve, vagy inkább kicsikét iparibb, és mindenki azt mondta, hogy persze, ez hiányzik, egy kicsit iparibb, mobilisabb. Minden héten változik, nem szokjuk meg, odamegyünk szombaton, ha jövő szombaton átmegyünk, akkor más, picikét más. Egy mobilis klub. Minden héten más, ugyanabban a térben. Feljönnek, és nem azt kapják, mint előző héten. Máshol lesz a hang, a fény.

Zsolt Más, kívülről. Be van vetítve így, aztán másként van bevetítve. Most zöld este van, tegnap kék este volt. Tematikus klubok. Ami csak egy és csak az van mindig. Nem változik, ugyanolyan, de mindig ugyanazt kapod ott.

Tégla Ez kell, mert különben lemegyünk a kocsmába, akkor mindegy hova megyünk.

Gábor És mi az egyetlenegy, ami a zenén kívül más szokott lenni a klubokban? Igazándiból ami minden este mindig más, folyamatosan más, az a vetítés. A fellépőkön kívül, mi az, amivel át tudják varázsolni, egy iszonyatosan nagy teret nyitnak egy másik embernek. Végül is az egy ablak, amin keresztül te a gondolataidat, a képeidet vetíted.

Tégla A38. Bármikor lemész, mindig ugyanazt kapod. És annyi a különbség csak, hogy ki játszik.

Zsolt Én nem erre gondolok. Mondjuk teszem azt, egy techno klub, ahova lemész bármikor és techno szól, mindig techno szól. Lemész reggel 9-kor, akkor is szól, csak mondjuk halkabban és kávézóként üzemel. De amúgy szól mindig. Van ilyen? Nincs ilyen. És ugyanaz este lehet, hogy más színben pompázik, de ugyanúgy egész este stroboszkóp van és techno szól.

Dani Ha bármelyik diszkót nézed ott lényegében mindig ugyanaz a diszkózene megy.

Zsolt A Bank akkor az végül is ugyanaz. Az egy tematikus klub.

Gábor És pont ezeket kerüljük, tehát most visszakanyarodtunk magunkhoz. Mi pont ezek ellen harcolunk, amikor tényleg beskatulyázva mindig ugyanaz és csomagolva kapod.

István Egy kis információ a hallgatóknak. Itt ebben az esetben a Bank az egy mai napi szórakozóhely.

Gábor Tényleg ez is milyen fura összefüggés, hogy egy szórakozóhelyet magának a pénzrendszerünk helyéről nevezték el. Te is csak egy betét vagy, az aznap esti betét.

Dani Nem, az tényleg valami bank volt először. Nem a nyugatinál indultak, hanem valami banképület….

Tégla Ferenciek tere.

István Hát valószínűleg igen, mert egyébként emlékszem arra, amikor az a hely elindult. Emlékszem a Nyugati Pályaudvarra, ott erre a helyre annak az idején, mikor még egy teljesen lepusztult kis pályaudvarunk volt, nem volt még Westend city center körülötte, semmi. Ez a hely ott volt a Nyugatinak a jobb tetején.

Olivér Bahnhof

István A Bahnhof az a bal aljában volt.

Gábor Aztán volt három másik is, tehát megjelentek a kis csírák is mellette.

István Azt akarom mondani ezzel az egésszel, hogy volt egy csomó próbálkozás, hogy azt a helyet életre keltsék, mint szórakozóhely és nem működött a dolog. Tehát amikor E-play klub elnevezéssel megpróbáltak oda emberek valamit csinálni, akkor az volt, hogy sok pénzért kialakították ezt, hogy a márkanév az képviselve legyen és tényleg hangrendszer és azt mind pénzért megcsinálták, de nem jött el a közönség. Nem tudtak olyat nyújtani szellemileg, amiért oda bárki is elmenne. Nem volt egy olyan dj, aki oda bármiért is elmenne. Emlékszem arra az időszakra, amikor ezzel csomóan próbálkoztak, vajon kire mennek el az emberek, és így bárki játszhatott gyakorlatilag.

Tégla Így van, nem ezen múlik, ezt mondom. Pont a kis plusz fűszer.

István Mindenkit odaengedtek, de nem ment. Végül is az az ember alakította át a klubnak is a nevét, mert utána azért lett Bank, mert odahozták a közösségüket, amit már egy másik helyen kiépítettek, és az odaköltözött abba a nagyobb struktúrába, nagyobb épületbe. Onnantól működött az úgy hosszan tartóan folyamatosan.

Mi lenne az a plusz fűszer?

Tégla Például a Labirintusról beszélek. Egyből mindenkinek eszébe jut a Budai vár. Közben csináltunk Labirintus címszó alatt Budafokon ugyanúgy, az hasonló érzésvilágra épült. A magja ugyanaz, hogy miért csináljuk az egészet. Az hogy hol van, hogy ott, vagy máshol, az mindegy.

És alkotói hozzáállásból mi a plusz fűszer? A szabadság?

István Igen. valahol az. Tehát teljesen a szabadság a kérdéses itt, mert abban a pillanatban hogy megjelenik egy pénzrendszer az egészben, onnantól kezdve elveszíted a szabadságodat. Teljesen más logika szerint kezd az ember működni onnantól kezdve, hogy definiálódik egy ilyen általános pénzfogalom, amivel mindent megpróbálunk mérni, de valójában a szellemi munkát, a szellemi tevékenységeket nem tudjuk mérni.

Zsolt Meg az kihívás is, hozzáteszem, mert van egy üres placc, vagy bármi, akkor mindent oda kell tenni, áramtól kezdve, tehát az nem ugyanaz, mint hogy van egy teljesen kiépített hely, ahova bedugják a hangfalat és szólni fog aztán reggel kihúzzák. Tehát mondom kihívás is van ebben az egészben, elég nagy.

Klubszinten, visszatérve, mint klub elképzelés, hogy mi lenne egy tökéletes klub, vagy volt ilyesmi, volt Magyarországon ilyen klub, volt olyan klub, ami rendesen klubszinten működött?

István A mai napig is működnek klubok klubszinten.

De arról beszéltünk, hogy például a Merlin-ben mindig más zene megy, tehát nem olyan értelemben klub.

István Hogy ugyanazok az emberek mennek le. Az egy másmilyen klub. Hozzá kell tenni ezt az egészet, hogy a kommerciális fejlődés az oda vezetett, hogy a Merlin akkor gazdaságosan működő, meg akkor éri meg az üzemeltetőnek üzemeltetni, ami egy teljesen logikus lépés tőle, hogy minél inkább mindig minél jobban tele legyen. Tehát ez gazdaságilag is egy érdek. De nem tud mindenki annyi embert minden héten ugyanarra csoportosítani. A strukturálódás az egy természetes folyamat, egy leszabályozása az erőforrások és a lehetőségek kiaknázásához az igényeknek megfelelően.

Zsolt Budapesten a helyi adottságoknak sem megfelelő annak, hogy normális klub legyen. A Merlin is azért ennyire jó, mert ha kint lenne Kőbányán, akkor a kutya nem menne oda, bent van a Deák tér kellős közepén és azért van tele mindig, mert onnan a fél város hazagyalogol utána részegen. Minden helyi adottság adott. Én azt gondolom, hogy ez is olyan dolog, hogy az emberek a jó dologért kimennek bárhova. Elmennek vidékre, lemennek a 22. kerületbe, elmennek Etyekre, elmennek bárhova, hogy ha valami olyan jellegű plusz dolgot kapnak.

Gábor Ritkán. A dolognak két oldala van. Az egyik a megszokott klub, ahova a kedves barátok és barátnők várnak, lemegyünk egy sörre. A másik a fesztivál meg a party kérdése, én nem is értem egyébként, hogy miért kell a kettőt szembeállítani, vagy egyáltalán méregetni egymással, mert teljesen más az igény és teljesen más a közönség is ilyenkor, még akkor is, ha te ugyanaz az ember vagy.

István Nem is arról van szó, hogy méregetünk, hanem inkább kategorizálunk. Egy kis klub úgy fejlődik ki, hogy egy ember odamegy és valami szellemi munka által a többi is odavonzódik. Felmerül az igénye, hogy odamenjen. De ez működik minden közösségi szinten. Ha a világban van egy ember, aki kitalál egy nagyon jó zenét, akkor azt ha sok ember hallja, akkor őt nagyon fogják tisztelni és elmennek egy olyan fesztiválra is, amin százezer emberrel együtt meghallgatják azt az egy embert, aki ezt a szellemi terméket szülte. És ez egy kategorizálás csak, hogy a klub az egy kicsi dolog, ami zárt, a fesztivál meg egy nagyon nagy, nagyon nyitott dolog dimenzióiban.

MEGHATÁROZÓ ÉLMÉNYEK, KÖZÖSSÉG, ÖNSZERVEZŐDÉS

Arra lennék kíváncsi, hogy mik azok az élmények, vagy meghatározó élmények, ami azt jelenti valakinek, hogy audiovizualitás, vagy party, vagy közösségi lét, mik történtek?

Tégla Minimális, azt kell hogy mondjam, Nagyon kevés. A lehetőségekhez képest nagyon kevés.

Miért?

Olivér Kudarcok miatt.

Tégla Nem feltétlen a kudarcok miatt. Azon túl lehet lépni.

Olivér Azért nem mindenki tud felülemelkedni egy-egy kudarcon.

Az ok, hogy van egy alkotói része az egésznek, meg van egy kiszolgáló része, ez természetes, de ha mondjuk az alkotói részről nézzük?

Tégla Andi, ez magától jön. Kiknek csináljuk, nekik tetszik. Ennyire egyszerű. Ha nekik tetszik és ha magamból indulok ki és én állnék a tánctéren, nekem tetszik, tehát csináljuk ezt, ami nekem tetszene. Vannak szokásos fényforrások, évtizedek óta ugyanazt alkalmazzák, nincsen új. Itt jött az, hogy átsöröztünk pár éjszakát a Gáborral, itt jött egy ilyen ötlet, kipróbáltuk, működik.

Gábor Működött, csak nem úgy, ahogy elképzeltük. Aztán nagyon nagyon sok munka kellett ahhoz, hogy legalább lecsiszoljuk úgy, hogy meg-megcsillanjon egy-egy oldala, de még nagyon sok munka van ezzel, mert igazándiból akárhányszor beszélünk róla, vagy csinálunk valamit, mindig jön öt új ötlet és próbáljuk mindig az összeset terelgetni, csiszolgatni, beleépíteni a másikba, de akkor borul az egész, már megint máshogy kéne. Folyamatos kísérletezgetés.

István Fejlesztés, én azt fejlesztésnek hívom.

Gábor Én kísérletezgetésnek. A fejlesztés amikor már csak hozzárakosgatsz piciket, ez amikor mindig átkavarod az egészet, az még a kísérletezés stádiuma.

István Végül is igen. Mondjuk a fejlesztés az már egy konkrét cél érdekében szokott fejlesztés lenni. Egy kulturális fejlődés van. Tehát amit fejlesztesz, ebben a kontextusban is meg lehet ezt jeleníteni. Igazából mindig, amikor elkészíted, kipróbálod, működik vagy nem működik, igen vagy nem.

Gábor Vagy pedig van egy sokkal érdekesebb. Ez is egy nagy kérdés, hogy művészemberek vagyunk, magunknak csináljuk, a közönségnek-e, vagy amikor a közönségnek csinálod, akkor magadat adod-e, vagy a közönséget szolgálod ki. Ezek fura kérdések, amiket nem is szeretek boncolgatni, mert mindig egy helyzet hozza, sőt egy percen belül is tud ívet alkotni az egész. Nem erről szól a kérdés, hanem, hogy sokkal érdekesebb, én mindig beszélgetek arról az emberekkel, hogy tetszett? Mi tetszett? Mi nem tetszett? Mi érdekel? Mire volna neked igényed? Te hogy csinálnád? A csapostól a party arcig mindig meg szoktam kérdezgetni őket és azt hiszem egyébként, hogy jó úton járunk, mert arányaiban nézve matematikailag jó visszajelzéseket kapunk. De tényleg nem mindenkinek tetszik és akkor bejön az a képbe, hogy igen, ez is egy szubkultúra lesz, nem akarom én azt hogy minden ugyanez legyen, de akkor lesz ilyen is, és nagyon remélem, hogy lesznek más srácok a bolygó másik végén, akik kitalálnak megint mást és akkor el tudok az ő bulijukra menni és végre tudok majd bulizni.  Egyébként fura dolog, mert tényleg amióta úgymond szakma lett, nem úgy enged el az ember a bulikon sem. Szakmai szemmel is nézed. Zolival belekeveredtünk egy vicces történetbe, amikor ItaloSystem-et hallgattunk reggel 8-kor Pécsen. Képzeljétek el, hogy arra tudtunk bulizni reggel 8-tól reggel 10-ig még, de olyat, hogy 5 éve nem táncoltam ilyen jót, ez hogy lehet? Egyébként sosem beszélhetünk kerek dolgokról, mert ezek mindig amőbák, folyton változik, kis klub nagy fesztivál, most a pénz mozgatja, aztán megint átveszi a helyét az önszerveződés, mert amint a pénz mozgatja és látják az emberek, hogy ez túl nagy arányban van, elkezdik keresni az alternatívákat. Sosem beszélhetünk fix dolgokról, mert minden változik a perc minden pillanatában.

Zsolt Mostanában nincsenek ilyen nagyobb szabású önszerveződések.

István Pont az, hogy átstrukturálódnak bizonyos dolgok

Tégla Olyan érdekes, a szervezők azt mondják, hogy nem mernek, nem mernek belevágni ilyesmibe. Mert hogy most nem működnek.

Zsolt Azért nem, mert nem meri.

István Most be van szabályozva teljesen, beszabályozzák törvények, anyagi faktorok.

Tégla Ezek a szabályzók 10 éve is jelen voltak. Másképp, de ugyanott voltak ezek a szabályzó tényezők.

István De nem így, nem ebben a formában.

Tégla Ellustultak az emberek.

István Régen az iskolai bulikon egy közösségi szellem volt, ami az egészet kirobbantotta, és az egyetlenegy, ami leszabályozott minket, azok a szüleink voltak.

Tégla És mi történik most? Mi történt? Mi csináljuk. Ellustultunk. Te mernél vállalni egy 1500 fős party-t?

István Igen akkor, ha 1500 ember azt mondja, hogy igen.

Gábor És ezt miért ne lehetne megoldani egyébként. Ez a legújabb gondolatok érdekessége, hogy sok olyan gondolatot hallottam mostanában, ami eszembe sem jutott, pedig olyan kézenfekvőek.

Dani Tényleg. Partyelőfizetés. Ha megvan a 100 ember, akkor megrendezzük.

Gábor Itt az internet. Semmiből nem áll kattintani. Akarsz egy ilyen party-t, eljönnél? Igen, nyomd meg ok ennyi. És máris tudod, hogy ezer vagy tízezer ember akar ilyen party-t. Most már tényleg minden ilyen egyszerű.

Zsolt De hogy megy oda tízezer ember, hogy rákattintson. Tehát valamit oda kell tenni.

Gábor         Nyilván erről most felületesen beszéltem. De ezért vagyunk mi, hogy letranszformáljuk ezeket a földi dolgokba.

JÖVŐ

István Én szakmailag továbbfejlődtem nagyon sok irányba.

Gábor Igen, mert te elkezdtél filmet csinálni, ami már kép a hanggal egyszerre.

István Igen, nagyon sok irányba elvittem ezt a művészeti tevékenységet és ez átvette a mindennapjaimat is és igazából a technológiának a fejlesztése nekem mindig is egy cél volt. Azért szerettem gépekkel dolgozni, gépeket használni, hogy a technológiát segítsem, végül most programtervező matematikus címen futok és rendszertervező programozó vagyok, tehát ezt a címszót már megkaptam. Az oktatásba végül is úgy keveredtem, hogy adott volt, hogy nekem ezt kell tanulni, de én ezt magamtól tettem. Az van, hogy nem fejlődhetek már tovább egy bizonyos irányba, mert már nagyon sok más rendszer nagyon leszabályoz. Teljesen nem azzal kell foglalkoznom a mindennapjaimban, hogy valamit kreatívan, amit szeretnék alkossak, hanem benne van egy rossz érzés az emberben, hogy pénzt kell, hogy keressek, és az viszi tovább a fejlődést, de közben nem. Én azt látom, hogy az emberiségnek, az embereknek, a közösségeknek át kell kicsit strukturálni az egész értékelést a fejében.

Gábor A művészi gondolkodást az ilyen szintű dolgok megölik, míg az embernek catchelnie kell 8 órában. Én kertész voltam és tudom, hogy amikor hazamentem már nem érdekelt a vizualitás, csak aludni akartam. Amint kirúgtak, leléptem, felszabadult annyi energiám, hogy azt mindig ebbe próbáltam befektetni. Sokan azt mondták, hogy betorzultam, bent ülök az öt négyzetméteres lyukamban a számítógép előtt, de a mai napig azokat vetítgetem, amit ott kiizzadtam a sötét szobában.

István De ha most gazdaságilag nézzük, mindenből túltermelés van. A gond a szervezésben van. A partykultúrára levetítve is a megoldás a szervezés. Tehát a szerveződés individuum szinten.

Gábor Rendszerfüggők vagyunk, csak most rossz a rendszer, beteg a rendszer. De kell rendszer.

István Mit csinálunk egy beteg rendszerrel? Meggyógyítjuk.

Tégla Újraalkotjuk

Gábor Ja, csak kérdés, hogy hogy? Defibrillátorral, vagy szépen kezded átalakítani

Zsolt Partykkal.

Gábor Egyébként a party kérdése pont egy fordulatos dolog, hogy én hiszek abban, hogy egy csomó embernek akkor nyílik fel a szeme, amikor szembesül egy olyan létformával, vagy pillanattal, amit sehol máshol nem él át, csak amikor a partyn igazán elragad az a pillanat, amit goások máshogy hívnak, dnb-esek szintúgy, de mindig tudjátok van az a pillanat, amikor az ott úgy megtörténik, és része vagy az egésznek. Néha ki tudunk pattintani egy ilyen szikrát, ami nem kelt tüzet, csak hazavisz és egy kis meleget ad.

És mi az, ami technikailag fejlődés most?

Tégla Nagyon alap dolgokból lehet ezt szépen megoldani. Ez csak ötlet és kivitelezés.

István Én most nem szeretnék belemenni ennyire az elméletébe, hogy a partyt meg a vizuálokat hova visszük, mert az eléggé egy alatta lévő struktúra olyan szinten inog a legalsóbb molekuláiban is, hogy semmit nem lehet rá építeni.

Tégla De erre építünk!

Gábor Van egy kérdésem: miszerint ha megszűnik a rendszerünk akkor nem tűnik el úgy, mint a számítógépen, amikor kihúztad a powert, mert itt marad minden technikánk, minden felhalmozott tudásunk, csak egyszerűen mintha egy pillanatig nem kapna áramot és nézünk majd, hogy akkor most mi van?

Tégla Így van, semmi nem szűnik meg

István Ez olyan, hogy format c, letöröljük a windows-t és felrakunk egy linuxot.

Gábor Egyébként ez lesz a másik, hogy elkezdek mindenkit bojkottálni, hogy ne használjon mac-et, vagy windows-t, használjon linux-ot és kezdjük el azt fejleszteni mindannyian. Nekem mindig az tetszett, hogy abba bele lehet nyúlni.

István Azt mondom, hogy ha az egész alatta levő struktúrát megkavarjuk és újjáépítjük úgy, hogy jobban működjön, akkor még az is egy használható rendszer lesz.

Gábor Még egy érdekes ahhoz, hogy vannak az open source projektek, ugye azok önszerveződőek, a legviccesebbek mostanában, de aztán vannak olyan projektek, hogy pl. egy windows nem jöhetett volna ilyen szinten létre, mert egyébként annyira nem is rossz, s tényleg iszonyat nagy munka van benne, de ehhez már pénz kellett, ami összetartsa. Engem azok a struktúrák izgatnak, amikor felmerül az igény, sok ember azt mondja, hogy legyen ez, akkor arra az embermennyiségre, annak az energiakészletére kiszámolják, a legoptimálisabban leosztják, hogy ez az út. Végigfut, aztán vagy bejön, vagy nem.

SZINESZTÉZIA

Gábor Nekem volna egy kérdésem. A szinesztéziát hogy látjátok? Én például, ennyit engedjetek meg, röviden úgy gondolom, hogy a kép a hanggal együtt ezt sosem lehet majd tökéletesen megcsinálni, mert egy másik embernek egy másik hangra esetleg egy más kép ugrana be. Én ilyen szabályrendszereket próbálok felállítani, amit ha sokáig látnak, akkor bele tudják majd élni magukat. Nem hiszek abban, hogy egy bizonyos hangra van egy bizonyos kép.

István Individuális döntés. Minden ember érzékszerveivel és az egész lényével cselekedik ebben.

Tégla Rájuk van bízva, csak egy pici segítség kell nekik. Utalás-segítség, nevezzük így. Nem folyamatosan, apránként, adagolva. Ami bennünk van, azt megmutatjuk.

Te, mint zenész, hogy állsz hozzá a képekhez? Egyáltalán látod, hogy mi zajlik körülötted?

Tégla Az egész így született. Valahogy ösztönösen, becsukott szemmel, minden nélkül képet láttam. Mondok valamit: létrán megy föl egy csávó. Ezt, ha megmutatjuk, lehet, hogy nekik tetszeni fog, lehet hogy nem. Bízzuk rájuk. De úgy néz ki tetszik, akkor miért ne csináljuk tovább. A Gáborral túlspiráztuk. A lehetőség megvan rá technikailag, technológiailag Király Pisti szavaival élve, a lehetőség megvan rá, csak hajlamossá váltam sajnos arra, vagy nem sajnos, mindegy hogy hívjuk, hogy a képnek játszani. Ott is egy picikét azt mondom, hogy menjünk vissza, nyugi van.

Gábor Egyébként én mindig azt mondtam, hogy a zenének csak kiegészítése lehet a kép.

Tégla Érzékszervek Gábor, gondold végig.

Gábor Mert már a képet a te egyéni agyad kapcsolja hozzá. A zene szól. Azt mindenki feldolgozza első lépésként a saját érzelmi világának, minthogy az elektronikus zenét sokan máshogy élik meg. Melletted áll egy ember, ugyanúgy táncol, de teljesen mást érez ott, abban a pillanatban. De mikor már a képet levetítik, ugye ábrázolunk legtöbbször valamit, ugye van absztrakt, de a legtöbb vj ábrázol valamit, például tűz ég, összedől egy épület vagy valami minimalista firka, mindegyik egy asszociációt követ. Te amit az egyik agyféltekeddel próbálsz képként földolgozni, ez a nagyon zaklatott nagyon sűrű vibráló, információtól nyüzsgő képi világ, amit ránk zúdítanak a vjk, azt próbálod az egyik agyféltekeddel felfogni. Míg a másikkal a zenét próbálod levezetni a testedbe és érezni. Szerintem ez az a mechanizmus, amikor az agyadat annyira leköti a kétféle információ, hogy a tudatod tud fölszabadulni. Tökéletesen le vagy kötve, jobban mint amikor koncentrálsz egy feladatra és még táncolsz is, a testedet is használod. Akkor szabadul fel, abban a pillanatban a tudatod. De ezt sosem szabad behatárolni, hogy ki hogy vetít, Ki így, ki úgy.

Tégla Annyira egyszerű. Melyikre vagy fogékonyabb. Tapintás, hallás, látás

Gábor De hogy alakulhatott ez így ki, hogy a dj az első, de tényleg ki viszi oda a zenéket. Ha előbb lett volna a vj, előbb lettek volna projektoraink, mint hangfalaink, meg cd-bakelit lejátszóink, akkor lehet, hogy el tudtunk volna képzelni egy olyan bulit, mi az, amikor nem szól a zene és szól a kép.

Tégla A sorrend. Az érzékszervi sorrend. Fogékonysági sorrend.

Érdekes, ha asszociál egy ember, nem tudom, hogy általában hogy van ez, de szerintem képekkel asszociál

Gábor Nem mindig

De ha elképzeled, hogy álmodtál, nem azt mondod, hogy álmodtam egy hangot

Gábor De nem igaz. Az álmaim nekem legtöbbször van, hogy fekete fehér, van hogy színes, vagy hogy mozgókép de legtöbbször igazándiból egy érzést ad egy álom, tehát amikor felkelsz egy érzés van benned, nem pedig egy kép. Van egy kép is meg egy hang is esetleg, de az érzés a meghatározó. Az a nulladik dimenzió, amit nem tudunk megmagyarázni az érzés. Mi az hogy érzés.

Tégla Mindenki azt mondja, hogy a hang legyen a legjobb.

Gábor Igen, mert az az első dimenzió. A második dimenzió ugye a képünk.

Tégla Tehát nem kell hozzá feltétlen kép, mert az megszületik magadban. Nem kell vetíteni! Tényleg. Nincs. Legyen jó hangcucc.. Kérdezd meg. Az emberek nagy százaléka ezt fogja mondani, mi kell jobban, te hányszor mondod nekem, hogy a zene viszi. Most is mondtad.

Gábor Akkor most kérdezek valamit. Mi az, hogy party?

Tégla Egy összhang, egy érzésvilág átadása, nekem legalábbis. Az hogy tessék itt van ez. Nekem kiállítás.

Gábor Erre akartam rákérdezni, hogy egy kiállításon ki miatt jönnek el? A kiállítást megnyitó zenész miatt, vagy a festő, aki csak a képet rakta ki, ott nincsen zene, azért mennek el.

Tégla Az atmoszféra miatt. Ilyen esetben az összhang a lényeg.

Dani Van egy gyors válasz erre, hogy hány dj-t hívnak külföldre és hány vj-t? Egy party-n nyilván a zene az első.

Gábor De ezért mondom, hogy a party-n. De ugye beszéltünk arról, hogy a party-n meg megpróbálunk mindent megjeleníteni, ami újdonság, technika, és képes arra hogy elvarázsolja a helyet, mássá tegye egy rohadt lepusztult termet vagy pince helységet. Ezt nem tudom, hogy művészet-e. Egyébként minden művészet, amit az ember művel.

Dani Volt egy híres festő a század elején. Még nem volt elektronikus zene, de a kiállításmegnyitóján zenéltek,és az volt a para, hogy senki nem nézte a képeket, és mondta a festő, hogy nyilvánvaló volt, hogy a zene veri a képi dolgokat

Tégla Ezért a kiállításmegnyitón nagyon óvatosan csinálják ezt. Lényeg az, hogy mit látunk és azt egészítsük ki a háttérben halk zenével.

Dani Egy képnek hátat tudsz fordítani, egy hangnak nem annyira. A zenében benne mozogsz, az körülvesz.

Tégla De ezt mindenki döntse el magában. Hívnak minket a Vasarely múzeumba szeptemberben. Gábor, nagyon fontos: a zene miatt hívnak, a party miatt?

Gábor Nem, azért, mert van egy harmadik, ugye ezt már sokkal előttünk megcsinálták, ez maga a film meg a videoklip, mi interaktívan kihelyezzük egy térbe. Ennyi a különbség, ugyanazt csináljuk. Egy kiállításmegnyitó, ahol az emberek benne sétálnak ebben a vetítésben, de az a lényeg, hogy éppen fel is van véve az, hogy ők hogy néznek ki kívülről és azt élőben meg utána is látják majd, tehát végülis ők maguk lesznek az ecsetek a vásznon, mi csak a színeket adagoljuk hozzá. És ehhez meg a zene, ritmusban.

Tégla De viszont itt törik meg az, amit mondok, hogy itt nem a zene van előtérben. Nem azért jönnek, mert zene lesz.

Gábor Itt egyik sem lehet az előtérben, itt egyszerre van.

Tégla De ezek szerint mégis működik a zene nélkül a vizuál?

Gábor Gondolj bele ha te egy hangot hallasz, beugrik egy kép, ha egy képet nézel beugrik egy hang. Most megpróbáljuk, ez a szinesztézia nem más, mint erőszakkal összeilleszteni a hangot a képpel. De valójában sokkal szebb az, amikor szól a kép, szól a hang és a te fejed rakja össze. Vagy felváltva szól! Majd ez lesz az érdekes, egy olyan partyn, ahol szól a zene, aztán egyszer csak nincs zene, csak képek vannak.

Szerintetek mi az, hogy audiovizualitás, maga a szó?

Gábor Ez nem mint szó, inkább mint mondat szerepel egyébként, már itt kezdeném. Mert mindegyik egy különálló erős szó és ezt mi próbáljuk összekapcsolni

István Logikus szervezése a gondolkodásunknak

Tégla Abból induljatok ki hogy valaki azt gondolja, hogy péntek este van, nyolc óra, jó, két óra múlva felmegyek a barlang-klub-ba, mondjuk. Hova megyek, mi is lesz ott? Abból induljatok ki, hogy miért indul el az az arc? Mire megy föl? Itt a válasz: audiovizuálra. Mert mást kap.

Sztojanovits Andrea

Fényművész, VJ