Beszélgetések partykról, audiovizualitásról, vjing-ről 1: Gomba presszó, Szentendre

A beszélgetés Szentendrén, a Gomba presszóban indult. Résztvevői Benkovits Bálint az Export vj konferencia egyik szervezője, L. Laki László/Skylab/Cinetrip, a Cinetrip kitalálója és a Vj-torna szervezője, Bernáth Zsiga/Urbanizer, többek között a Vj battle, Visual mass egyik szervezője továbbá Zádor Tamás/Kiégő Izzók oszlopos tagja. Az irányvonal a kezdetektől, tehát egészen a ’90-es évektől a mai napig tartó egyéni vizuális munkásság, a fesztiválok szervezése és az azokon való részvétel tapasztalatai, a vizualitás fejlődéstörténete a partykon való megjelenésétől napjainkig, meddig nyújtózkodik egy vj, vagyis fontosak-e a kivetítésen kívüli tevékenységek, mint installálás, helyszín, valamint a jövőbelátás előhívása. További kérdéseim arra irányultak, hogy fontos, és ha igen, miért egy fesztivál, vagy este, mely a vjzést tekinti elsődleges kiindulópontnak?

A résztvevők mindannyian a ’90-es években kezdték a vj-zést, amikor még javarészt nem volt számítógép, hanem vagy vhs, vagy diavetítés és 8mm-es filmvetítők jelentették a party vizualitását az egyéb fényeken kívül. A vetítés önmaga a partykkal egyetemben az újdonság erejével hatott.

A beszélgetést a szakdolgozatomhoz készítettem.

BESZÉLGETÉS: GOMBA PRESSZÓ/SZENTENDRE 20090301

KEZDETEK

Mikor fordult az érdeklődésetek a vizualitás felé, milyen hatások folytán, előtte mivel foglalkoztatok, ha meghatározó jelleggel bírt?

Zsiga Igazából már a középiskolában kezdődött rajzolással, ez egy művészeti iskola volt, aztán rajzolás közben, illetve párhuzamosan a számítógép felkeltette az érdeklődésemet, így lett az, hogy a grafika, az animáció, a videó összekötődtek. A másik ágazat, ami szintén egy független vonal, a zenélés, elektronikus zenélés, mely összeadódott végül a partyzenéléssel, az ehhez kapcsolódó grafikai megjelenésekkel és a mozgóképpel a bulikban. Amikor először kerültem ilyen buliba, körülbelül 13-14 éves lehettem, akkor megfogott az egész és onnantól kezdve már magától alakult, jött minden. Együtt mentünk a Lakival a LoveParade-ra, fateromék kivittek minket, az volt az első találkozásom ezzel kb ’94 környékén. A lényeg, hogy magával ragadott. A vetítés folyamatos a mai napig, zenélni mostanság ritkábban szoktam.

Tamás 98-ban voltam Angliában egy nyelviskolában, Bristolban. Ott összeismerkedtem egy emberrel, Andrew-nak hívják, aki fotográfus és angoltanár volt, most művész, tanár fotós és mindent csinál. Ő elvitt egy partyra, egy gördeszkaklubban volt és ott láttam életemben először ilyen vetítős dolgot. Egy raktár helységben volt egy gördeszka klub és a klubban esténként party helyszín volt. Láttam egy nagyon jó installációt, azóta sem tudom pontosan, hogy kik csinálták az estét, de nagyon izgalmas volt, állókép, mozgókép. Négy darab filmvetítő, azokba ugyanazokat a filmeket fűzték be más-más pontokon, az egyiken visszafelé ment, a másikon előre.  Amikor hazajöttem, elkezdődött megint szeptemberben a gimnázium és így kicsit uncsi volt az élet, kitaláltuk, hogy kéne valami partyt csinálni. Amúgy én természettudományos érdeklődéssel voltam akkor elhavazva, arra készültem, hogy kutató leszek, aztán ebből nem lett semmi, rájöttem, hogy igazából nem az az én életem. Csináltunk egy iskolai partyt a gimnázium pincéjében, ahova is a Jailhouse-ból a Farkas révén elkeveredett a stáb, ők játszottak és akkor nagyon tetszett nekik, ami ott történt. Akkor még csak analóg volt, hát persze, volt már számítógép a kezemben, de nem gondoltunk még arra, tehát csak analóg filmekkel meg képekkel variáltunk.

Bálint 3d-zni kezdtem először, és most ugyanott vagyok. Visszatértem az alapokhoz. Én a Dekorban kezdtem el foglalkozni a vj sztorival, akkor ismerkedtem meg a Mujával, rajta keresztül a PPML-el és azon keresztül elkezdtem ügyködni vj témában, de akkor a csapat már épp esett szét, nagyon vége felé volt. Próbáltam minden irányban szervezni embereket, hogy foglalkozzanak ezzel a témával, és akkor pont üresnek látszott az az egész.

Zsiga Ez volt az első csapatunk, valamikor 94 körül faterom kezdte szervezni ezeket a bulikat és ott Szabiékkal csináltuk a vetítős anyagokat még vhs-el

Tamás Azokat én is láttam, egyébként az is nagy hatással volt rám, nagyon kemény bulik voltak.

Zsiga Fmk-ban történt. Diavetítő meg vhs, de volt még óriás projektor is. Számítógépen rajzoltuk, de nem nagyon tudtuk még lejátszani a gépen. Az volt, hogy egy perces videót tudott folyamatosan lejátszani és ezt írtuk ki vhs-re egy perces szakaszokban.

Bálint Formáztuk, 320×240-ben és ment ki a vhs-re. Ez volt az egyetlen járható út. A Techno-varieté volt a következő állomás. Amikor Zsiga megkeresett, hogy valami midis ügyet szeretnének csinálni.

Zsiga Összekötöttük a zenét meg a képet. Ez olyan 2000 környékén lehetett.

Bálint Az volt nálam lényegében a végállomás. Közben elkezdtem foglalkozni videós meg filmes ügyekkel, és próbáltam struktúrát belerakni ebbe meg koncepciót. Művészet terén én nagyon konceptuális irányba vonzottam, vagyis nagyon klasszikus és letisztult elképzeléseim voltak. Ezt a kettőt valahogy össze akartam hozni, mindenképp valami rendszert akartam ebbe beleerőltetni, és akkor ott megfogalmazódott, hogy nonlineáris forgatókönyv. Nekem az volt a főkérdésem, hogy ez létező, vagy nem létező dolog, amiről beszéltem és azt próbáltam ráerőltetni a vjkre, ami az Export kapcsán létrejött. Megkerestem a csapatokat, mindenkinek mondtam, hogy ez van, elmondtam ezt a kis ideámat, hogy itt moziban ülnek az emberek, nem kell zenét kiszolgálni, most lehet itt koncepció, tematika, egymásra épülés, dramaturgia, narratíva, és akkor mindenki bólogatott, hogy ok, hozzák az anyagokat. A Kitzingerék produkcióján kívül ebből nem valósult meg semmi, ez volt a macis elefántos szett, aztán lett a Pinokkió gyermekei aztán még tovább fejlődött. Összeállt egy önálló produkcióvá. És én azóta sem nyúltam hozzá, még ott egyszer-kétszer vjztem talán, de inkább az elméleti háttere érdekel, meg hogy milyen irányban halad, merre fog menni. Elmentem egyrészt az interaktív installációk felé, másrészt egyszer majd akarok vjzni, ha meg tudom valósítani ezt az elképzelésemet. Még a Lendvayval volt egy kísérletünk, hogy egy minidv kurzus keretein belül ez létrejöjjön, az azonnal kudarcba fulladt. A Dokumenta-n láttam egy melót, ami 3 projekció volt egyszerre, egy dvdről ment, és az volt a lényeg, hogy a 3 projekció kommunikál egymással, vagyis úgy néz ki, mintha kommunikálnának, sőt előtte még láttam egy kétprojektoros vetítést a 97-es Biennálén. Annyira erősek voltak, hogy azt akartam megvalósítani élőben, azóta is ezen csücsülök. Lehet, hogy nem is létező dolog, amit ezzel akarok kezdeni. Most visszatértem a 3d-hez, viszont szívesen, bármilyen vj-témában csinálok loopokat, beszállok, de csak háttérszereplőként, első a gyártás, ha van koncepció.

Laki Még az előző évszázadban történt, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni. Az első bulimat a Tilos az á-nak a pincéjében csináltam, azt hiszem 91-ben vagy 92-ben. Volt 30 darab lemezünk, azt pörgettük, de akkor még a stroboszkópot kezeltük a zenével együtt, emlékszem, hogy letört a gomb a potméteren és vízhólyagos volt az ujjam a 8 óra stroboszkópozástól. Nálam ez együtt jött a partyval, mert bulikat kezdtem el csinálni, de ugye azt neonfényben nem lehet, mert azért nálam a bulikészítés nem abból jött elsősorban, hogy húsos szendvicset meg sört áruljunk, hanem hogy jól szeretnénk magunkat érezni a saját bulinkon. Ha nincs olyan buli, ahol jól érezzük magunkat, akkor csináljunk egyet. 91-92 óta sok-sok bulit csináltunk. Az elején még csak lámpák voltak, aztán egy-két diavetítő, aztán létrehoztunk egy közös vállalatot a Zsiga papájával, egy szervezővállalatot, ami tulajdonképpen, komolyan az első igazi hivatalos magyar partyszervező cég volt. Igaz, hogy amikor megalakult, akkor az ügyvezetőt letartóztatták, de az egy másik kérdés volt, merthogy nem volt rá pénzünk, de neki meg volt, de akkor épp abba akarta hagyni, amiből neki pénze volt, de az utolsó szállítmánynál megbukott és két évig volt Miskolcon előzetesben.  Ezután csináltuk a papájával a bulikat, elég nyitott felfogású volt az öreg is, meg járkáltunk állandóan mi is mindenhova, fesztiválokra, külföldre. Viszonylag szabadon kezelhető dolog volt, nem volt még semmiféle kialakult struktúra, mindent nekünk kellett kitalálni, annyi volt, amire támaszkodhattunk, hogy ha elmentünk valahova egy buliba, láttuk a hibáit, vagy láttuk azt, hogy az ott tök jó, de én ezt máshogy csinálnám. Visszatérve a vjzésre, igazából számomra az első vjs dolog talán akkor volt, amikor kirúgtak a Tilos az á-ból, ez 93-94 körül lehetett és az Egocentrumba mentem el dolgozni, pultozni. Az történt, hogy odakerült egy videóprojektor, már nem tudom honnan szedték, az a jó kis 3 lyuk volt rajta, zseniális, egy óráig állítottad, mire sikerült rendes képet kiszedni belőle. Szerettek volna csinálni ott egy mozit, mentek mozivetítések hajnalonta. A hely nonstop nyitva volt, kinyitott december 31-én és következő év december 31-éig nonstop szünet nélkül ment éjjel-nappal. Az volt a lényege, hogy voltak filmvetítések, klasszikus filmeket kivettünk az Odeonból, beraktuk és zenéltem alá valami kis dj-zést, de hogy még jobb legyen, ugye ott volt a vhs és akkor ment ez a kis scratching, hogy a zenével álljunk kicsit össze, mert ugye akkor még kazettázás, lemezezés volt, szóval nem lehetett konkrétan időzíteni. Ez volt az első nekem. Aztán ahogy nőttek a bulik, ahogy mentünk előre mi is, szedtünk össze dolgokat. Lettek projektorok, vásznak. Nekem az a szerencsés helyzetem volt, hogy volt egy jól működő party rendszer, aminek a része vagyok máig is. Nem szerettem volna magamnak csapatot csinálni, hogy aztán nyugdíjas korunkig toljuk és mi legyünk a V’moto-rock, hanem azt találtam ki, hogy ebben van ráció, hogy attól lesz az egész még jobb, ha még különbet hozunk bele és még több embernek tesszük lehetővé azt, hogy ebben részt vegyen.

VIZUALITÁS, VJZÉS FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON

Laki Elkezdtünk workhopokat csinálni, turnékat szervezni, egy csomó munkát bevállalni, hogy el lehessen kezdeni belőle élni, fejleszteni. És így, ami persze nincs ingyen, mert amikor elmész egy multicaféba és nyolcadszor szól rád a manager, hogy nyomd már be a reklámot, akkor kivoltam, de közben egy csomó koncertet, dolgot meg tudtunk úgy csinálni, ahogy addig soha nem és nagyon sok ember látta. Azt gondolom, hogy ebből a szempontból a Cinetripnek egy nagyon nagy szerepe volt, legalábbis azoknak a csapatoknak, akikkel csináltuk a vizuált, hogy olyan nagy tömegekhez jutott el egyszerre hirtelen, hogy van vj és hogy így néz ki. Nagy pultot építettünk bele a buli közepébe, mindenki beleláthatott abba, hogy ott mik történnek, nem akartam eldugni az embereket soha, hiszen ezt egy élő dolognak tartom. Ezáltal az emberek nagy tömege tudta megismerni, hogy mi az hogy vj, vagy legalább rálátott egy kicsit.

Bálint Tehát koncepciód volt cirkuszi majmokat csinálni.

Laki Nem, én azt gondolom, hogy azt vettem észre hogy ha nem kezdem el úgy tolni, hogy igenis nem diktálok nagy tempót azzal, hogy tolom tolom és tolom, akkor soha nem fogunk eljutni egy olyan lendületbe, nem fognak eljutni a csapatok sem egy olyan lendületbe, hogy önmaguktól még erőteljesebben tudjanak fejlődni. Ha megnézitek, a vjzés sokkal erőteljesebb fejlődésen ment át Magyarországon, mint a djzés. Mind az emberek, mind a műfajok, a kütyük, a mindenféle stílusok folytán. Gyorsabban és erőteljesebben, holott sokkal drágább, piacilag nehezebben kezelhető, nehezebben előállítható, mert nem mész be és veszed meg a loopot a lemezboltban, művészetileg sokkal nehezebben létrehozható dolgokból áll össze.

Tamás Szűkebb réteg csinálja azért. Lemezjátszók mögé állsz, kevered a hangot, az egy sokkal könnyebb ügy volt, mint a kép, nem véletlenül. Tehát mindegy, hogy mp3-ról, cd-ről, vagy bármiről nyomod, lévén, hogy az egy sokkal könnyebben hozzáférhető, sokkal kevesebb koncentrációval élvezhető ügy, tehát közben tudsz bármi mást csinálni, miközben szól a party. Mindegy, nem akarok elmászni ilyen messzire, de hogy ez egy sokkal szűkebb kör lényegében. Értem, amit mondasz, pontosan azt gondolom, hogy itthon nincs verseny, nincs igazi versenyhelyzet, vagy konkurencia, jó értelemben vett konkurencia.

Laki Nem is lehet verseny igazából, olyan pici  piacról van szó, hogy 10 vagy 15 csapatnál több nem fog ebben az országban soha.

Tamás Jó ok, de most nem nagyképűségből mondom, de nincs igazi konkurencia a csapatok között.

Laki Igen, mivel mindenki specifikál, specializálódott egy irányba.

Bálint Arról van szó, hogy ez egy elég elitista dolog. Nem találsz olyan vjt szerintem, vagy keveset Magyarországon, mint amilyen djket kinevelt a tilos rádió, hogy “kimegyek cigizni, nyugodtan játsszál addig”. Ilyen srácokból is lettek djk a tilosban.

Laki Hát igen, de ez ciki.

Bálint Az, hogy nem volt lemeze, meg nem volt pénze?

Laki Nem, az, hogy kimegyek cigizni, állj be addig helyettem.

Bálint Ez mindenhol ciki, de akkor is így kaptak helyet, időt, stb. és lett belőlük dj. Aztán lett belőlük megint csöves adott esetben.

Laki Visszatérve arra, amit mondtál, hogy ez számomra koncepció volt-e vagy sem, azt gondolom, hogy nem volt számomra egyáltalán koncepció, de egy dolog nekem még mindig fontos, hogy olyan bulikat, partykat szerveztem, ahol azok az emberek vannak, akikkel én is jól érzem magam, meg akik tudják értékelni azt, amit csinálnak. Számomra mindig egy közösségi élmény volt az, hogy bulit csinálok, és ez így adta magát, hogy azért hívtam be mindenféle embereket, hiszen ha például zenészekből is nyolc embert hívok, akkor vizuálból is be kell hívni minél több embert, annál jobban fog fejlődni a Cinetrip maga is és meg fog erősödni a műfaj. Pontosan ezért volt fontos számomra a Vj torna, ami poppá tette kicsit a dolgot, viszont ahhoz, hogy piaca legyen, hogy meg tudjanak élni belőle az emberek, ahhoz tényleg poppá is kell tenni. Én fel mertem azt vállalni, hogy poppá teszem, mert már tettem poppá mást is. Pontosan azért, mert azt akartam, hogy sok emberhez jusson el.

VERSENY

Miért verseny?

Laki Ez a verseny ez csak azért van, mert igazából önmagunk kihívása, ezt soha nem vettem komolyan ezt a verseny dolgot. Igazából annyira szubjektív dolgok döntenek folyamatosan.

Bálint Pedig ez egy hívószó is, hívószó a közönség felé

Laki Megmondom őszintén, nekem két dolog volt, ami meglökött, hogy vj torna legyen. Az egyik az, hogy akkor novemberben megszerveztem a Dmc-t, nagyon durva Dmc lett ötezer emberrel, nagy lett, nagyon jól nézett ki és rá egy hónapra meg volt az Export, amin láttam, hogy de jó, hogy vannak más emberek is rajtunk kívül, mint az a húsz, akit ismerek. És de jó, és fiatalok és tehetségesek, de láttam, hogy ott nyomja a csávó, nyolcszor fagy le a gépe, nem tud elindulni. Ezek az emberek tehetségesek, de éhen halnak. Kell nekik meló, lehetőség, amiben megmutatja magát. Ez nekem nagy lökés volt a Vj tornához. Pontosan ebben a magyarországi vj szcénában az a legfontosabb, hogy egymásra épültek föl szépen a dolgok. Az a nyolc-tíz ember vagy húsz, aki tett valamilyen közösségi dolgot, azon látszódik, hogy tett valamit, hogy kapcsolódva alakított ki dolgokat.

Tamás Ebben egyetértek, hogy itt alapvetően nagyon nagy kizárásos összeveszéses balhé nincsen, és összetartó a közösség is valamilyen szinten. Én csak azt gondolom, hogy pl. Andival részt vettünk egy jó lehetőségben, mely egy vj workshop volt. Más oldalról jött a kezdeményezés, egy Eu-s több országos résztvevővel. Külföldön ez audiovizuális workshop volt, voltak táncosok és előadóművészek is, akik valami képi dologgal kapcsolódtak össze. Itthon viszont abban merült ki, hogy valamelyik nagy tévés riporter csávó tartotta nekik a videó workshopot és ebből interjúkészítés lett, ami nagyon fontos, de egy kicsit elüt az eredeti elképzeléstől. Rájöttek arra, hogy hiányzik az audiovizuális része és megkerestek minket, én meg hívtam Andit, nincs-e esetleg kedve ebben részt venni, egyrészt mert ő más softwareeket használ, más dolgokat csinál. A lényeg, hogy jó élmény volt, mert végül eljött négy lány, akik se köpni se nyelni nem tudtak, azt sem tudták hogy eszik-e vagy isszák a számítógépet nagyjából, de végül egy embert sikerült elvinnünk az elejétől a végéig, egy nagyon lelkes kiscsajt. És igazából arra jöttem rá, hogy ez amit mondtál, hogy otthagyni valakit, hogy bocs, figyelj, vedd már át öt percre, az kell, ugyanúgy, ahogy neked kellett az a lépés, hogy volt Export meg a többi, hogy meglépd, amit megléptél. Ennek a lánynak is az az élmény, hogy bent ülhetett velünk a pultban és előtte mutogattunk neki dogokat,  meghatározó lesz.

Bálint Te sem úgy kezdted a bulit, hogy apuci meg anyuci vett neked eszközt, hogy zenéljél kisfiam.

Laki Ez úgy kezdődött, hogy túlnyomta magát a dj a Tilos az á-ban és kellett a beugrós. Palotai lemezeit délutánonként én játszottam, nem volt ott senki, ott gyakorolgattam, zenélgettem az ő lemezkészletén és én lettem a beugrós. Iszonyatosan rémült voltam, nyomtam és nem mertem kinézni, csak kb két óra múlva. Kinéztem és az asztalon ugráltak fejen meg kézen az emberek, akkor mondtam, hogy akkor jól van, most már nyugi van. Addig azt a parát sohasem felejtem.

JAMMELÉSEK

Export, Vj torna, és még hozzáfűzném azokat a jammeléseket, amiket Zsiga szervezett, mint Vj battle, meg Visual mass. Mind a három arról szól, hogy összehozza a közösséget, de mind a három máshogy nyúl az egész témához. Hogy jutott eszetekbe egyáltalán ez, milyen koncepcióval álltatok hozzá a létrehozásához?

Zsiga Kaptam egy felkérést még egyszer az iskolában, az Iparművészetin, hogy lesz ott valami sulibuli, és csináljunk vetítést djkkel együtt. Akkor nem is tudom, hogy mitől, de hozzám futott be, hogy én szervezzem le és az ott nem sikerült annyira, az udvaron volt és 10-kor vége lett. De viszont nagyon jól nézett ki, két vászon, alatta a djk középen és akkor találtuk ki ezt a koncepciót, hogy legyen két vászon, amire egyszerre ketten vetítenek, egy dj-szettre, és hogy ez party legyen, ne egy konferencia vagy ilyesmi, hanem legyen egy party, tehát legyen a maga helyén, de úgy, hogy mindig legyen kiírva, hogy melyik vászonra ki vetít éppen. Igazából ennyi volt az elképzelés, és aztán ebből csináltunk egy párat. Valamennyire ki volt írva, hogy mikor ki vetít, de hát aztán a végén úgy is elszabadult az egész és mindenki mindenkivel kevert. Jók voltak, szerettük csinálni.

Tamás Fontosak ezek az összejövetelek még akkor is, ha éppen akkor az ember úgy érzi, hogy nem olyan sikeres, vagy valami nem stimmel, vagy nem úgy alakul. Volt egy pár ilyen, amin részt vettünk és azt éreztem ott, abban a pillanatban valamilyen oknál fogva, hogy ezt lehetett volna sokkal jobban is csinálni, de utólag mindig rájövök, hogy ez jó volt, fontos és hiányozna ha nem lenne. Nekem ez a workshop, amit most tartottunk egy nagyon jó kis élmény volt és például tényleg azt gondolom, hogy szélesebb körben lehetne terjeszteni az igét, már csak azért is, mert pontosan ez, amiről beszélünk, ez a technicizálódás, ez az elitizálódós technikai ketyerészős mámoros ügy ez persze, nem kikerülhető, de azért áthidalható nagyon sok egyszerű, kézenfekvő ötlettel. Nagyon azt érzem, hogy a mostani fiatal generáció valahogy sokkal passzívabban vesz részt a partykban, mint régen.

PARTYKULTÚRA

Laki Igen, de lényegében a partykultúra is, hát nem hanyatlóban van, hanem kezdenek átdimenzionálódni a szórakozások.

Tamás Igen, iparrá válik és nem egy kulturális réteg.

Laki Ez mindig is a szórakoztatóiparnak egy része volt.

Tamás De hát nem mindegy, hogy egy Frankhegyről beszélsz, vagy egy, nem akarok most semmit ellenpéldának állítani, de mindenki tudja, hogy miről beszélek. Frankhegyre senki sem azért ment, hogy csinálni valamit, mert pénz, senki sem azért ment csinálni, mert trend, hanem azért, vagyis én legalábbis biztos, hogy azért mentem oda ásni a két kezemmel, építeni három éjszakán keresztül egy fa állványzatot, mert az volt az életem célja, hogy megvalósítsam. Jó volt, volt egy kert, egy játszótér, ahol rajtam kívül még hatvan másik őrült állat ugyanazzal volt elfoglalva, hogy megépítsen valami teljesen eszement hülyeséget egy éjszakára. És az oda érkező 2-3000 ember, akik azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák. Én egyet kicsit sajnálok, soha nem voltam Frankhegyen úgy, hogy megérkezzek. 3as6árh1-en is egyszer voltam így, nem voltam ott az építésen, és láttam, akkor döbbentem rá, vagyis tényleg, odaérkezni egy helyre, amiről semmi képed nincsen, nem tudod hogy mi vár rád, mik a fények, hol vannak a gödrök, szóval este felfedezni valamit az jó. Azt gondolom, hogy mindenben lehetne nyitni, lehetne olyan fajta workshopokat tartani, pontosan azokat a dolgokat, hogy kvázi open source -á tenni az egész történetet azáltal, hogy mi, akik tudjuk a technikát, valami olyasmit létrehozni, ami könnyedén, olcsón, egyszerűen, ingyen létrehozható új ötletek megvalósításához. Szerintem ránk is ránk fér. Például azt vontam le ebből az egész workshoposdiból, hogy jó új ötleteket kiszedni akár önmagunkból is, csak azáltal, hogy kilépünk abból a helyzetből, hogy  mi vagyunk a Kiégő izzók és mi vagyunk a Merlinben és most ez a party van és az a rendezvény, hanem egy teljesen más helyzet. Más agyat kell megint használni, és nem csak a gombot nyomni.

Laki Nagyon tudják inspirálni az embert ezek a bulik, szóval a Vj-torna, vagy egy Frankhegyi közös együttlét iszonyú inspiráló dolgok, ami nélkül meg nem létezik az, amit csinálunk. A vjzés nem létezik, ha nincs benne ötlet, és nincs benne szív-lélek, akkor egy daráló.

Tamás Egy húsdaráló, ami nagyon elkapja az embert.

KEZDETEK ÉS MA

Mennyire volt ez kezdetekben így, vagy mennyire máshogy?

Zsiga Igazából sokkal érdekesebb volt régen szerintem.

Laki Azért mert fiatalabbak voltunk és nem láttuk át még az egészet, minden egyes dolgot nekünk kellett saját magunknak kitaposni. Mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, mint az Elvis Presley a Rock’n’Roll-ban. Na ez a R’n’R, akkor csináljuk!

Zsiga Igen kb ez. Első körben, amikor a diavetítőkkel meg a vhs-ekkel. Volt két akvárium kivetítve 6×6-os diavetítőben egy hallal.

Tamás Mi episzkópba tettük bele a Ruhagyár partyn egy japán harcos halat, ilyen nagy kék izéi voltak,

Laki Írásvetítővel nyomtam ugyanezt, rá bele egy medencébe és nagyban ott úszkáltak a halak. Az Fmk-ban a Zsigáék történetében úgy kellett cserélni a diát, hogy nem a diát cserélted, hanem a halakat, hát megdöglöttek a halak. Azt láttad, hogy volt benne levegőztető és a döglött hal mereven forgott. és akkor mindig rohant, kapcsolta ki, vitte és rakták vissza az új halat. 80 forintért vettük a guppi darabját, ez benne volt a buli költségvetésében. 5 guppi, kész, ez egy buli adag.

Zsiga Hát aztán a Szabiék abba is hagyták ezt az egész vhs-es dolgot, mikor már rengeteg anyagunk volt, megunták, akkor egy darabig ez szünetelt. Tulajdonképpen addig, amíg nem lettek eszközök, laptopok, mert ez a vhs kazettás dolog ez már képtelenség volt, tarthatatlan. A Cinetrip az nem szünetelt végül is.

Laki Úgy voltam vele, hogy az orchestrális vj-előadásokat nagyon szerettem, , meg a sok keverő, megnyomok egy gombot, akkor ezt csinálja, ha egy másikat, akkor az azt fogja csinálni. Szóval ez előre bejátszva, kitalálva, 3-4 keverő, 3 ave55-ös, nem tudom már hány vhs, kamera, és berakva az emberek közé a pult, hogy tényleg ne ott a sarokban lássuk, hogy valakik néznek valami monitort, hogy lássák, hogy ez ott készül és ez fontos volt. Ez ment-ment egy darabig, aztán Angliában voltam, elmentem egy bulira, ahol Coldcut volt meg Hextatic és nagyon bejött a vetítésük. De ők sem komputerezgettek ám, hanem volt 25 darab Super8-as vetítőjük, és voltak vagy nyolcan, ki voltak rakva végig a vetítők a színpaddal szemben és mögöttük több száz hurok megcsinálva looppá és hurkonként dobálták be a vetítőbe a filmeket. Négyen dolgoztak egyszerre, fűzték a filmet, rakták a loopot és jó volt. Ez nekem nagyon bejött és akkor nem ijedtem meg attól, hogy nagyon sok cuccal menjünk egy bulira. Meg tudtam oldani azt, hogy kifizették, és jó volt. Amikor bejött az első komputer, akkor megvettem az első gépet külön erre, és a Coldcut hozta ki a Hex-el ezt a programot, a Vjamm-et. És akkor felraktam rá a Vjamm-et. De hát akadt, nem lehetett még vele normálisan játszani, mert még fagyott, tehát az anyagokat feljátszottuk vhs-re. Ott volt a gép, ha kellett, be tudtuk adni, de hát annyira nem voltak megbízhatóak, hogy  a vhs volt a tuti. Aztán amikor olcsó lett a laptop meg a videotechnika, meg elkezdett sok és megbízható program lenni, akkor ugye természetesen dobtuk a vhs-t.

Zsiga Igen, és akkor jött ez, hogy újra egy másik lehetőség nyílt. Én akkor már a Marcival kezdtem el együtt dolgozni és igazából pár évig nagyon izgalmas volt, pont addig, amíg nem gyűlt össze annyi új loopunk, hogy egy egész éjszakát vidáman végig tudjunk csinálni. És igazából mostanra már a többszöröse van, tehát több éjszakányi van és érdektelenné vált. Már nem motivál, már újat nem akarok csinálni, mert már tele van, érted, tehát ez már így nem kihívás. Most már van öt ilyen laptopom.

Tamás Pont itt jön be az, amit a Bálint erősítene, a koncepciózus dolog, de én is érzek magamban egy kicsi megakadást, én konkrétan egy pár hónapja kicsit kiszálltam ebből a dologból, elmentem más irányba, de csak átmenetileg. Nem szabad itt megállni, hanem ki kell önmagunknak ötölni olyan dolgokat, amikbe energiát tudunk fektetni.

Zsiga De vannak ilyenek. Igazából megváltozott, tehát ez maga, hogy partyvetítés, így önmagában, mióta megtelt az éjszaka, nekem, körülbelül onnantól kezdve kezdett el egyre kevésbé érdekes lenni.

Laki Nekem az volt a szerencsém, hogy sok-sok emberrel dolgoztam és ezért minden egyes éjszaka az újdonság erejével hatott, hiszen új emberekkel dolgoztam, új cuccok között, hogy ha nagyon jól ment, akkor együtt maradtunk egy pár buliban, vagy örökre, vagy sokáig. A másik meg, hogy nálam is megakadt egy picikét ez a story, voltak egyéb ügyeim, amik nagyon elvitték az életemet. De megjelent a led, ami nekem új löketet adott, pontosan azért, mert egy teljesen másféle dolgot kíván, teljesen újszerű dolog és nem kell könyörögni a fényesnek, hogy vegye le a fényerőt, mert nem láttunk semmit,, ami engem mindig idegesített, hogy nem tudok elég erősen megjelenni. A led egy olyan dolgot hozott, ami miatt elkezdtem nagyon örülni neki, hogy megint ezt csinálom és újra meg tudtam élni az alapjaitól kezdve az egészet. És még midig lelkes vagyok a ledezéssel, bár most már megint kezdünk iszonyat sok, nagy mennyiségű majdnem ugyanaz, ledezést csinálni, de még mindig bennem van ez az erő, az újdonság ereje.

Tamás Figyeljetek, mondom, kiszálltam ebből a minden este lemegyek, vetítek valahova és kiszolgálom a megrendelők igényeit, viszont belemásztam egy olyan ügybe, interneten próbálok okosodni, kötözgetős programok, open source cuccok, adatbázisok, egy olyan részébe kezdek belemenni, ami nem egy kész szoftverben egy kész anyagot levetítek, mint felhasználó. Az is egy jó ügy, tehát például azért imádom azt, amit mi a Kiégő izzókban csinálunk, hogy ott tényleg megteremtettük a mi kis nyelvezetünket és egymással jól tudunk beszélgetni, meg alkalmanként, hogy ha másokkal beülünk a pultba, és mindenki hozzárakja az ő részét.  A Kitzinger a 3d-t, a Farkas a film dolgokat, a Balu az archívokat, a Marci a hülyeségeit, én az absztraktot, tehát mindenki hozzátesz, és ez egy egységként jól működik, használjuk egymás anyagait. Szerintem mi egy elég speciális csapat vagyunk, vagyis pillanatnyilag nem sok társaság van az országban, aki tényleg ennyire együtt dolgozik és ennyi ember egyszerre ilyen sokáig, tehát régóta nyomjuk ezt.

Laki Ez egy komoly dolog.

Tamás Igazándiból a jövő valamilyen szinten az, hogy megtanulni magát a programozási részét és hasznosítani. Nekem például, persze mindenkinek más ad egy új lendületet, én azt látom, hogy kilépni. tényleg, az, hogy most újabb történeteket elmondjak ugyanazzal a technikával, az úgy nem feltétlen érdekel már, meg hogy még egy huszonhatodik partyt megcsináljak úgy, hogy ráadásul közben egyébként meg a hazai partykultúrában nagyon, vagy eddig nem vettem észre, vagy öregszem, és azért veszem észre, vagy tényleg ez konkrétan tendenciává vált, de sok hakni van.

VÁLTOZÁSOK

Tamás Régebben nem volt ennyi hakni és most nem a mi részünkről, hanem a zenei előadó részéről lásd, most volt a Carl Craig, mondjuk nem voltam, de elhiszem, hakni volt az egész. Az elején próbálkozott valamit tolni, mondjuk az öt órából egy órát valamit nyomott de a többi négy óra az hakni diszkó volt. És ezt megengedik maguknak az emberek, és innentől kezdve engem nem érdekel, mert ha nem jó a hang, akkor minek strapáljam magamat képileg és pontosan azt gondolom, hogy tényleg egyenrangú cuccá kell válnia és teljesen új dolgokat kell felfedezni, létrehozni. Azzal nem elégedhetünk meg, hogy képeket vetítünk ki egy megjelenítő eszközön, lehet légyen az led, vászon, fal, ház, padló, parketta, mindegy.

Zsiga Nekem mondjuk annyi hozzáfűzésem van, hogy tényleg, hogy ha mondjuk egy-egy órára, vagy két órára jól lehet bírni, hogy ha jó a zene és élvezed a zenét, akkor tudsz azonosulni, de az, hogy 10-től 6-ig ketten vagy egyedül végig az nagyon kimerítő és unalmas is. Ami mondjuk nekem érdekes, az egy-egy produkcióra koncentrálva, egy koncertre, egy dj szett-re.

Laki Ez egy természetes folyamat. Ahogy változott a party, meg a koncertpiac, az összetétele, hogy vizuál nélkül nincs. Meg azt mondták az emberek, hogy én is olyat akarok, de ahhoz nekik látniuk kellett, meg kellett élniük ezeket az élményeket és ezért mondtam azt még az elején, mikor ez az egész vjzés volt, még a Bálinttal sok vitám is volt régen, vagy egyszer-kétszer beszélgettünk és ez mindig előkerült, hogy konkrétan azért toltam meg az elején ennyire, hogy pörgessem a vj dolgot, hogy olyan lendületbe hozzuk, hogy ne kelljen még öt évet várni. Most nem a magam szerepéről beszélek, hanem arról, hogy gyorsabban fejlődjön, mint amennyire önmagától valószínűleg fejlődne és ha nem támogatjuk ezt a dolgot, akkor lassan lassan, mint ami ez a szó nálam mindig egy szólás volt, hogy „spermafoltos” lepedőre nem vetítünk. Ha nem tudunk egy nagyon profi kiállást, akkor ne csináljuk meg. Ez nálam bulikategória volt, mert nem látszódik, amit csinálunk, meg nem éljük meg.

Zsiga Zsákvászon, ezt Marcival így hívtuk

Laki Ha ez nem lett volna csúnyán megtolva és poppá téve kicsit, akkor nem tudott volna ez az ipar olyan szintre felfejlődni, nem hozott volna magával annyi potenciális megrendelőt, embert, aki mögé áll pénzben megrendelésben, technikában. Két év alatt két évet rávertünk szerintem.

Tamás Nem tudjuk, hogy mi lett volna, ha ez nem történik. Ez történt.

Laki De tudjuk, mert nézzük meg azt, amikor elindult a Vj torna, egész Európában akkor kezdett el igazából virágozni nagyon a dolog, mint amikor itt. És ha megnézzük azokat a reflexiókat, amit egy Modul8-es vagy egy Flxer-es, amikor idejöttek és nézik hogy mik vannak itt, vagy mik voltak és wááá. Most már lehet, hogy 2009-ben már nem wááá, de 2004-ben azt mondták.

Tamás Érted, ez a baj, hogy hátradőltünk.

Zsiga De nem tudsz mit tenni.

Laki Tudom mi történt, ebben benne van a piac, szerintem itt arról van szó, hogy tudom, hogy a Sziget a vesszőparipám, lehet annak is venni, de hogy be van darálva mindenki, tehát tulajdonképpen úgy érzem, hogy ez a djs, partys dolog, amíg olyan piaci szereplők vannak Magyarországon, két piaci szereplő, hogy Sziget kft és a Vader művek, a Hajógyári szigetes érdekeltségi kör, addig ők alakítják a piacot és ha nekik csak projektorra van szükségük, akkor a életben itt nem fog senki ledezni. Ha nekik piros ruhás lányok kellenek, akkor mindenki 3 évig piros ruhás lányokat kell hogy játsszon. Ez itt a probléma. Kicsi piac van, két szereplője van, és az egész party dolog, amióta átvették, azóta meredeken esik lefelé.

Zsiga Nem tudom, hogy ez van-e. Azt érzékeltem, hogy amikor voltak ezek az összejövetelek is, amire volt érdeklődés is, kaptam e-maileket emberektől, amikor pl a Home-ban vetítettünk és most már egyáltalán nincs ilyen. A múlt héten lejött egy haverom a d’n’b bulira és ja, hogy itt van vetítés, és így észre sem vette, hogy van.

Laki A 2004-es Vj torna. Az akkori eszközeinkkel és pénzzel, amivel rendelkeztünk reklámmal és kapcsolatrendszerünkkel 78 induló volt tizenvalahány országból. A 2006-os vj tornán negyvenvalahány induló nyolc országból. Most, a legutóbbin, amin már tényleg díjak vannak, meg szét van reklámozva, harmincvalahány induló 4 országból.

Zsiga Hát igen, volt egy felívelés, amikor nagy volt az érdeklődés.

Tamás Srácok, most itt ülhetünk és nosztalgiázhatunk azon, hogy ez milyen szép volt és mindannyian ott voltunk, tudtuk, láttuk, jó, szuper, csak azt gondolom, hogy nekünk, pont azért, mert mi régóta benne vagyunk, meg azért mert mi gondolkodó emberek vagyunk és azért, mert eleve úgy kezdtünk bele, ami mindenkitől nagyjából elhangzott, hogy létre akart hozni egy dolgot, amire neki igénye volt a semmiből, az elejétől kezdve kialakítani, valami hiányt pótolni, pontosan mi vagyunk azok, akiknek muszáj lenne megteremteni azt a dolgot, azt a lehetőséget, a következő lépést, ami megint csak nincs kitalálva, újult erővel és nem elfáradva, megkeresni azt az utat, azt a kis érhálózatot.

Zsiga Ez megvan, érted. Ha összeállsz egy projekttel és ki van találva az első számtól az utolsóig, vetítéssel zenével együtt, az egy produkció, az egy érdekes dolog, de az, hogy valaki rakja a lemezeket egymás után, te meg rakod a képeket egymás után, az már így nem.

Tamás Igen, de azt mondom, hogy kicsit az inicializálás az, hogy mondjam, igazából nem változott semmi, annyi van, hogy klasszikusabb művészeti irányba mozdult el az egész és most már bekerülünk a Müpától kezdve a nagy színpadokon keresztül nem tudom hova, de alapvetően a partykultúrából pont nem azt az innovatív elemet emeltük át ide, hanem pontosan mi tagozódtunk be, hogy ha úgy tetszik, a klasszikus több száz éves hagyományi rendszerbe, megtaláltuk a helyünket. Pontosan az, ami Frankhegy, ami a kezdeti installációk, a spermafoltos lepedő szerintem az egy fontos állomás. Aki kihagyta a spermafoltos lepedőt.

Laki Legyen ez a diplomamunka neve – ha nincs spermafoltos lepedő, nincs vjzés

Tamás De tényleg, pontosan azok a srácok, akik odajönnek a Merlinben nekem és azt mondják, hogy hol a kábelvég, mert rádugnák magukat, jaj bocs nincs ilyen csatlakozóm, akkor azt mondom, hogy bocs öcsi, de hülye vagy, mert azt sem tudod, hogy kell felrakni egy gépet, nem ez a lényeg.

Zsiga Annyira vártam ezt, hogy végre legyen csak egy kábel, amit csak rádugok és megy.

Laki Én is erre vágytam, addig addig, amíg a vége az lett, hogy amikor már az óriás turnékon is inkább odamentem egy nappal előtte, és összedugtam az egész setup-ot, hogy mire odajönnek az emberek, a srácok, a vjk, a Tóniék, az Andiék, vagy nem tudom ki, akkor ott nekik ez kész legyen. Akkor tud jól játszani, ez a mániám lett.

Tamás Jó, csak a spermafoltos lepedőre nem térsz vissza, ha előtte kábelt kaptál a seggedbe, viszont ha spermafoltos lepedőn kezdesz, akkor értékeled a seggedbe a kábelt.

Laki Így van

Tamás No de nem ezt akarom mondani. Hogy pontosan az innovativitás. Értem és én is úgy gondolom, hogy van egy együttes, van egy produkció, színház, akármi és azzal koprodukciót létrehozva.

Zsiga És szerves része vagy és azért tud érdekes lenni.

Tamás Igen, de önmagáért, nem hang nélkül, mert tényleg hang nélkül szerintem a kép az egy más dolog, az megint csak nem vj, de van még olyan része ennek az egésznek, amit nem hoztunk létre, vagy nem hozott létre senki, biztos hogy van, elvileg ugye a posztmodern elméletből kifolyólag már mindent létrehoztak, amit meg lehetett csinálni és csak az ismétlés, meg az utalgatás van. Szerintem ez így van, de mégsem, pontosan azért, mert hogy komputer, internet, stb. Csak azt gondolom, hogy még nem akarnám eltemetni a partykultúrát, sem a partyvetítést, az önfeledt vjzgetést sem, ami nem feltétlen koncert.

MŰFAJOK, TECHNIKA

Ebben amúgy mennyire van szerepe a műfaji tagolódásnak, technikának?

Zsiga Hát végül is még annak idején álmodoztam ilyenekről, hogy ahogy a djk jönnek egymás után és mindenki a maga 1-2 óráját rakja, ezt ugyanúgy meg tudnák csinálni a vizuálosok is, és a végére a fénytechnikussal süllyedt le egy szintre.

Tamás Viszont azt soha nem fogom megérteni, hogy ez miért lett így.

Laki A piac.

Zsiga Nem fizetnek ki, nem fizetnek százezreket azért, hogy odamenjél.

Laki Mondjuk a dj Newl. Tudod, hogy az a száz ember a dj Newl-ra megy, hoz kétezer forintot, akkor abból tudod, hogy adok 100ezer forint gázsit a dj Newl-nak, hú még marad száz rugó, vegyünk egy vetítést is, 10-20-at adunk és akkor megvan a vetítő is.

Laki Amíg a djknél vannak labelek és booking agency-k, addig a dj-ket nagyban tudod pörgetni, addig a vj-zés mondom, hogy egy ilyen háttér dekorációvá vált, de ez a szervezőknek a hozzá nem értése és a szervezésnek. Amikor nem azt helyezem előtérbe, vagy úgy hírdetek egy fesztivált, hogy „ein euro – ein beer”, akkor ott lehet tudni, hogy mire számíthatok. Ha úgy hirdetek egy fesztivált, hogy „egy vga kábel – egy pálinka”, akkor ott is tudom, hogy mire számíthatok.

Tamás Arra gondolok, hogy ott van a Merlin és az egy nagyon jó játszótér, nagyon speciális, jó helyzetben vagyunk, mert egyrészt a Klinkó is megtanulta az évek alatt, régen, amikor kialakult vele a kapcsolatunk, akkor nem ilyen volt, nem ismertem még ennyire sem, most sem mondom azt, hogy nagyon-nagyon, annyira nagyon ismerném, mert nem, de azt gondolom, hogy ő is sokat és jó irányba változott.

Laki Abszolút. Egyébként azt nem tudjátok, de egy csomó minden Budapesten nem lenne, ha nem lenne a Klinkó. Nem azért, mert ő szervezte azt a bulit.

Tamás Amiről beszélek, ez nyolc évvel ezelőtt volt, vagy több. De például a Merlinben összejött egy olyan gárda, van egy jó kis együttállás a Klinkó Gyuri, a Hypnosis, az Akt records között, tehát jó szervezők jó partykat hoznak oda.

Laki Van egy saját beépített cucc, ott van minden technika.

Tamás Igen, és abszolút alkalmas arra, hogy ott megmutassuk a városnak és ezáltal az országnak meg az egész közösségnek, hogy a party nem arról szól, mint például tegnap a Kollektíva buli, ahol konkrétan „gépfegyverrel szerettem volna végigmenni”, és én egy békés ember vagyok. Azok a lányok, meg a lánynak kinéző srácok meg az elcsípett beszélgetések. A Merlin a város egyik igényes klubjai közé tartozik, tényleg technikailag is, színvonalban, fellépőkben is.

Ehhez, ha jól értem, hozzá tartozik az, hogy a szervező szem előtt tartsa, hogy alkotókkal áll szemben

Tamás Igen, a kollektíva szervező gárdája nem tartozik ezek közé, de mindegy, nem akarom a kollektívásokat bántani.

Laki Jó, de a pr-juk nagyon jó. A kollektíva pr-ja a legjobb pr az összes közül.

ALKALMAZOTTSÁG VS MŰVÉSZET

Valószínűleg nem véletlen, hogy a beszélgetés elterelődött a partyszervezők és az egész kiszolgálóipar irányába, de akkor ez azt is feltételezi, hogy mondjuk alkalmazott művészet lett belőle, vagy volt-e művészet, vagy nevezhető-e annak?

Tamás Azt érzem, hogy ketté kéne választani. Az egyik, hogy mi van a nagyvilágban, meg mik a lehetőségek, mi mindenre van példa, szerintem mindenre van példa, mindkét végletre a spektrumon, de itthon mik azok, amik még megtörténnek ebben a képi party vizualitás dologban és ez szerintem kvázi kettéválasztható.

Laki Nem tudom, hogy szűkséges-e kettéválasztani.

Tamás Én csak ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy ami történik, mondjuk a mi helyzetünkben az nem azt jelenti, hogy ennek kell történnie, hanem léteznek más lehetőségek is, csak nálunk erre mennek a dolgok. Szerintem jók az adottságok, minden jó, technikailag soha nem volt ennyire könnyű megvalósítani bármit is.

Laki Meg lehet belőle élni, hogy ha valaki, mert ez fontos dolog, hogy ne éhen halva csinálja az ember.

Tamás Igen, ez a klasszikus éhező művész.

Zsiga Szerintem ez csak egy lehetőség, egy megnyilvánulás, ez nem olyan, mint hogy valaki olajfestő vagy festő és fest egy vászonra, hanem inkább olyan, hogy dolgozunk számítógépekkel és azt hol állóképként, hol mozgóképként, hol filmként, tehát tulajdonképpen, érted. Mi az, hogy Intermédia, az egész szakotok, mi az igazából, vagy a mi szakunk, nem lehet így megfogni ezt. Szerintem lehetetlenség.

Mondjuk a zenei stílusok, a zenei korszerűsítések mennyire határozták meg a vj képalkotó hozzáállását, tehát például dnb-re vetíthető ugyanaz, mint minimalelectrora?

Laki Vetíthető, abszolút, simán, ez csak rajtad, tőled függ

Zsiga Ott helyben döntöd el igazából, nekem mindig akkor dől el, hogy az a footage az éppen passzol vagy nem.

Laki Tényleg bármit bármihez, ha van mögötte egy ötlet, egy tartalom.

Tamás Igazából az a lényeg, amikor hallgatod, vagy élvezed a partyt és táncolsz és hallod, hogy mit rak a hapsi, mert önmagában az az egy szám még lehet, hogy nem ütne akkorát, mint az a három egymás után, abban a sorrendben, úgy összerakva. Képileg is ugyanez, hogy lehet, hogy azt gondolod, hogy nem illik oda, de kettő, amit utána raksz az összerakja azzá, hogy egy irányt ad.

KÖZÖNSÉG

Laki Igen, de itt a közönségnek már megint csak van egy kis szerepe, mert hogy nélkülük ez nem működik. Szóval ha ők nem nyitottak egy bizonyos dologra, vagy nem befogadóak afelé, amit te csinálsz, az a te munkádra is ugyanúgy hatni fog, mint a dj munkájára, amikor nem táncolnak. És akkor neked ugyanabból az improvizációd során más dolgot fogsz megcsinálni. Szóval a közönség is nagyon komoly alakító ereje szerintem ennek a dolognak, a közönség vibrációja, az összvibráció.

Tamás Nehezen érzem mérhetőnek, tehát inkább azt érzem, hogy ha én élvezem, amit vetítek, akkor azt gondolom róla, hogy jó és kinézek az emberekre és azt látom, hogy nem egy, hanem mondjuk négy ember nézi. Ha azt érzem, hogy rossz, akkor azt látom, hogy nem foglalkoznak vele az emberek. Nekem ennyi max a mérhetősége a dolognak.

Laki Ezért szerencsés a led, mert ott nem lehet nem nézni, szóval vagy hátat fordítasz a színpadnak, vagy nem tudod nem látni.

Tamás Sokkal közvetlenebb, mondhatni agresszívabb.

Laki Igen, a legagresszívabb dolog a világon, azzal bármit meg lehet csinálni, azt gondolom.

Tamás Hogy mondjam én konkrét képekről beszélek és nem az absztrakt fényről.

Zsiga De hát ez egy alaptétel, hogy ha nem oda megy a vetítés, ahol a zenész van és nem jól látszik, akkor semmi, akkor az egésznek semmi értelme sincs.

Laki Pont azért mondtam ezt a ledet, mert hogy egy csomószor azt vettem észre, csomó produkcióban voltunk pont az Andival, amikor azt láttam, egy jó installációban, egy jól kitalált, jó hangulatú vjzés, vagy amikor nagyon érezzük. És én azt vettem észre, hogy vannak olyan nagy koncertek, nemzetközi nagy sztárzenekarokkal, hogy a bulit azt mi vittük el a hátunkon, tudnék sorolni számos példát, hogy anélkül nem lett volna ennyire jó az a produkció, vagy ennyire kirobbanó.

Ez nekem azért túlzás picit, mert a zenét eleve elrendeltetésnek érzem egy partyn, tehát zene nélkül semmi nincs, abszolúte semmi. A vetítés kétféleképpen működhet, vagy háttérvetítés lesz belőle, vagy éppen akkor improvizatíve a zenével nagyon megtalálja az ember a hangot, vagy előre rákészül.

Laki Igen, de hogy egy sima koncertből hogyan lesz egy show hirtelen, önmagától improvizatív módon. Ez egy fontos dolog, én nagyjából erről beszéltem. Például jön a Stereo mc, letolja a műsorát és akkor érzed, hogy elkezded tolni neki, és azt veszed észre, hogy szinte tényleg már csak a látvány az egésszel annyira egyben van, és a látvánnyal együtt megy előre. És ha most fogjuk és lekapcsoljuk a ledet, behúzzuk feketébe, egy csomószor csináljuk már azt koncerten, hogy feldobjuk majd csinálunk egy számot zsír feketében. Koncert közepén, semmi vjzés, hogy utána megint érezhetően a koncert egész hangulata, az aurája, az energiája nagyságrendekkel nő. Pont ezt mondom, hogy már sokszor meg lehet csinálni, hogy látvánnyal elvinni dolgokat, hogy szinte többet teszel hozzá a produkcióhoz, mint maga a produkció. Nagyon sok függ a vj-n, a jó vj-n, egy jó műsoron, egy jó installáción, de nem csak tőle függ,  a közönségen is nagy hangsúly van.

Tamás A Kitzinger nézetével értek egyet, hogy ez az egész vjzés hang nélkül nincs, tehát hogy azt ne felejtsük el soha, hogy hang van kép nélkül, de kép nincs hang nélkül ebben a kontextusban. Általában létezik némafilm, meg kép meg minden, de hogy ez egy érdekes konstelláció, a kép és a hang, szóval hogy miért ez a két meghatározó együttállás. Ott tartottam és szerintem ez egy izgalmas kérdés lehet, hogy a partykultúrából átmentünk a koncertekbe és igazából az a kérdés, hogy ez baj-e. Baj-e az, hogy ha mondjuk a partykultúrának megvolt egy íve, ez hipotetikus, tehát elméleti, tehát a partykultúra elkezdődött valamikor, valahol Manchester környékén, kinőtte magát, idejött, itt is kinőtte magát, kinevelt dolgokat, embereket cégeket, kulturális dolgokat és ebből az érték átmenekül valami másba, koncertbe, színházi produkcióba. Kell-e sírnunk azon, hogy a partykultúrából kocsmakultúra lett. Nem baj feltétlen, csak kérdezem. Hiányozna-e nektek mondjuk, hogy ha azt mondanánk, hogy a partykultúrát azt buktuk bizonyos dolgok miatt, viszont van egy új lehetőség, színház, koncert, stb.

Én beleragadtam teljesen, tehát egyszerűen személy szerint nem tudom elképzelni, hogy egy, mondjuk nagyon szeretek olyat csinálni, hogy egy előre koncepcionált koncert és a-tól z-ig tart, de viszont maga az az érzés, hogy elindul egy dolog, nincs eleje, nincs lényegében vége sem, valami ott történik, kapsz bemelegítésnek időt magadnak, nem kell hirtelen, tehát egyszerűen maga az az élmény, amit az egész okoz az szerintem valahol helyettesíthetetlen bármi mással.

Zsiga Nekem is ilyen, csak hogy ha végig jó a zene, csak sajnos nincs már ilyen, nincs olyan, hogy végig, az első ütemtől az utolsóig és ha lenne, akkor azt mondom, hogy én élvezném végig

Tamás Egyébként a 3as6árh1-i bulik azok ilyenek, nekem legalábbis nagyon sokszor van az, hogy pontosan ezek az Illegálpartyk, az olyan bulik tetszenek nekem még mindig, azokat tudom még őszintén, önzetlenül élvezni, amikben nem pénzszinten megyek bele.

Zsiga Nem nem. Jó a zene, vagy nem jó a zene.

Laki Lehet egy gázsis buliban is hangot adni. Én azt gondolom, hogy mindenkinek van egy időszak az életében, amikor bizonyos preferenciákat előtérbe helyez valamilyen szinten. Valaki azt mondja, hogy jó, ha nem kapok 30 rugó gázsit, akkor nem megyek el, vagy azt mondom, hogy elmegyek, de legalább 15 rugó kell és bebalanszírozza magának.

De magára, ez az úgymond hangra vetítés, legalábbis részemről úgy működik, hogy egyszer csak beindul egy nem tudom mi, egy belső biogépezet és az ember szinte úgy áll az egészhez, mintha zenélne a képekkel

Zsiga Én azt szoktam, hogy ha azonosulok, akkor beleolvadok az egészbe és akkor nyilván a kép is összeolvad a zenével, áttranszponálod. Akkor vannak is ötleteim, mondjuk eszembe jut egy olyan, amit még soha nem vetítettem, vagy öt éve vetítettem. De alapfeltétel hogy élvezzem azt a zenét.

Laki Ez nekem fura, mert igazából ha elengedem magam, akkor tulajdonképpen bármilyen helyzetbe bele tudom magam élni és olyan gagyira is tudok olyat csinálni, hogy élvezem. Hogy ha már ott vagyok, akkor ne menjen az időm azzal, hogy nem élvezem. Amikor dolgoztunk, hányszor volt ez és utána amikor vége, akkor  elfelejtettem.

Tamás Most voltam egy rendezvényen december huszadika, gigagiccs, giga gagyi, huszonhatodszorra hallgatom végig az elmúlt két hétben ugyanazokat a Christmas dalokat és ez a buli ez úgy indult, hogy nem tudtam, milyen cég, azt sem tudtam, hogy mi van. Úgy mentem oda, hogy az alap az a tükörgömb. Tudnotok kell, hogy ez nálunk az alja. És itt ezzel indult, és olyan anyagokhoz nyúltam hozzá kínomban már, hogy oldjam a feszültséget, ami bennem rejlik, hogy már fetrengtem a röhögéstől.

De akkor ez egy véleménynyilvánítás is

Tamás Persze, osztották ki a nem tudom milyen év akármije díjakat, egy chippendale show-val egybekötött takarítás a karácsonyi ünnepségek előtt. Néger kisgyerekek tapsikoltak a vásznon a tombolahúzásnál és jöttek oda, hogy hú olyan jó volt a tapsikoló, ja igen, köszi, látom leesett. Nagyon kemény. Na és akkor ezt élveztem, pedig nagyon rossz volt.

Laki A másik, hogy a partykultúra átalakulása egyébként, hogy miért ment el más irányokba, mint színház, koncert és ez pont azért, mert a partykultúra is kitermelte a saját sztárjait, és most már vannak a nagy sztárok a nagy színpadon, ez így volt a r’n’r-al, így volt a popzenében, a szintipop-ban. Ez benne van, ez a törzsfejlődés része szerintem.

Zsiga Az az igazság, hogy már elfelejtettem ezt, amit mondasz, hogy alapvetően ezért csináltuk, ezért mentünk el partyra vetíteni, de tényleg az van, hogy annyira ritkán kapja már ezt az ember, hogy most már sokkal de sokkal több, tehát mit tudom én, tízből egyszer van

ZENÉLÉS ÉS KÉPZONGORA

Zsiga Az teljesen más, teljesen más zenét csinálni, mint képet.

Voltam Monolake-en és a fazon, azt vettem észre, hogy egy számítógépről tolja a zenét is meg a vizuált is.

Zsiga Igen, ilyet lehetne csinálni.

És érdekes elképzelés, alapjában programozó, leprogramozták a software-t, viszont azt vettem  észre, hogy nagyon  koncentrál a zenére, tényleg rajta van az egész ügyön, és néha megnézte, hogy megy-e a kép kint, megy, ok és visszaváltott a zeneprogramba. Ő, amikor elkezdett belelkesülni a zenében, a képcsinálás az redukálódott arra, hogy kb a szettje alatt egy pár képet vetített.

Zsiga Nem lehet egyszerre koncentrálni, ez túl sok.

Laki Nekem ez volt a bajom a Coldcut-al és még mindig ez is a bajom. Hogy a színpadról nem lehet vj-zni, mert azt látnom kell, hogy mi történik. Vagy akkor legyen egy olyan színpad, hogy körbe színpad.

Zsiga De tényleg az úgy jó, ha külön ember van.

Laki Vagy ok, legyenek a vjk a színpadon, de akkor legyen egy olyan ember, mint a monitorkeverő, aki nézi és állítgatja.

Tamás Hextatic itt volt 2008 ban valamikor, a Remiz-ben volt valami party, és megint csak nagyon készültünk rá, meg örültem, hogy Hextatic. Rossz buli volt, a csávó egyedül jött, én nem értettem mi történik, nagyjából azt láttam, hogy van egy csávó, aki mintha djzne, vjzést sehol sem láttam, vagyis egy kontroll volt felrakva a két lemezjátszó mellé, ez dvdről ment. Videodiszkó.

Laki Nekem a Hex az az angol Kiégő izzók, mert pont azt a loopozást azt ők csinálták nyolcan együtt. Isteni volt. De ez már, amikor kiáll egy darab csávó, nekem valahogy fura, pedig egyértelmű, hogy a vjnek a színpadon van a helye, mert egy színpadi dologgá kezd válni, főképpen, hogy most már a kütyüzés, a technika fejlődésével egy csomó olyan dolog van, amivel szinte hangszerként tekinthető a vjzés. A vj equipment már egy hangszerként kezelhető és nekem legalábbis ez volt a fiatalkori képzetem, hogy a fény, hang, zene, minden egyben, mindenféle kütyük és tekerők, érzékelők és tök jó, mert errefelé el tudtunk menni már.

És emlékeztek még olyan eszközökre, amik váltást hoztak, tehát bejött egy olyan midi, vagy egy olyan rendszer?

Laki Nálam a midi volt az előrelépés, hogy végre videózongorát csinálunk, erre vágyom már tizenvalahány éve, ezért volt több vhs, meg keverő, mert az már majdnem egy videózongora.

Tamás Te is a „Jamie és a csodalámpán” nőttél fel.

Laki Igen, minél több gomb van én annál boldogabb vagyok. Nekem nem gépből kell sok, hanem gombból.

Tamás Én nem voltam ketyerés soha, nekem a fényképezőgép az.

JÖVŐ

Mit terveztek magatoknak a jövőben, merrefelé szeretnétek elvinni ezt az egészet, amit eddig létrehoztatok?

Zsiga Személy szerint minél több koncepcionális és inkább jobban előre kitalált projektben szeretnék részt venni, de ez is történt. Tudod, mindig, amelyik jobban érdekel, abból több van, legalábbis elhanyagolódnak amik nem annyira érdekesek számomra.

Tamás Annak örülnék, engem is ez érdekel, de amúgy nekem hiányzik a buli, de abban viszont egyetértek  a Zsigával, hogy tényleg annak van értelme, amit élvezel, ugyanúgy, ahogy önmagától elvárhatja az ember, hogy jót csináljon, ugyanúgy elvárja a djktől is, hogy ne rosszat toljon le, hanem tisztelje meg a közönséget, meg az egész estét. Ez kicsit olyan, mint amikor cigizik az ember és arra gondol, hogy jó lenne csak azokat a cigiket elszívni, amik jóleső cigik, és máris mennyivel kevesebbet dohányozna, mert igazából  sok cigi nem esik jól, csak szívod.

Zsiga De érted, nem lehet csak jót elvállalni.

Laki De a cigiről is le lehet szokni, csak elhatározás kérdése.

Tamás No de nem tudod, hogy melyik lesz majd jóleső.

Laki Nekem pont volt egy elhatározásom, amihez tartom is magam már három éve, és nem is vagyok hajlandó rajta változtatni. Azt mondtam, hogy projektorba ezen túl többet jelet nem adok. Ha valami nagyon olyanom van, inkább akkor ne legyen buli, de csak led legyen, és ez pont olyan volt, amitől minden elkezdett megint fejlődni körülöttem és fejlődött is egy csomót. Mindig van egy dolog, amit az ember eldob, eldob és újat keres. Leszoktam a cigiről, elnyomtam az utolsó cigit.

Tamás Jó, te akkor egy boldog ember vagy.

Laki De még mindig nem csináltam meg azt, amire nagyon régen vágyom és most már nagyon szeretném megcsinálni.

Tamás Ezzel úgy vagyok egyébként, hogy mindig kell váltani, az egy rossz állapot, amikor azt érzed, hogy megcsináltam mindent, abban a pillanatban van vége egyébként. És most egy kicsit ezt mondod te is, meg ezt érezzük mindannyian, hogy megcsináltunk mindent a partyban, amit akartunk, amit mondtál, hogy mindaddig, amíg nem volt meg az egész estés etapotok, addig még izgatott, hogy oda még hiányzik egy építőkocka, amikor meglett, már nem tetszik a játék, mert kész a vár.

Zsiga Ezért jó a koncepció, mert mindig felmerülnek új felvetések.

Laki Fura, mert ha megnézzük az egész vj pályafutásunkat, az ösvény taposása, macsétával megyünk az őserdőben és arra megyünk, amerre vágjuk, ez van. Nem nagyon tervezünk előre, hogy, mert egyszerűen nem tudjuk, hogy mi lesz az őserdőben előttünk. Nekem pont most volt egy időszak, amikor kicsit letisztult ez az egész műfaj, hogy elkezdtem nagyon rosszul érezni magam, mert hogy ja persze, hogy már mindent megcsináltunk, de közben nem. Rájöttem arra, hogy az egész életünk, ami eddig eltelt a vjzésben, az nem volt soha semmi előre tervezett. Mindig ahogy jöttek a dolgok, úgy csináltuk. Pont itt jön be az, amit te is mondasz, hogy nekem is az a gondolatom, hogy jó, akkor most már találjunk ki előre nagyobb dolgokat és dolgozzunk előre. Most látjuk, hogy ok, itt vagyunk a tengeren, megy a hajó, fúj a szél, vitamintabletta is van és arra megyünk, amerre akarunk. Mit akarunk magunkkal? És persze, jön a belső lelkizés, hogy mit várok magamtól, meg miért, de aztán csak elindul valami. Például én azt látom, hogy szeretnék egy olyan színpadi produkciót, ami rendes páros lábbal ugrálós vjzéses, konkrétan egy popzenekart szeretnék, viccesen nevezve, ami egy nagoyn erős elektronikus zenei live act, amiben annyi vj van bent a színpadon és ugrál, mint ahány zenész van, vagyis már a vjk is zenészek a midirendszerek által, minden midi, minden hangszerre van kiosztva, egy játékos, sok érzékelővel és egy erős színpadi látvánnyal, ami tulajdonképpen egy nagyon látványos show-szerű dolog. Mert azt gondolom, hogy nagyon sok van még benne, mert építettünk, eljutottunk egy szintig, de még mindig nem tudtuk teljesen felépíteni azt, amit ki tudnánk hozni magunkból és a cuccokból. És ha nincs kitekerve belőle, akkor az előrelépés sincs meg. És azt gondolom, ebből még tudnánk mit kitekerni és 42 évesen most fölugranék a színpadra és páros lábbal ugrálnám izzadtra magam másfél óráig.

Tamás Ott látom kicsit a huszonkettes csapdáját a monológ gondolatomban, hogy igen ám, de hogy tudjuk azt megoldani, hogy ne kelljen elmenni a Christmas dalokat hallgatni és tombolát húzni és ne kelljen elvállalni minden héten három partyt.

Laki Amikor átdobtam nektek a melókat, utána elkezdtem rosszul élni, de aztán csak kialakult, hogy el tudtam engedni, de nehéz volt.

Tamás Nem az, hogy el tudod-e engedni, de az egy kockázatvállalás, amiről beszélünk, mert én egyébként ezt pártolom, hogy ha én irányítanék itt mindent, akkor lehet, hogy azt mondanám, de lehet, hogy rossz döntés lenne, hogy stop. Egyébként nem csak én mondom ezt, beszélgettünk erről sokat, hogy stop. Tényleg teljes kuss, mint hakni, összerakni a koncepteket, az ötleteket, megcsinálni, ameddig meg tudjuk, pénz nélkül, az ötlet kidolgozás, látványterv, forgatókönyvek, stb és elkezdeni kiszórni a dolgokat. Csak érted, nem tudom, hogy ez-e az az ország, vagy pillanat, mert most már én ott tartok, hogy ezt a pillanatot úgy két-három évvel ezelőtt bebuktuk, én most azt érzem, most meg nem ez a pillanat lesz, mert kultúrára nem fog pénz menni. Konkrétan elvileg azt látom, hogy nagyon megcsappan a kulturális kiugrási lehetőségek száma, amikor mindenhonnan húzzák ki a pénzeket, és egy ennyire hétköznapi gondolatról beszélek, semmi fellengzősebbről, hogy én azt érzem, lehet, hogy nem most kell kiugrani, hanem csak örülni kell annak, hogy a seggünkön is van lyuk, de lehet hogy épp most, amikor már úgyis minden összeborul, akkor már mindegy.

Laki Nekem is voltak olyanok, hogy hú, akkor ne most rendeljünk több izét, a Cinetrip-en ne legyen annyi látvány, de nem lehet kisebbet, csak nagyobbat, csak újat. Nem lehet visszafelé menni, az idő az csak úgy megy arra, de más merre nem mehetünk. Én azért is gondoltam, mert előre lehet csak menekülni és akkor találjunk ki olyan dolgokat, amiket kezdjünk el most építeni, egy fél év, vagy egy év múlva beérik, de utána már akkor lehet vele mit kezdeni. De akkor csináljunk tíz dolgot, és mondjuk nyolc meghal, de legalább az a kettő már előrelépés volt.

ELŐREMUTATÓ PÉLDÁK

Tamás Én látok más témában, meglepően, vjzés szinten viszont annyira nem vagyok képben egyébként. Nem olvasgatok vj portálokat, mondjuk nézegetek anyagokat, mixeket, de nem vagyok híve ennek de persze a videoklip az tök más eset. Én azon döbbentem meg az alatt a hat hónap alatt, amíg kint éltem Angliában, hogy annak ellenére, hogy elvileg tényleg onnan indult ez az egész és most London az egésznek az egyik origója, nem nagyon láttam partykon vjzést és nagyon megdöbbentem. Nem csak a kis klubokban, hanem a Fabric-ban is nagyrészt stroboszkóp meg intelligens lámpa van.

Laki Ennek van egy ellenpéldája, ott van a Tiesto. Volt ez a Tiesto turné, Andival dolgoztunk rajta, az volt, hogy majd mi is játszunk, de a következő történt. Elkezdtük és egyszer csak mondják, hogy amikor jön a srác, akkor majd jön az ő vj-e és akkor mi ne játsszunk. Egy 16×8 méteres ledfalat képzelj el, azért szóltam, hogy kicsit variálják át, legyen rendes térkialakítás. Megjelenik egy csávó Arkaos-al, aki tulajdonképpen a Tiesto fényese, színpad, tömeg, nem látja, hogy mi történik a ledfalon és nyolc darab animáció megy végig.

De ez megint csak az az eset, hogy ő a fényt is csinálta közben, tehát vezérelte egyben a kettőt és ez megint ugyanaz

Laki Fura volt, mert előtte játszottunk egy három órát, a warmup-ot megcsináltuk. És ott a fényessel, akivel még életünkben nem dolgoztunk együtt, a lézeressel, akivel ugyan már párszor dolgoztunk, egy szempillantásból olyan volt, hogy kiszaladtunk a tömegbe és néztük, hogy mi van , mert kurva jól néz ki. és utána meg egy ilyen. És nem értettem és közben pont arra jöttem rá, hogy igenis történnek dolgok, csak valahogy érezni kell, szeretni kell azt, amit csinálunk és kellenek lenni ötleteinknek, és amíg ötleteink vannak, addig mindenünk van, amikor már nincsenek ötleteink, akkor élünk a múltunkból.

Tamás Hát meg hogyha előre visszük.

Laki De akkor tudjuk vinni, az ötletekkel.

Tamás Sokan csak azt látják az egészből, hogy képek egymás után, meg jól néz ki. Ha igazán jót csinálsz, az nem képek egymás után hányva, hanem az valamifajta vagy egy érzetet kialakító képi információ, vagy valami konkrétabb. Az absztrakttal is ugyanúgy tudsz közvetíteni dolgokat, és ha jól csinálod, akkor átjön, lásd absztrakt festészet. Nem attól jó valami, mert absztrakt, vagy mert nem, vagy figuratív vagy nem, hanem mert működik, vagy nem.

Laki Jó vagy nem. Pontosabban, és itt jön a lényeg, amit az előbb már akartam mondani, hogy a mi hozzáállásunk, hogy miért változott meg, mert hogy a katarzis. Az van, hogy ha van egy kép, meg van festve, odaállok, ránézek, van katarzis, vagy nincs. Ha van katarzis, akkor látok mindent, minden ott van, amit adni akart nekem a festő, ha mint vj odaállok a buliban és nekem megvan a katarzis, akkor megvan az embereknek is.

Tamás Ezt mondtam az előbb.

Laki Egyre durvább, egyre jobban felépített, odafigyelt, kijátszott dolgokat kell nekünk tudni csinálni ahhoz, hogy magunkban itt belül katarzis legyen. És akkor tudjuk azt mondani, hogy ez a buli, ez számunkra is fejlődés volt, vagy éppen, hogy múltkor is volt már, meg azelőtt is.

Tamás         Én pont ezt mondtam neked, hogy akkor gondolom azt, hogy jó egy vetítés, ha én élvezem. Mert akkor biztos, hogy más is fogja élvezni, mert én azt gondolom, hogy elkapott a hang és a kép együtt.

A beszélgetés 2009-ben, a szakdolgozatom forrásául szolgált. 

Sztojanovits Andrea

Fényművész, VJ